A napokban kaptam egy kör-emailt, amelynek témája „kissé”  felzaklatott, mert Szívügyem a rokkantak ügye. Bár nem szokásom ezekre válaszolni, a témát illető ok miatt ez esetben kivételt tettem. Íme a levélváltások:

Tisztelt rokkant, leszázalékolt honfitársaim!

 „  A kormány nem hajlandó a rokkantakkal tárgyalni a tavaly év végi rokkant ellátási törvény visszavonásáról, és az új komplex minősítési rendszer felülvizsgálásáról – tudatta a Magyar Szociális Fórum szombaton.”

Sajnálatos, de szükség hozta tény, hogy az állam már nem tud nagyvonalúan adakozó lenni.  Ezt nem fontos megérteni, de el kell viselni. Most „megszitálják” a korábbi juttatásokat. Aki eddig olyan mértékű kegydíjban részesült, amit állapota nem indokolt, most visszalép…

Más kérdés az, hogy fölösleges még gyanúsítgatni is az átvilágításra kerülő honfitársainkat. Nem az a lényeg, hogy miként jutott valaki a rokkant ellátáshoz, hanem az, hogy most jogosult – e arra? Mivel pedig a nyugellátás valójában elő takarékosságon alapszik. Azaz, rendre és előre befizetem az „x” százalék nyugdíjjárulékomat, és hosszú - hosszú idő múltán, valorizálva visszakaphatom azt, ha megélem. Így tehát, aki nem adott be a kasszába, az onnan nem is vehet ki semmit. A rokkant, ha nem termelt, vagy nem annyit és addig, amíg tisztes kort érve, tisztes nyugdíjra jogosult, most szembetalálkozik az államot és őt is egyaránt súlytó szükséggel. Nincs, kérem! Nincs. Elvitték, elviszik a multik, meg a bankok. Az egyéni sorsok lehetnek tragikusak, de a jogalkotás általánosító. Ismét mondom: ezt nem megérteni kell, hanem elviselni!

Őszinte együttérzéssel:

Sasadi Zsolt Ödön

ny. tisztviselő
***

"Tisztelt Sasadi úr!

Az Ön levele kissé elferdíti a dolgokat! A rokkantak nagy százaléka hosszú éveken, évtizedeken keresztül dolgozott, így nyugdíj-járulékot is fizetett! Egyetlen állampolgár sem tehet arról, hogy beteg lett, megrokkant. A rokkantak NEM ANNYI nyugdíjat kapnak, mint egy átlagos nyugdíjas, hanem annak a nyugdíjnak csak egy részét, vagyis arányosan kapták. Időarányosan a ledolgozott évek alapján!

Tisztelt Uram! 

Örüljön neki, ha Ön nem lett rokkant, beteg, kiszolgáltatott, mert ez esetben egészen másképp írna és beszélne!  Az állam jócskán zsebelt be pénzt ahhoz, hogy az önhibájukon kívül lerokkant embereket  tudja fizetni. Rokkant bárki lehet, akár Ön is, akár perceken belül is...Ezt senki nem akarja, nem keresi magának! S ha már a NINCS-et feszegeti: ne feledkezzünk már el arról, hogy az általunk befizetett nyugdíjat tőlünk azért vonták le, hogy azt később megkaphassuk! Az a saját pénzünk volt, (kénytelen) megbízva az állami hivatalokban, úgymond letétbe helyzetük. Nem MI költekeztünk belőle, nem mi szórtuk el. Egy letétbe helyezett pénzt nem kellett volna a kormányoknak felélni.
De, van pénz! Csak nem kellene minden magyar állampolgárnak fél tucat  munkáját már bevégzett kormányfőt luxus körülmények között eltartania! Plusz lakásokat adnunk, miközben dúskálnak a lakásokban, nem kellene életük végéig nekünk beleroskadva fizetnünk a luxuséletet számukra, fizetett alkalmazottakkal, gépkocsikkal. Ha egy állampolgárnak megszűnik a munkája, nem kap élete végéig luxus ellátást, fizetést, lakást gépkocsit, személyzetet, hanem nyomoroghat azért, hogy ingyenélőket tartson el!"

***

" Kedves Névtelen Mozgássérült!

Ez nem vitafórum, hát rövid leszek. A legkisebb mértékű ellentét sincs közöttünk. Némi elértéstől eltekintve, minden szavát igazolhatónak látom. Csak az én indulataim nem sötétítik el a józan megfontolásomat. Tényleg nem vagyok érintett. Remélni merem, nem is kívánná. Viszont az igen egyszerű, modjuk úgy: anarchisztikus, bolseviki megközelítése a problémáknak, hogy vegyük el a másét, a gazdagokét, és akkor lesz nekünk.Az oroszok között még a cári időkből él az a közmondás: „Vedd le a bundádat, hogy én felvegyem! „ Ugyanez a franciáknál így hangzik:” Eredj innen, hogy én ülhessek a helyedre!” Amúgy Önnek még igaza is van abban, amit erről ír.A nyugdíj betétekről leírtak viszont nem valóságon alapulnak. Több bennük az indulat, mint a szakmai megalapozottság. Azért figyelemre méltók. Csak használhatatlanok. Másrészt tán észrevette aláírásomon, hogy nyugdíjas tisztviselő vagyok. Közigazgatási…Nincs „Biszku-nyugdíjam”, legfeljebb nem nyomorszíntü. Szerényen, de tisztesen megélek. Félem a Jóisten és nem vágyom a másét.  Bízom a kormányomban, ha nem is minden tagját szeretem. Tessék ezt nekem megbocsátani!

Üdvözlettel:

Sasadi Zsolt Ödön

nyugdíjas tisztviselő"

***

Tisztelt Sasadi Úr!

Ez valóban nem vitafórum, de mivel saját e-mail címemre kaptam a levelét, így - úgy gondolom - jogosan válaszoltam. Lehet, hogy nem Ön küldte el, de nyilván okkal, mégis csak továbbítva lett részemre. Válasz-levelemet nem indulatból írtam, (bár lehet nyugodtan annak is nevezni ) hanem elkeseredettségből, amely az embertársaim szenvedéseinek láttán fakadt. Istenfélő ember vagyok, akit megérint mások sorsa is. Az Ön állításával ellentétben, és a hozzám küldött, VALÓS esetek százaiból kiindulva én nem egyéni sorsokat látok, hanem a több százezer ember sorsát negatívan befolyásoló TÉNYEKET!  Mivel Ön levele szerint nem rokkantnyugdíjas, így nem érzékeli annak súlyát, amely a rokkantakat érinti a megszavazott törvénnyel kapcsolatosan, így Önből nyilván nem vált ki indulatot. Ám azok, akiket érint, okkal és joggal háborognak.

Kezdjük először azzal, hogy a törvénytervezetet úgy szavazták meg a képviselők, hogy azt zömében el sem olvasták (!!!) Ezt nem én mondom, hanem a FIDESZ egyik politikusa állította, aki maga is meglepődött, amikor a rokkantak a törvénnyel kapcsolatos kifogásaikat leírták és eljuttatták az illetékes minisztériumba. Ezek mellett jómagam is beszéltem több tucat (!!!) képviselővel, és ugyanezt állították.  Gépiesen szavaztak valamiről, és azóta sem gondolják végig, épp ellenkezőleg:  semmibe veszik több százezer ember kétségbeesett kérését, jogos aggódását. Még arra sem hajlandóak, hogy meghallgassák a képviseletükben eljárókat!

Egy tisztességes kormány - ha nem tudatosan hoz ilyen törvényeket - előbb egyeztet az érintettekkel. Itt ilyen nem történt!

Egy tisztességes kormány ha már nem egyeztetett előzetesen, legalább utólag meghallgatja az érintetteket és átgondolva, felelősen  megpróbál megoldást találni egy korrekt párbeszéd kapcsán.

Mivel hiszem én is az Istent, EMBERBEN gondolkodom. Ebből adódóan soha nem kívánnék rosszat egyetlen embertársamnak, így Önnek sem.  Mondatommal  (Rokkant lehet bárki, akár Ön is, akár perceken belül is...Ezt senki nem akarja, nem keresi magának.) csupán azt szerettem volna érzékeltetni, hogy egyetlen rokkant sem kereste magának a betegségét. Van aki infarktust, agyvérzést, stb  kapott, van akit baleset ért, és oda lett az élete egyetlen perc alatt. Másokban lappangott a betegség hosszú időn át. És olyanok is akadnak persze - de ezek kevesen vannak szerencsére, -  akik megvásárolták maguknak a rokkantságit. Éppen utóbbi miatt elfogadom a felülvizsgálatokat, de azt nem, hogy valóban beteg embereket tereljenek vissza a munkába - főként úgy nem, hogy megfelelő munkát sem tudnak biztosítani számukra. Ahogyan nem tudom elfogadni azt sem, ahogyan e felülvizsgálatokat végzik nagyon sok esetben, földig alázva a betegeket, mintha a társadalom alja lenne minden beteg.

Idézem Önt:

" Viszont az igen egyszerű, mondjuk úgy: anarchisztikus, bolseviki megközelítése a problémáknak, hogy vegyük el a másét, a gazdagokét, és akkor lesz nekünk. Az oroszok között még a cári időkből él az a közmondás:„Vedd le a bundádat, hogy én felvegyem! „Ugyanez a franciáknál így hangzik:” Eredj innen, hogy én ülhessek a helyedre!”

Ezen idézett mondatai igen meglepnek. Én ugyanis nem azt írtam, hogy el kell venni a gazdagoktól azt, amijük van, hanem azt, hogy nem kell elvenni a szegényektől, a nincstelenektől , a betegektől, a nyomorultaktól az utolsó falat ételüket, a megélhetésüket biztosító kevéske jövedelmüket, amiért nagyon sokan több évtizedeken keresztül megdolgoztak, az életüket fenntartó gyógyszereik árát, stb, csak hogy a gazdagoknak minél több legyen.  Ezek az emberek 25-30-35 évet  dolgoztak le az életükből! A rokkantnyugdíjukat az elvégzett munkájuk alapján állapították meg, nem pedig adományt kaptak!  Amikor leszázalékolták őket, akkor NEM TELJES nyugdíjat kaptak, hanem a ledolgozott évek alapján kiszámított CSÖKKENTETT rokkant nyugdíjat! Tehát nem jótékonykodtak velük. Ha ezt Ön anarchisztikusnak tartja, akkor úgy gondolom, nem velem van a gond..

Leszögezem, nem vagyok egyetlen párt ellen, sem mellette. Csupán ember vagyok, aki emberként gondolkodik, s aki tiszteli embertársait.  Elsők között voltam nő létemre, aki  részt vett a rendszerváltásban, bízva abban, hogy  megszűnik az emberek évtizedekig tartó kizsákmányolása. Hosszú ideig hinni is akartam ebben, de saját szememmel győződtem meg arról, hogy a rendszerváltás óta a politikusok zöme - pártoktól függetlenül - lopott,csalt,hazudott.  Nem azon fáradoztak, hogy rendbe hozzák azt, amit a kommunista rendszer hátrahagyott, hanem - van bátorságom kimondani - igazi szabadrablás zajlott, és zajlik.

Nem sajnálom a gazdagoktól sem azt, amijük van, de csak azoktól nem, akik tisztességgel megdolgoztak, megdolgoznak érte. Politikusaink - a köztársasági elnökök is - munkavégzésük alatt  rendkívüli fizetéseket, juttatásokat kaptak, tehát betöltött tisztségüknek megfelelően, azért búsás honoráriumban részesültek. Ám az addig jogos csak, amíg az adott területen tevékenységüket végzik.... Tökéletes példa erre pl. Scmitt Pál, akinek van ugyan három háza, de kell még egy negyedik is, - a szerencsétlen állampolgárok, a nyomorultak pénzéből ) had legyen minél több. Ha a rokkanttól elveszik az utolsó falat kenyerének árát is, ha napi 14-16 órában dolgoztatják éhbérért az embereket, (amiről a Kormány nem hajlandó tudomást venni)akkor a köztársasági elnök se dőzsöljön mások nyomorából, és ne szavaztasson meg magának érdemtelen juttatásokat! Elvégre esküt tett, hogy az ország érdekeit szolgálja!

 Milyen arcátlan képpel fogadja el mindezt (megszavaztatva magának) bárki is, amikor az ország lakosságának nagy része nyomorog. Ne hozzuk fel a statisztikát az átlag keresetekről, mert azokat a milliomosok jövedelmei emelik meg.

Micsoda keresztényi gondolkodás koldusoktól elvenni az utolsó falatot?!
Micsoda keresztényi gondolkodás tudatosan halálba küldeni százezreket?!
Tudatosan, mert annak tudatában hozták meg a rokkantakat érintő törvényeket, hogy tökéletesen tisztában voltak:

még egészséges embereknek sincs elegendő munkahely

a beteg embereket a munkáltatók nem veszik fel dolgozni

betegen nem tudnak dolgozni, ha ritkán mégis alkalmazzák őket, éhbért kapnak...
- ha nincs jövedelmük, akkor nincs miből gyógykezeltetni magukat, így lehetőségük sincs arra, hogy meggyógyulhassanak. A gyógyszer, gyógykezelés hiánya miatt rohamosan romlik az állapotuk. S ha romlik az állapotuk, mire ismét állapotrosszabbodás miatt felülvizsgálatukat kérnék, addig hetvenhétszer meghalnak... Mi ez, ha nem tudatos holokauszt, hiszen tudatosan hagyják az embereket meghalni!

Nincs pénz, 

 -   mert jöttek-mentek a kormányok, akikre rábíztuk magunkat. Akiknek kötelessége lett volna megőrizni az általunk befizetett pénzeket (TB, nyugdíj) , ám a tudtunk nélkül azt felélték, másra fordították.
-   mert makk egészséges embereket kell eltartanunk - nem kívánom néven nevezni azt a társadalmi réteget, akik nem hajlandóak dolgozni, mert egyszerűbb a bűnözésből, a családi pótlékból és a segélyekből megélni.-

-   mert életünkben  fél tucat politikust (köztársasági elnököt) tartunk el luxus körülmények között, élete végéig. (Szűrös Mátyás, Göncz Árpád, +Mádl Ferenc, Sólyom László, Schmitt Pál, Áder János)
Megismétlem:  Ha valakinek a munkája egy adott  területen megszűnik, akkor milyen alapon fizetünk élete végéig havonta több millió forintot különböző jogcímeken, úgymint: 
1./ fizetés:  (mire fel, hisz már nem végzi azt a munkát)

2./ 2 irodai alkalmazott: (talán a családi adminisztratív ügyeket intézik?)
3./ gépkocsivezető

4./ gépkocsi 

5./ lakás (valamennyiüknek van saját háza (több is!!!)

Mindez sok millió forint az állampolgárok - köztük a rokkantak - véres verejtékéből! Valóban igaz az a mondás: Minél több van valakinek, annál többet akar, és ezért képes átgázolni  bárkin...

Ám térjünk vissza a rokkantakra!

Ezek az emberek nem keresték maguknak a betegséget. Ilyen-olyan okok alapján megrokkantak, s a rokkantságukat ORVOSOK állapították meg. Ebből adódóan nem csak a rokkantak "csalók", (mert mostanság folyamatosan, és általánosítva, kormánypárti személyek nyilatkozgatnak így) hanem azok az orvosok is, akik megállapították a betegségeiket?!

Minden egyes magyar állampolgártól automatikusan levonták a járulékokat abból a célból, hogy ha rászorul, ebből gyógykezelik, és ebből lesz a megérdemelt nyugdíja. Nem kegyelem juttatás! Egy letét, aminek gyűlnie kellett volna - kamatokkal együtt. Mindemellé hozzáteszem, hogy sokan vannak olyanok - szerencsére, - akik egész életükben alig fordultak orvoshoz, és sajnos nagyon sokan vannak, akik soha az életben nem élveztek egyetlen napnyi nyugdíjat sem, mert idő előtt, fiatalon meghaltak. Ám amíg éltek, dolgoztak, és e járulékokat vonták tőlük.

Végezetül pedig: Sok százezer honfitársammal együtt bíztunk abban, hogy ez a kormány nemzetben gondolkozik, és fontos számára minden állampolgár. Nem vagyunk hülyék, tisztában vagyunk azzal, hogy hatalmas az állam adóssága és ki kell evickélni belőle, de tisztességesebb módja is van ennek annál, hogy tudatosan halálba küldjük  honfitársaink ezreit!

A bőség kosarából nem csak a gazdagoknak kell juttatni úgy, hogy a szegényektől mindent elveszünk. Még az életüket is!

Tisztelettel:                             Gyöngyösi Zsuzsa

                                 némi szociális érzékkel bíró  újságíró