Traumatizált gyerekkor mint kiindulópont
Irma Grese 1923. október 7-én látta meg a napvilágot Frechenben, Berta és Albert Grese gyermekeként. Élete első meghatározó, traumatikus élménye 13 éves korában érte, amikor édesanyja öngyilkos lett, miután megtudta, hogy férjének viszonya van egy másik nővel. Apjától sok jóra nem számíthatott, szigorú keresztény ember volt, aki gyakran fizikai abúzussal próbálta megnevelni Grese-t és négy testvérét. Nővére beszámolója szerint a lánynak még az iskola sem nyújtott menedéket, az akkor még gyámoltalan lányt iskolatársai folyamatosan bántalmazták. Az iskola után eleinte egy tanyán, majd egy üzletben vállalt munkát, de legfőbb célja az volt, hogy ápolónőként tudjon elhelyezkedni, az ehhez szükséges minősítést azonban nem tudta megszerezni.
A 30-as évek derekán már a német társadalom minden szintjére begyűrűzött a náci ideológia. Grese az iskolában hallott először Hitler gondolatairól, amellyel szimpatizálni kezdett. Irma ennek hatására úgy gondolta, hogy Németország nem lép fel elég határozottan a külső behatások ellen és túlságosan is megengedő "ellenségeivel" szemben. Belépett az SS-be, ahol a kezdetektől fogva érezte, hogy megtalálta a neki megfelelő közösséget. SS-tisztként eleinte a ravensbrück-i táborban tevékenykedett, ahol közel 30 ezer nőt tartottak fogva, majd 1943-ban áthelyezték Auschwitzba, ahol már főfelügyelő volt. A fiatal, törtető nő már az első pillanattól kezdve kivívta felettesei figyelmét azzal, hogy különösen kegyetlenül bánt a foglyokkal. Édesapja már SS-be való belépésekor megszakította vele a kapcsolatot, ugyanis egyáltalán nem értett egyet lánya céljaival.
Irma Grese Fotó:https://alchetron.com/Irma-Grese
Angyali haj, égszín szemek, rohadó lélek
Grese a beszámolók szerint roppant vonzó volt, gyönyörű nőnek írták le, aki mindig kifogástalan külsővel jelent meg mindenhol. Egyes források szerint arra is ügyelt, hogy mindig jó illata legyen: különleges, markáns parfümöket használt, melyeket a foglyok már jól ismertek, de nem sok jót jelzett, mikor megérezték. Irma az öltözékére is adott, ruháit divatos, modern üzletekben vásárolta, de nem állt távolt tőle a foglyok ruháinak eltulajdonítása sem, mikor épp megtetszett neki valami. Irma legmerészebb álma az volt, hogy filmsztár legyen, emiatt kicsit úgy is tekintett magára, mint egy kivételezett személyre.
Szadizmus, biszexualitás, nimfománia
A fentiek mindegyike igaz volt Grese-ra: rögös gyermekkora és vélhető mentális problémái egyvelegéből adódóan Irma lényegében nem ismert emberséget. A tábori feljegyzések és a foglyok beszámolói alapján kijelenthető, hogy Grese gyakorlatilag szadista volt, örömét lelte a kínzásban, sőt, egyfajta szexuális izgalmat is nyújtott számára. Fonott ostorokkal csapkodta a nők melleit, véresre rúgta a foglyokat a szegecses bakancsával, de gyakran a tábor kiéheztetett kutyáival maratott szét embereket.
Grese-nek emellett hatalmas szexuális étvágya volt, több férfivel és nővel is létesített alkalmi viszonyokat, egyes források szerint Josef Mengelével is volt szexuális kapcsolata. Partnereit nemcsak az őrök közül választotta ki, sokszor foglyokkal volt viszonya, akik természetesen nem nagyon utasíthatták vissza. Az egyik leghosszabb kapcsolata egy Blockova nevű nővel volt, akit miután megelégelt, kivégeztetett.
Egy holokauszt túlélő, Gisella Perl szerint lehetetlen elfogadni, hogy Grese átlagos ember volt, azonban az egyetlen tartós érzelmi kapcsolata az egyik SS tiszttel, Franz Wolfgang Hatzingerrel azt bizonyította, hogy mégis csak voltak emberi érzései. A 14 évvel idősebb házas férfivel Auschwitzban találkoztak, majd a belseni táborban is együtt szolgáltak. Irmát tovább akarták küldeni onnan máshova, azonban ő kérvényezte a maradását, hogy több időt tölthessen szerelmével. Csak három hétig tartózkodott Belsenben az áthelyezésétől számítva, mielőtt a brit csapatok felszabadították a koncentrációs tábort, azonban ha nem ragaszkodott volna a férfihoz és tényleg kőből lett volna a szíve és ekkor nem Belsenben tartózkodik, talán megúszhatta volna a kivégzését.
22 évesen halálra ítélték
A brit felszabadítás után Irmára rengeteg panasz érkezett a túlélőktől, már csak azért is, mert a belseni áthelyezése után is előszeretettel folytatta brutális kínzásait és még akkor sem állt le, mikor már köztudott volt, hogy folyamatosan számolják fel a koncentrációs táborokat.
Irmát a brit katonák elfogták, mikor egy Auschwitzból Ravensbrückbe tartó alakulathoz csatlakozott, így az ellene felmerülő vádak miatt felelnie kellett a bűneiért. Az ekkor 22 éves Irma mindent tagadott, a megbánás legkisebb jelei sem látszottak rajta. 1945-ben rajta kívül másik 45 őrrel együtt a brit hadbíróság a belseni tárgyaláson elítélte, Irma a 11 halálraítélt között volt, így ugyanezen év december 13-án kötél általi halált halt.
"Schnell!"
– azaz "gyorsan!", szólt oda a hóhérnak.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
