Közgazdaságtani és Szociálpolitikai munkacsoport
Békási Zola Balázs előadása a
Közép-Kelet-Európai Svájci Frank alapú hitelekkel kapcsolatos csalásokról és a lejárt, felmondott követelések engedményezési szerződésekben rögzített átlagárairól

Fontos  lenne a lakáshitel probléma felmérése, a Bankok hivatalos megkeresése és a magyar hitelkárosult helyzet felmérése, különösen  Budapesten. A Nemzeti Eszközkezelő koncepcióját tovább gondolva és  támogatva lehetőséget kell biztosítani, nemcsak a tartozások átütemezésére,  és  az árfolyamgát által az adósság elnyújtására, hanem reális  lehetőséget kell teremteni a hitelek felülvizsgálatára is.

Sok  esetben feltételezhető, hogy a Bankok a kamatokat nem megfelelően,  sokszor az adóssal kötött megállapodásoknak nem megfelelően számolták  el, ami jelentős növekedést idézett elő a hitelállomány nyilvántartásában és erre a pénzügyi elemzők is rábólintottak, a médián keresztül  elhitették a lakossággal, hogy ezek a kétes banki technikák természetes pénzügyi jelenségek. Ezért szerintünk fel kell  állítani egy vizsgálóbizottságot, ami az érintett bedőlt lakáshiteleket,  szerződéseket felülvizsgálja és elemzi, hogy az árfolyamok és a  referencia kamatok figyelembe vétele mellett a tartozásoknak hogyan  kellett volna alakulniuk.

A  vizsgálat idejére kilakoltatási moratóriumot kell elrendelni. Majd a CHF  ügyekben látva a CHF LIBOR-t (a svájci bankközi alapkamatot), amelynek a magyar bankrendszerhez kevés köze van, ez alapján újra kell számolni legalább a lejárt követelésállományt, újraértékelve az évek során felhalmozott tőkeállományt is. Ajánlatot kell tenni a Bankoknak a lejárt, de lakott  portfólió felvásárlására állami szinten. Kedvezményes feltételekkel a volt adósok számára rendelkezésre kell bocsájtani mint a tulajdont, vagy mint a bérleményt.

Ezen felbátorodva mondom ezt, hogy az Occupy! mozgalom jó úton indult el, amikor elkezdték lefaktorálni (engedményezni) a lejárt követeléseket az Amerikai Egyesült Államokban. Csak azért mondom, mert ismerem a követeléskezelési árakat. Mindig a tőkére vetítve vannak ezek meghatározva, tehát a  kamattartozások  és büntetési tételek helyett, csak a tartozás tőke értéke alapján vannak az  árak csomagban meghatározva (száz, ezer darabos pakettekben):

o lakáshitel: 50-60% a követeléscsomag tőkeösszegére vetítve
o személyi-kölcsön és folyószámla-hitel: 20-30% a követeléscsomag tőkeösszegére vetítve
o telefonos és közüzemi lejárt tartozás: 10-15% a követeléscsomag tőkeösszegére vetítve
o autó leasing: 1-5% a követeléscsomag tőkeösszegére vetítve

A lejárt és felmondott követelések kereskedelme jelenleg hazánkban különösebben nem szabályozott kereskedelmi ügylet. A törvény mindössze a szükséges cégformát, vagy a magánszemélyek estében a mennyiségi keretet nevesíti meg, valamint a vételárra vonatkoztatva az ÁFA-megfizetését írja elő. Mivel a hitelválság Közép-Kelet-Európában (CEE) 8 500 000 embert (2 300 000 családot) érint, ebből 338 000 családot hazánkban, például kilakoltatás formájában, ezért nagyon fontos, hogy a tömeges hajléktalanság jelenségére már most felkészüljünk. Tehát  valós lehetőség lenne arra, hogy ezen üzleti szabálozásra és törvényekre támaszkodva, az adósságot különös kedvezményes árakon a tulajdonosok visszavásárolják.
A másik kérdés az, hogy a CHF LIBOR mutató, amihez a bankok a  szerződéseikben a kivethető kamat mértékét kötötték, 2008-2011 között 0,25%-on stagnált. A magyar Bankok ehhez az értékhez képest 2-3% körüli marge-ot (haszonkulcsot) számíthatnak fel a kölcsöneikre a PSZÁF 2003-as rendelkezései alapján, aminek fedeznie kell a  költségeiket és a nyereségüket. Ez együtt (a LIBOR és a magyar haszonkulcs) maximum 4%-os kamatszintet tett volna lehetővé,  de 9-10% körül számolták el itthon hitelkamatokat a lakosság részére. Ez az érvelés nem érinti az árfolyamkockázat alapú logikát, ez ettől függetlenül hat a követelés-állomány mértékére. Szóval van közgazdaságtanilag indokolható jogalap a tartozásaikat fizetni tudó családok esetében is arra, hogy újraszámolják a követelésállomány kamatrészét az elmúlt évek vonatkozásában. Ezáltal jelentős előny érné az adósokat, akik nem léptek be az árfolyamgát rendszerébe, ahol szándékosan meggátolták ezt a lehetőséget a szerződésekbe épített kiskapukkal.

A Bankok a CHF kamatszinttel tudatosan megvezetik 5-6 éve az embereket, és a média, a közgazdászok asszisztálnak hozzá. Álláspontunk szerint a pénzügyi környezet kockázatosabbá válásának indokai a visszafizetésekre vetítve hamisak voltak, mert a tényleges Bank és adós között történt pénzmozgások (hitelkihelyezések) időbelisége és teljesített volta, nem indokolhatja, hogy a Bank megemelje a kamatokat a visszafizetésekre vonatkoztatva. Nem volt indokolt, hogy a bankok a pillanatnyi működési költségeinek emelkedésére hivatkozva egyoldalúan, korrekt magyarázat nélkül, homályos okokra hivatkozva kérjenek többet a visszafizetés során, mert az indoklásban már teljesíett pénzügyi transzferekre számoltak el működési költségfaktort. A valós tényeket megvizsgálva könnyen kiderül, hogy az állami bankmentő csomagok, az IMF-hitel, az itt leírt dolgok és az évek során folyamatosan kimutatott  bankszektort érintő extraprofit szorosan összefüggenek, és egy tudatos pánikkeltésen és porhintésen alapuló csalássorozat eredményei voltak ezek, amelyhez a média és a mai közgazdasági tudomány vakon asszisztált.