Gyermekkori ismerősöm - már közel áll a hatvanhoz, - életében még tisztességesen nem dolgozott. Elheverészgetett otthon, bezabálta az anyja által elébe tett ételt, kiszolgáltatta magát a végtelenségig. Néha vállalt valami alkalmi munkát, amit tessék-lássék lehetett elvégezni, aztán hónapokig pihente ki nem létező fáradságait.

Nem zavarta, hogy az anyja tartja el, hogy van gyereke, akiről gondoskodnia kellene. Aztán jött a FIDESZ kormány. Összeszedett unalmában néhány kopogtató cédulát, mert gyűjtés közben el lehetett iszogatni a haverokkal. Ám a FIDESZ nagyon hálás volt, és a választásokat követően mindjárt szerzett is e hűséges pártkatonának egy szuper állást, még szuperebb fizetéssel. Olyan állást, ahol csak üldögélni kell, keresztbe tett lábakkal… Igaz, a választások előtt felkeresett engem, adjak már tanácsot, kire is szavazzon. A KDNP-re, mert ugye Istenfélő ember, vagy a JOBBIK-ra, mert ők igaz magyarok és az ő politikájukkal, eszmeiségükkel maximálisan egyetért. A FIDESZ-t habzó szájjal szidta, a többi pártot meg sem említette, ám pár nappal később már hallottam is, hogy buzgón gyűjtögeti a cédulákat a FIDESZ részére, s a jutalom nem is maradt el. Az egész életét here-ként végig lustálkodó ember a választásokat követően így mindjárt remek álláshoz jutott…

A több diplomás szakember nem politizált. Dolgozott, sokszor 14-16 órát úgy, hogy a munkáltató csak hat órában jelentette be. (Ez vidéken általános jelenség! A család, a nélkülözés, az adósság és csekkhalmaz pedig nagy úr). Természetesen a túlmunkáért semmiféle honoráriumot nem kapott, mondván: örüljön, hogy alkalmazásban áll. Dolgoznia kellett szombaton és vasárnap is. Egyik kollégája szóvá tette a munkáltatónak, hogy hosszú hónapok óta nincs együtt a családjával, és szeretne egy hét végét együtt tölteni velük. Másnap már fel is mondtak neki…

Mostanában egyre többen választják a mindennapi megélhetés biztosításáért a külföldön történő munkavállalást. Szűkebb és tágabb környezetemben is akad bőven erre példa, akik látogatóba hazajőve mesélnek, miért nem akarnak Magyarországra visszajönni. Igazából mesélni sem kell, hiszen életkörülményeiken látszik, nem hazudnak.

Egyik rokonom családostól ment ki Írországba. Hiába volt több diplomája, itthon Magyarországon a munkahelyek pofára mennek. Ha van ismerős, van munkahely is. Ha jól fekszik valaki az éppen hatalmon lévő politikai párt színterén, egészen biztosan nem lesznek megélhetési gondjai. 

Rokonom odakint berendezett lakást kapott. Feleségét beiskolázták nyelvet tanulni (ingyen), a gyermekek azonnal iskolába-óvodába kerültek. Az ottani APEH folyamatosan tájékoztatja  őket (egyáltalán minden dolgozót, legyen az ír, vagy külföldi) milyen támogatást, segélyt, anyagi  juttatást vehet igénybe, vagy ha erről nem tudott, tájékoztatja a lehetőségekről. (Ugye milyen érdekes?!!! Nem ellenük, hanem értük van!)

Már nem főznek, mert bőven jut pénz arra, hogy étteremben ebédeljenek, vacsorázzanak. Nem gond kocsit venni, üdülni menni. Esténként sétálgatnak a tengerparton, és azon mélázgatnak, ha itthon maradnak, robotolhatnának éhbérért, hogy a politikusainknak jobb élete lehessen… Nem is akarnak többé hazajönni, csak látogatóba. Meg is teszik évente 5-6 alkalommmal ( egy-egy út költsége félmillió forint).  Itthon hiába tanultak, nem becsülték meg őket.

Egyre többen vannak, akik itt hagyják az országot. Életerős, egészséges fiatal emberek! Így valóban nem lesz tisztességes nyugdíj azoknak, akik az életüket ledolgozták ITTHON! Nem mennének el, ha lenne munkahely, és nem lennének enyire kiszolgáltatottak. Ha mégis valaki el tud helyezkedni, a munkáltatók megalázzák még a diplomás embereket is. Nem egy konkrét esetről tudok, amikor wécét pucoltattak, takaríttattak velük. Ezért maradjanak itt?! Ezért tanultak hosszú évekig?!

Másik barátunk szintén családostól költözött el Franciaországba. Itthon háziorvosként éjszakai ügyeletekkel együtt vitt haza 130 ezer forintot. Ott kint havi 3 millió forintnak megfelelő összegű fizetést kap. Tilos a hálapénz, de nincs is rá szükség. Az orvosok kipihentek, mert nincs túlóra, így van türelmük a betegekkel foglalkozni. A kórházak felszereltsége kifogástalan. A korszerű gyógyászati eszközök mellett van lehetőség tanulni, fejlődni, előre haladni az orvostudományban, a gyógyítás terén.

Tudom, hogy külföldre menve sem mindenki ilyen szerencsés, de a magyar mindig dolgos nép volt, megállta a helyét bárhol, csak a saját hazájában nem veszik emberszámba. Itt kiszolgáltatott, a mindenkori hatalom csicskása lett, jogok nélkül, csak kötelezettségekkel.

Gyurcsány azt pofázta: Ha nem tetszik, el lehet menni!  Orbán meg azt mondja: Ugyan, majd hazajönnek!

Ám ez csak önámítás! Bármennyire is szeretik a hazájukat, akik elmennek, már nem akarnak visszajönni, mert ép elméjű ember a jólétet nem cseréli fel a nélkülözéssel, a kiszolgáltatottsággal, a megalázással. Mert nem akar másod-harmad rangú állampolgár lenni saját hazájában, akinek nem juthat tisztes megérhetés a ledolgozott munkája után. Ha beteg, és élni akar, nem kaphat emberhez méltó gyógykezelést, ápolást, csak ha összeszedve minden apró forintját, eladva minden ingóságát a család összedobja a hálapénzre az orvosoknak, ápolóknak, akik azt még a halálos betegtől is szemrebbenés nélkül elfogadják.

Nem vagyunk egyenlőek! A politikusoknak (és családtagjaiknak)  jár a luxus fizetés, a luxus ellátás, a luxus élet. A dolgozó magyar embereknek nem…bármennyit is robotolnak!

S ha valaki olvasva soraimat azokon felháborodik, álljon itt számára még egy példa.

Munkatársunk fájlalta a torkát, nehezen nyelt. Elment a háziorvoshoz, aki elküldte azzal hogy szedjen vitaminokat és Neo Citránt. A panaszok nem múltak, az ismételt megkeresésre is ugyanazt a választ kapta az orvostól, ezért felkereste a szakrendelést, ahol gége tükrözést javasoltak. A beavatkozásnál kiderült, a nyelvgyöknél daganat van, ám az orvos a tükrözésnél belevágott a daganatba. (Orvosi műhiba!) Az azonnali életmentés miatt jött a gégemetszés, aztán a szövettan, hogy a tumor rosszindulatú.

Az orvos pedig simán közölte: ha van még elintézendő ügye, azt gyorsan zárja le, mert semmilyen lehetőség nincs arra, hogy meggyógyulhasson. Műteni nem lehet. Másik orvoshoz fordult, aki megerősítette, hogy műteni nem lehet, különben is ő még ilyen műtétet sohasem csinált, ezért nem is vállalná,  egyáltalán felszerelés sincs hozzá, és jó esetben 3-4 hónapig élhet még. 

Barátunk az ötvenes éveinek legelején jár. A család minden pénzét összeszedte, mozdítható tárgyát értékesítette, és Budapesten kerestek orvost/kórházat. Most már volt pénz, (az senkit nem érdekelt, hogy milyen módon) így rögvest közölték a beteggel:  ki a fene mondta, hogy nem lehet műteni?!

Az operáció sikerült, lementek a kemoterápiás és sugár-kezelések. Jelenleg a beteg kezd gyógyulni, bár ez még hosszú idő, de már jó úton halad.

Igaz, mindez több, mint egy millió forintjába került a családnak (abból, ami nincs !!!). Szemrebbenés nélkül fogadta el az orvos még a sugárkezelésért is a húszezrest,  mert ennyit dukál adni.… Ha nem ad, az orvos tájékoztatása szerint már nem élne… Pedig manapság az átlag embereknek egyre kevesebb a pénze. Ebből adódóan a gyógykezelés, mi több, maga az élet is csak azoknak jár, akik azt meg tudják fizetni! Pedig a TB-t mindenkitől vonják…

S ha mindez nem elég, van még egy másik felháborító tény! Kollégánk sportos, középkorú férfi. Diplomája van, de szakmájában elhelyezkedni nem tudott, pedig dolgozni tudó és szerető ember. Éveken keresztül elvállalt minden munkát. Hol bejelentették, hol nem… (A legtöbbször ez is csak utólag derült ki). Nem tehet arról, hogy megbetegedett. Rövid, ám nagyon súlyos betegsége alatt leszázalékolták (80 %). Még kezelések alatt áll, és sokidő kell a felgyógyuláshoz, de egyetlen forint ellátást sem kap, mert az elmúlt öt évben nincs 1095 ledolgozott munkanapja. (Vagyis három  év).  Hiába akart dolgozni, ha a súlyos munkanélküliség miatt nem kapott állást, pedig a diplomája mellett elvállalt volna bármit.

Hol van itt az Alkotmányban rögzített élethez való jog, hiszen a betegségéről nem tehet, azt nem ő idézte elő, bárkivel megtörténhet.

Az új törvényekkel így simán halálra ítélik az embereket. Vagy éppen ez a cél???

 Gy.Zs