2015, február 18 - 10:01 — elnok
A második kérdéskör:
Valóban megvan az a veszély, hogy mivel az emberek a mai napig nem értik, mit jelent az, hogy gyökeres változás, radikalizmus, nemzet, és hogy egyáltalán mit is akart az eredeti Jobbik, ezért bármennyire is romlik a helyzet, a korábbi kommunikációval maradna a maximum 20-25 százalék. Hogy hol a hiba, szerintem?
Ott, hogy nem leereszkedni kellett volna arra a szintre, ahova az elmúlt 20-25 év liberalizmusa, és az azt megelőző 40 év kommunizmusa lenyomta a gondolkodást, hanem az elmúlt 5 évben a politika hagyományos kereteiből kilépve, a rendelkezésre álló pénzeket egészen máshogy felhasználva, profi országos szervezéssel, tudatosan nevelni, tanítani, segíteni és tájékoztatni kellett volna a Népet. Felemelni arra a gondolkodási minimum szintre, amely szükséges ahhoz, hogy megértsék, mi vezetett a jelenlegi helyzethez, egyáltalán, mit is takar a jelen, milyen jövő vár ránk, hogyan lehet túlélni most, és mit akar a Jobbik, mik a célok, mik az eszközök, és milyen áldozatokra lehet, lesz szükség a szebb jövő érdekében.
Igen, ez nagyon fáradtságos út lett volna. Komoly összefogásra lett volna szükség az egész nemzeti oldalon, az értelmiségtől kezdve a harcos jobboldali csoportokon és a támogató gazdasági szereplőkön át a politikai vonalig mindenki közt. Az előbbiekből egy közösséget kellett volna teremteni (nem a helyi pártszervezetekről beszélek!), melyet embertől emberig személyes kapcsolatok építésével, egymás segítésével, évek alatt az ország döntő részére ki kellett volna terjeszteni, az utolsó kis faluig. Így lehetett volna a gerincet, irányvonalat következetesen megtartva, kormányzáshoz szükséges szavazatszámot szerezni, miközben felkészítjük az országot a változásra.
Mielőtt valaki azt vetné a szememre, hogy nem csak gondolkodni, és beszélni kellett volna róla, hanem megcsinálni, hát elmondom: konkrét tervet is letettem az asztalra egy ilyen célzatú, úgymond átfogó segélyszervezet létrehozására, a megszervezésében is oroszlánrészt vállaltam volna addig, ameddig kialakult, működő rendszerként valakinek átadható, és én visszatérhetek a szakpolitikához. Mindezt nagyjából az előző ciklus félidejében. De semmi nem lett belőle, mert felhatalmazás, pénz, fegyver és paripa nélkül nekem sem megy. Kinek lett volna ezt nagyobb esélye megteremteni, mint a Jobbiknak? De, nem tették. Miért? Emberi, vezetői alkalmatlanságok? Stratégiai látásmód hiánya? Vagy a bátorság hiánya? Féltek kockáztatni, kilépni a jól bejáratott politikai keretekből, hogy elveszthetik azt, amit eddig elértek? Vagy valami ennél is rosszabb oka volt? Csak tippelni lehet, a kialakult probléma szempontjából mindegy is.
A mostani helyzet, a mostani döntési kényszer, lépéskényszer, egyáltalán a konfliktusos szituáció, meggyőződésem, hogy a fenti hiba miatt alakulhatott ki.
És jött az isteni szikra, hogy néppártosodni kell. Hogy inkább feláldozzák azokat, akik ezt nem értik meg, nem értenek egyet vele, de ez a legkönnyebb, a legkisebb kockázattal járó, és még eredménnyel kecsegtető út. Mindezt ki döntötte el? Ki adott rá felhatalmazást? Megkérdezte bárki is a tagságot képviselő Országos Választmányt, a Megyei Választmányokat? Szavazhattak róla? A legutóbbi tisztújításon bárki is a jelenlegi vezetőségi tagok közül, egyértelműen elmondta programbeszédjében a néppárttá alakulás célját? Hozzáteszem, hogy még ezeknek a szerveknek a hivatalos véleménye, szavazata is igen kérdéses, hogy mennyire szívükből jön. Miért? Mert a legtöbben - az Országos Választmány tagjai mindenképp - valamilyen módon egzisztenciálisan függenek a Jobbiktól, tehát gyakorlatilag a vezetőségtől. A régi harcostársak egy jelentős része 5-10 éve mindent a Jobbiknak nevezett nemzetmentési misszióra tett fel. Éveken keresztül jövedelmüket, energiájukat, karrierjüket ennek oltárá n áldozták fel, morális, erkölcsi, ideológiai indíttatásból. Tehát, sokuk teljes egzisztenciája függ ma már a Jobbiktól, hiszen ha volt is valaha saját, szakmai megélhetésük, azt már régen a Jobbik alá rendelték, beskatulyázták, elszigetelték magukat a megélhetés piacán. És, igen fájó ezt kimondani, de ez az a helyzet, amikor a vezetőség nem él a kezében lévő hatalommal, hanem visszaél a Hitből és naivságból kialakult kiszolgáltatottsággal. Mert ezeknek az embereknek a legtöbbje, ha ellenérzéssel is, de muszájból benyeli az irányvonal váltást.
De, térjünk vissza: mivel jár a néppártosodás?
Sokkal nagyobb réteget kell megszólítani. Állítólag, ez csak a kommunikáció finomra hangolását jelenti. De jön a harmadik kérdés:
Lehet ezt a tartalom módosítása nélkül? Ez azt jelenti, hogy a tartalommal eddig sem volt gond, és a szándék nem is változott? De... vajon a Jobbik korábbi kommunikációja az annyira rémisztő volt? Néhány elhíresült esettől eltekintve, amelyek még évekig meg is fognak ismétlődni, ameddig a teljes politikailag érvényesülő, törzsgárdának tekinthető tagságot le nem cserélik, az utolsó önkormányzati képviselőig bezárólag. Hiszen ők a szókimondó, radikális Jobbikhoz csatlakoztak, nem a langyos kommunikációjú, mindenkinek megfelelni vágyó néppárthoz. És mindez tette emészthetetlenné a Jobbikot a Nép számára? És mikortól nem lesznek ilyen megnyilvánulások? Képes lesz a Jobbik lemosni magáról azt a folyamatos véleményt, hogy "cuki álarcot" visel felső szinten, de nézzük csak meg kicsit lejjebb, vagy emlékezzünk csak...!? Biztosan megéri ez a fordulat, van rá igény, idő, lehetőség, választói potenciál?
Tudnak így annyi liberális, vagy csak félős szavazatot szerezni, amennyi radikálist veszítenek?
Tegyük fel, hogy igen. Tegyük fel, hogy kormányra kerül a Jobbik, akár célzott, akár protest szavazatokkal.
És jön a negyedik kérdés:
Azután mi lesz? Elkezdik megvalósítani azt, amire nem készítették fel a Népet? Kivel? A régiekkel, akiket kiraktak, vagy akik már csalódottan elpártoltak? Vagy az újakkal, akik viszont nem is ilyen lovat akartak? Ki gondolja komolyan azt, hogy az az út, amelyen végig kell mennünk ahhoz, hogy a perifériás, gyarmati sorsot elkerüljük, áldozatok és lemondások nélkül teljesíthető? És hogyan fogja Jobbik a kormányzó helyzetet megtartani? Amikor ma Magyarországon a 700 forintos internet-adóba simán belebukott volna a regnáló kormány?!
Akkor, kérem, majd jön az a szöveg, hogy a hatalmat nem csak megszerezni, hanem megtartani is tudni kell, és most ezért nézze el mindenki, hogy mit mondanak, és hogy nem úgy, nem pont azt, nem pont olyan ütemben csinálják, mint amiről eredetileg az ígéretek szóltak.
És, majd mindenki ezt is megérti, mert mit van mit tenni? Négy év az négy év, a fentről erőltetett nagy változások időtlen idők óta ellenállást váltanak ki, és egységbe kovácsolnak - a hatalommal szemben. Tehát, ha feltesszük, hogy marad az alkotmányos rend, akkor legfeljebb két évig lehet kormányozni, utána a hatalom megtartása érdekében el kell kezdeni osztogatni, jópofizni, rettentően liberálisnak és globalistának lenni. Hogy jöhessen megint négy év. És ideális esetben az utolsó két évben majd sikerül kevesebbet rombolni, mint amennyit előtte két évig építettek. Igen, ez a klasszikus politikai modell. Ezek a keretek, amiket a Jobbik elfogadott. És így nem lehet változtatni.
És a legfontosabbat, az emberi jellemgyengeséget még kihagytam a rizikófaktorok közül. Mert a fenti stratégiát olyan közegben kell majd végrehajtani, ahol a vezető pár tucat ember számára hirtelen az eddiginél is jóval nagyobb lesz a hatalom, pénz, érvényesülés lehetősége, még jobban teret lehet engedni a becsvágynak, a családi gazdagodásoknak. Szomorú tapasztalat, hogy az ember csak ember marad, a megmérettetéseken a legtöbben könnyűnek találtatnak, és bizony mindenkinek megvan az ára. Már a mostani helyzetben is látszik, önkormányzati, megyei és országos szinten is. Mi lesz kormányon?
Ebben az esetben, miben különbözik a Jobbik bármelyik korábbi kormánytól? Mit várunk tőle? Pofozgatja majd ő is egy kicsit a ....-t?
A fő kérdés, hogy van-e még rá lehetőség, hogy a másik utat válasszák, és megvan-e bennük a vezetésre való képesség, a bátorság és az áldozatkészség? Mert a politika lehet más, és lehet történelmet írni - de mindig van kockázata, és sosem adják ingyen.
A Jobbik mostani mért (vélt?) vagy valós eredménye senkit ne tévesszen meg. Nem más, mint a protest szavazatok. Nem a cuki kampány eredménye. Nehogy azt higgyük, hogy a Jobbik ideológiáját, irányvonalát támogatják ilyen sokan. Hiszen, egyelőre csak azt tudjuk, hogy a Jobbik mi NEM. De, hogy mi az új irány...? Mi az ideológia, ami mögé felsorakozhatnak?
Korábban volt egy magát nemzeti radikálisnak nevező, nemzeti keresztény-szociális programmal rendelkező párt, ahol a radikális a rossz rendszer felépítésének mélységig történő megváltoztatására utalt.
De most, mi?
Nézzük a palettát - a magyarországi jobb-bal meghatározottság szerint.
A nemzeti jobbközép néppárt pozíció foglalt. Recseg-ropog ugyan, de őszintén: melyik politikai párttal nem így van manapság? Jön majd a választás előtti 1-2 év, és akkor újra visszaszerzik a szükséges számú, most esetleg elbizonytalanodott szavazókat. Egy perc kétségünk ne legyen, hogy a népnevelés hiánya miatt a választók memóriája továbbra is maximum három hónap.
A nemzeti balközép hely még szabad, ez az, ahova a Jobbikot programja egyébként pozícionálná. Azt mindenki tudja, hogy a választásokon a pártnak rengeteg baloldali szavazója volt. Rossz hír, hogy a hamvaiból újra szerveződő MSZP is erre a helyre hajt. Jó hír lehet, hogy a hitelvesztésük olyan mértékű, ami mégis a Jobbik malmára hajthatja a vizet, a keresztény meghatározottsággal együtt. Amennyiben, saját hitelét nem dobja el önként.
Szabad már a szélsőjobboldali hely is, de meddig? És mi lesz a Jobbikkal, ha a kormánypártok a választásokra összeszedik magukat, a társadalmi 5-10 százalékos igényre megjelenik a radikális jobboldali párt, és az önként eldobott szélsőjobb pozíció után az irányváltás meghatározatlansága és a baloldal újraszerveződése, összefogása miatt nem képes a balközép helyet sem elfoglalni? Ez egy igen reális jövőkép a mai helyzetben.
Hogy milyen irányvonal lenne a kívánatos? Nemzeti radikális elveken alapuló, vagy nemzeti keresztény-szociális elvű, de semmiképp sem elvtelen... Mert valakinek végre ki kéne vezetnie az országot ebből a gödörből.
Figyelemre méltó, hogy az alfahir.hu szerkesztősége párbeszédet kezdeményezett a Jobbik irányvonal váltásáról. Nyilván nem véletlen, hiszen a feszültség egyre nagyobb a Jobbik vezetőségének megnyilvánulásai miatt.
Az elmúlt tíz évben a "radikális nemzeti párt" irányvonalhoz csatlakozottak jó része árulásnak éli meg, míg másik részük egyetért azzal a vezetőség által hangoztatott érvvel, hogy máshogy nem lehet hatalomra kerülni, muszáj a kommunikációt "finomra hangolni".
Mivel a kommunikációról van szó, így nem is veszem a fáradtságot, hogy összeszedjem, hol mondanak ma gyökeresen mást, mint 5-10 évvel ezelőtt. De a helyzet igen elevenbe vágó kérdéseket, problémákat vet fel.
Az első:
Hol ér véget a kommunikáció, és hol kezdődik a tartalom? Amikor nem támogatunk olyan dolgokat, amiket korábban még hirdettünk, kezdeményeztünk, törvényjavaslattal is éltünk, az a kommunikáció finomra hangolása, vagy a tartalom megtagadása? A politika ma nem más, mint játék a szavakkal, és igen, a politikusok mindent meg tudnak magyarázni. Hitelesen mondhatom, én is politikus vagyok.
De, egészen egyértelműen meg tudom fogalmazni, számomra mitől lenne hiteles, hogy csak kommunikációs a változás. Ha bent, a színfalak mögött továbbra is az évekkel ezelőtti emberi viszonyok uralkodnának. Ha legalább belül megvalósulna a közösség összetartása, az emberközpontúság, az áldozatkészség, a bajtársiasság, a bizalom, a Haza mindenek előtt. De nem így van, nem így volt az utóbbi években sem már, és tudom, hogy a helyzet folyamatosan romlik.
Ráadásul teljes a káosz, míg egyik oldalról a jól fizető állásokba jönnek az újak, akik semmit nem tettek le az asztalra még, semmi áldozatot nem hoztak, de nagyobb szavuk van, mint az "öregeknek", akik ellenben mindent erre a küldetésre tettek fel. Addig a másik oldalon a politikai pozíciók kiválasztásánál, főleg helyben az a meghatározó, hogy ha valaki régi motoros, nem pedig a képességek, hozzáértés, tudás. Aztán, azt várják tőlük, hogy önmagukból kivetkőzve valaki mások legyen hirtelen, minimális információk és a legkisebb emberi kapcsolat nélkül is fogadják el, hogy most már minden más lesz, és majd így lesz a legjobb. És, persze, az országos vezetők rendszeresen nem állnak ki mellettük, sőt sokszor nyilvánosan elhatárolódnak, megalázva ezzel őket, és elbizonytalanítva a többieket is. Ez így nem fog menni. Az emberi tényezőt, a lelki folyamatokat, hiába kényelmetlen, de nem lehet figyelmen kívül hagyni egy stratégia megalkotásánál, végrehajtásánál. Mintha erről elfel ejtkeztek volna.
A második kérdéskör:
Valóban megvan az a veszély, hogy mivel az emberek a mai napig nem értik, mit jelent az, hogy gyökeres változás, radikalizmus, nemzet, és hogy egyáltalán mit is akart az eredeti Jobbik, ezért bármennyire is romlik a helyzet, a korábbi kommunikációval maradna a maximum 20-25 százalék. Hogy hol a hiba, szerintem?
Ott, hogy nem leereszkedni kellett volna arra a szintre, ahova az elmúlt 20-25 év liberalizmusa, és az azt megelőző 40 év kommunizmusa lenyomta a gondolkodást, hanem az elmúlt 5 évben a politika hagyományos kereteiből kilépve, a rendelkezésre álló pénzeket egészen máshogy felhasználva, profi országos szervezéssel, tudatosan nevelni, tanítani, segíteni és tájékoztatni kellett volna a Népet. Felemelni arra a gondolkodási minimum szintre, amely szükséges ahhoz, hogy megértsék, mi vezetett a jelenlegi helyzethez, egyáltalán, mit is takar a jelen, milyen jövő vár ránk, hogyan lehet túlélni most, és mit akar a Jobbik, mik a célok, mik az eszközök, és milyen áldozatokra lehet, lesz szükség a szebb jövő érdekében.
Igen, ez nagyon fáradtságos út lett volna. Komoly összefogásra lett volna szükség az egész nemzeti oldalon, az értelmiségtől kezdve a harcos jobboldali csoportokon és a támogató gazdasági szereplőkön át a politikai vonalig mindenki közt. Az előbbiekből egy közösséget kellett volna teremteni (nem a helyi pártszervezetekről beszélek!), melyet embertől emberig személyes kapcsolatok építésével, egymás segítésével, évek alatt az ország döntő részére ki kellett volna terjeszteni, az utolsó kis faluig. Így lehetett volna a gerincet, irányvonalat következetesen megtartva, kormányzáshoz szükséges szavazatszámot szerezni, miközben felkészítjük az országot a változásra.
Mielőtt valaki azt vetné a szememre, hogy nem csak gondolkodni, és beszélni kellett volna róla, hanem megcsinálni, hát elmondom: konkrét tervet is letettem az asztalra egy ilyen célzatú, úgymond átfogó segélyszervezet létrehozására, a megszervezésében is oroszlánrészt vállaltam volna addig, ameddig kialakult, működő rendszerként valakinek átadható, és én visszatérhetek a szakpolitikához. Mindezt nagyjából az előző ciklus félidejében. De semmi nem lett belőle, mert felhatalmazás, pénz, fegyver és paripa nélkül nekem sem megy. Kinek lett volna ezt nagyobb esélye megteremteni, mint a Jobbiknak? De, nem tették. Miért? Emberi, vezetői alkalmatlanságok? Stratégiai látásmód hiánya? Vagy a bátorság hiánya? Féltek kockáztatni, kilépni a jól bejáratott politikai keretekből, hogy elveszthetik azt, amit eddig elértek? Vagy valami ennél is rosszabb oka volt? Csak tippelni lehet, a kialakult probléma szempontjából mindegy is.
A mostani helyzet, a mostani döntési kényszer, lépéskényszer, egyáltalán a konfliktusos szituáció, meggyőződésem, hogy a fenti hiba miatt alakulhatott ki.
És jött az isteni szikra, hogy néppártosodni kell. Hogy inkább feláldozzák azokat, akik ezt nem értik meg, nem értenek egyet vele, de ez a legkönnyebb, a legkisebb kockázattal járó, és még eredménnyel kecsegtető út. Mindezt ki döntötte el? Ki adott rá felhatalmazást? Megkérdezte bárki is a tagságot képviselő Országos Választmányt, a Megyei Választmányokat? Szavazhattak róla? A legutóbbi tisztújításon bárki is a jelenlegi vezetőségi tagok közül, egyértelműen elmondta programbeszédjében a néppárttá alakulás célját? Hozzáteszem, hogy még ezeknek a szerveknek a hivatalos véleménye, szavazata is igen kérdéses, hogy mennyire szívükből jön. Miért? Mert a legtöbben - az Országos Választmány tagjai mindenképp - valamilyen módon egzisztenciálisan függenek a Jobbiktól, tehát gyakorlatilag a vezetőségtől. A régi harcostársak egy jelentős része 5-10 éve mindent a Jobbiknak nevezett nemzetmentési misszióra tett fel. Éveken keresztül jövedelmüket, energiájukat, karrierjüket ennek oltárá n áldozták fel, morális, erkölcsi, ideológiai indíttatásból. Tehát, sokuk teljes egzisztenciája függ ma már a Jobbiktól, hiszen ha volt is valaha saját, szakmai megélhetésük, azt már régen a Jobbik alá rendelték, beskatulyázták, elszigetelték magukat a megélhetés piacán. És, igen fájó ezt kimondani, de ez az a helyzet, amikor a vezetőség nem él a kezében lévő hatalommal, hanem visszaél a Hitből és naivságból kialakult kiszolgáltatottsággal. Mert ezeknek az embereknek a legtöbbje, ha ellenérzéssel is, de muszájból benyeli az irányvonal váltást.
De, térjünk vissza: mivel jár a néppártosodás?
Sokkal nagyobb réteget kell megszólítani. Állítólag, ez csak a kommunikáció finomra hangolását jelenti. De jön a harmadik kérdés:
Lehet ezt a tartalom módosítása nélkül? Ez azt jelenti, hogy a tartalommal eddig sem volt gond, és a szándék nem is változott? De... vajon a Jobbik korábbi kommunikációja az annyira rémisztő volt? Néhány elhíresült esettől eltekintve, amelyek még évekig meg is fognak ismétlődni, ameddig a teljes politikailag érvényesülő, törzsgárdának tekinthető tagságot le nem cserélik, az utolsó önkormányzati képviselőig bezárólag. Hiszen ők a szókimondó, radikális Jobbikhoz csatlakoztak, nem a langyos kommunikációjú, mindenkinek megfelelni vágyó néppárthoz. És mindez tette emészthetetlenné a Jobbikot a Nép számára? És mikortól nem lesznek ilyen megnyilvánulások? Képes lesz a Jobbik lemosni magáról azt a folyamatos véleményt, hogy "cuki álarcot" visel felső szinten, de nézzük csak meg kicsit lejjebb, vagy emlékezzünk csak...!? Biztosan megéri ez a fordulat, van rá igény, idő, lehetőség, választói potenciál?
Tudnak így annyi liberális, vagy csak félős szavazatot szerezni, amennyi radikálist veszítenek?
Tegyük fel, hogy igen. Tegyük fel, hogy kormányra kerül a Jobbik, akár célzott, akár protest szavazatokkal.
És jön a negyedik kérdés:
Azután mi lesz? Elkezdik megvalósítani azt, amire nem készítették fel a Népet? Kivel? A régiekkel, akiket kiraktak, vagy akik már csalódottan elpártoltak? Vagy az újakkal, akik viszont nem is ilyen lovat akartak? Ki gondolja komolyan azt, hogy az az út, amelyen végig kell mennünk ahhoz, hogy a perifériás, gyarmati sorsot elkerüljük, áldozatok és lemondások nélkül teljesíthető? És hogyan fogja Jobbik a kormányzó helyzetet megtartani? Amikor ma Magyarországon a 700 forintos internet-adóba simán belebukott volna a regnáló kormány?!
Akkor, kérem, majd jön az a szöveg, hogy a hatalmat nem csak megszerezni, hanem megtartani is tudni kell, és most ezért nézze el mindenki, hogy mit mondanak, és hogy nem úgy, nem pont azt, nem pont olyan ütemben csinálják, mint amiről eredetileg az ígéretek szóltak.
És, majd mindenki ezt is megérti, mert mit van mit tenni? Négy év az négy év, a fentről erőltetett nagy változások időtlen idők óta ellenállást váltanak ki, és egységbe kovácsolnak - a hatalommal szemben. Tehát, ha feltesszük, hogy marad az alkotmányos rend, akkor legfeljebb két évig lehet kormányozni, utána a hatalom megtartása érdekében el kell kezdeni osztogatni, jópofizni, rettentően liberálisnak és globalistának lenni. Hogy jöhessen megint négy év. És ideális esetben az utolsó két évben majd sikerül kevesebbet rombolni, mint amennyit előtte két évig építettek. Igen, ez a klasszikus politikai modell. Ezek a keretek, amiket a Jobbik elfogadott. És így nem lehet változtatni.
És a legfontosabbat, az emberi jellemgyengeséget még kihagytam a rizikófaktorok közül. Mert a fenti stratégiát olyan közegben kell majd végrehajtani, ahol a vezető pár tucat ember számára hirtelen az eddiginél is jóval nagyobb lesz a hatalom, pénz, érvényesülés lehetősége, még jobban teret lehet engedni a becsvágynak, a családi gazdagodásoknak. Szomorú tapasztalat, hogy az ember csak ember marad, a megmérettetéseken a legtöbben könnyűnek találtatnak, és bizony mindenkinek megvan az ára. Már a mostani helyzetben is látszik, önkormányzati, megyei és országos szinten is. Mi lesz kormányon?
Ebben az esetben, miben különbözik a Jobbik bármelyik korábbi kormánytól? Mit várunk tőle? Pofozgatja majd ő is egy kicsit a ....-t?
A fő kérdés, hogy van-e még rá lehetőség, hogy a másik utat válasszák, és megvan-e bennük a vezetésre való képesség, a bátorság és az áldozatkészség? Mert a politika lehet más, és lehet történelmet írni - de mindig van kockázata, és sosem adják ingyen.
A Jobbik mostani mért (vélt?) vagy valós eredménye senkit ne tévesszen meg. Nem más, mint a protest szavazatok. Nem a cuki kampány eredménye. Nehogy azt higgyük, hogy a Jobbik ideológiáját, irányvonalát támogatják ilyen sokan. Hiszen, egyelőre csak azt tudjuk, hogy a Jobbik mi NEM. De, hogy mi az új irány...? Mi az ideológia, ami mögé felsorakozhatnak?
Korábban volt egy magát nemzeti radikálisnak nevező, nemzeti keresztény-szociális programmal rendelkező párt, ahol a radikális a rossz rendszer felépítésének mélységig történő megváltoztatására utalt.
De most, mi?
Nézzük a palettát - a magyarországi jobb-bal meghatározottság szerint.
A nemzeti jobbközép néppárt pozíció foglalt. Recseg-ropog ugyan, de őszintén: melyik politikai párttal nem így van manapság? Jön majd a választás előtti 1-2 év, és akkor újra visszaszerzik a szükséges számú, most esetleg elbizonytalanodott szavazókat. Egy perc kétségünk ne legyen, hogy a népnevelés hiánya miatt a választók memóriája továbbra is maximum három hónap.
A nemzeti balközép hely még szabad, ez az, ahova a Jobbikot programja egyébként pozícionálná. Azt mindenki tudja, hogy a választásokon a pártnak rengeteg baloldali szavazója volt. Rossz hír, hogy a hamvaiból újra szerveződő MSZP is erre a helyre hajt. Jó hír lehet, hogy a hitelvesztésük olyan mértékű, ami mégis a Jobbik malmára hajthatja a vizet, a keresztény meghatározottsággal együtt. Amennyiben, saját hitelét nem dobja el önként.
Szabad már a szélsőjobboldali hely is, de meddig? És mi lesz a Jobbikkal, ha a kormánypártok a választásokra összeszedik magukat, a társadalmi 5-10 százalékos igényre megjelenik a radikális jobboldali párt, és az önként eldobott szélsőjobb pozíció után az irányváltás meghatározatlansága és a baloldal újraszerveződése, összefogása miatt nem képes a balközép helyet sem elfoglalni? Ez egy igen reális jövőkép a mai helyzetben.
Hogy milyen irányvonal lenne a kívánatos? Nemzeti radikális elveken alapuló, vagy nemzeti keresztény-szociális elvű, de semmiképp sem elvtelen... Mert valakinek végre ki kéne vezetnie az országot ebből a gödörből.
Forrás: Nemzeti Hirháló
És mi számomra az elmúlt évek nagy tapasztalata?
Hogy nincsenek jó pártok és rossz pártok. Csak politikai pártok vannak, benne jó emberekkel és rossz emberekkel, jó vezetőkkel és rossz vezetőkkel.
Sokan szeretnének bízni, vagy újra bízni Vona Gáborban. Ez széles körű párbeszéd nélkül, a belső kritikák kirekesztésével nem fog menni. Pedig sokan örülnének, ha egyszer, az ő álmának megfelelően, szimbolizálva a sikert, a megvalósult szebb jövőt, a Szabadság szobor helyén Atilla szobra állna, kivont karddal...
És mi számomra az elmúlt évek nagy tapasztalata?
Hogy nincsenek jó pártok és rossz pártok. Csak politikai pártok vannak, benne jó emberekkel és rossz emberekkel, jó vezetőkkel és rossz vezetőkkel.
Sokan szeretnének bízni, vagy újra bízni Vona Gáborban. Ez széles körű párbeszéd nélkül, a belső kritikák kirekesztésével nem fog menni. Pedig sokan örülnének, ha egyszer, az ő álmának megfelelően, szimbolizálva a sikert, a megvalósult szebb jövőt, a Szabadság szobor helyén Atilla szobra állna, kivont karddal...
Rovatok:
Politika
»
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
