Impresszum

ELNÖK, FŐSZERKESZTŐ:
Gyöngyösi Zsuzsanna
+ 36 30 525 6745
elnok@kame.hu

FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES:
Graholy Zoé

WEBOLDAL MŰKÖDÉS:
Polonkai Attila


 

Nemzeti Újságírásért Kitüntetés

Kiadványok

Jelenlegi hely

DIE HEILIGE SCHRIFT

          Látványgazdag  német műveltség fűződik a  reformátor  D. Martin Luthers  nevéhez, aki a teljes Szentírás anyanyelvére  történő fordítással  ajándékozta meg nemzetét, egyházát, és az egyetemes kultúrát,  ma 468. éve hunyt el (sz.1483).

          Luther Martin (Márton) bibliafordítása  az 1546-ban bekövetkezett halála óta is felbecsülhetetlen kincset jelent,- mint általában a műfordítás, mellyel összefüggésben Turay Alfred a ( Dei Verbum, 12) következőket írja: „Isten a Szentírásban emberek által emberi módon beszélt. Ha tehát a szentírásmagyarázó meg akarja látni, hogy mit akart velünk közölni Isten, akkor figyelmesen meg kell vizsgálnia, hogy mit is akartak mondani a szent írók, és szavaik által mit látott jónak kinyilatkoztani az Isten. Így a szent írók szándékának kiderítése végett egyebek közt ügyelni kell az ún. „irodalmi műfajokra” is. A tudomány keresi az igazságot, mert nem érzi magát annak birtokában. Az egyház birtokolja az igazságot, azért nem is keresi azt. Az isteni igazság különböző formákban lesz nyilvánvaló  és nyer kifejezést  az ugyancsak többféle műfajú történeti szövegekben, vagy az egyéb más beszédformákban. Szükséges továbbá, hogy a magyarázó azt az értelmet kutassa, amelyet a szent szerző ki akart  és ki is fejezett a meghatározott körlmények között, a maga kultúrájának és korának nyelvén, az akkori irodalmi műfajok segítségével. Mert annak helyes megértése végett, hogy a szent szerző mit akart kijelenteni írásával kellőképpen figyelni is kellett egyrészt azokra a szokásos tőről metszett, sajátos gonolkodás-, szólás- és elbeszélésmódokra, amelyek a szent író korában virágoztak, másrészt azokra a módokra, amelyek akkortájt a társadalmi érintkezésben  ismert módon uralkodtak.” Mennyivel inkább így van ez a tudományos igényű alkotás, a műfordítás esetében.

          Úgy intézte a dolgot Bölcs Frigyes a hű fejedelem, miután Luthert felszólították, hogy vonja vissza eretnek tanait, (már a kilencvenöt tételt!) ércesen csendült föl a hangja: „Amíg engem a Szentírás bizonyságaival vagy más világos okokkal meg nem győznek, addig lelkiismeretem Isten Ígéjének a foglya. Semmit vissza nem vonhatok, nem akarok visszavonni, mert a lelkiismeret ellen cselekedni nem is biztos, nem  becsületes dolog. Itt állok, másként nem  cselekedhetek. Isten legyen segítségemre. Ámen!” A fejedelem, – hogy nemzetének ez a drága kincse megmaradjon – Wartburg  igen erős várába vitette. Ott tartózkodott Luther szinte egy esztendeig. Tolla azalatt sem nyugodott: nemcsak számos pompás röpiratot írt, - amikből az érte aggodó németség újjongva tudta meg, hogy szemefénye  mégis él, hanem nekifogott a Szentírás németre fordításának is.

          Csak magával ez egy munkájával is örök hálára kötelezte nemzetét. A németek  ma  is  az ő hatalmas,  erőteljes,  tiszta,  világos  fordításában olvassák  a  Bibliát s  úgy érzik, mintha  maga  Mózes és  Jézus is  Luther nyelvén szólott volna. Attól fogva szinte egy negyedszázadon át 1546-ban  történt haláláig ő volt népének bölcse és költője, prófétája és hőse. Egyre szaporodott követőinek, tanítványainak száma. Ezek szakítottak  a papi házasság  tilalmával – ami annyi rossznak volt a kútfeje – és Istennek tesző, boldog, tiszta családi életet éltek. Ezeknek segítségével vezette és irányította a reformáció nagy művét.  A prédikátorok oldalán mindenütt buzgó tanítók működtek, akik rövid idő alatt  nagy eredményt értek el a nép művelésében.

          Igen értékes könyvvel ajándékozta meg  Révész Imre a keresztyén társadalmat, amely különösen alkalmas volt szabadabb keretekben mozgó olvasókönyv gyanánti használatra: Akikre nem volt méltó a világ – címen Maga a nagy reformátor azonban – folytatja Révész Imre  – azonban élete végéig az maradt, aki volt szerény, fiatal, ismeretlen barát korában:

nagyon is alázatos és engedelmes hívő. Életének csodálatos útai nem elbizakodással töltötték el, hanem kifogyhatatlanul mély hálával Isten iránt. Sokszor volt  szomorú napja, de nem félelme. Ott zengett szívében  a keresztyén ember felséges csatariadója, amelyet tőle tanult meg a világ:

„Erős várunk nekünk az Isten,
És fegyverünk ellenség ellen!”

          Milliók áhitoznak az örökéletért, kik nem tudják, mit kezdjenek magukkal egy esős vasárnap délután.                                                                                                 

A szöveg megállapítását végezte:

        Pásztori Tibor Endre

Rovatok: 
Publicisztika
X
Drupal theme by pixeljets.com D7 ver.1.1