Impresszum

ELNÖK, FŐSZERKESZTŐ:
Gyöngyösi Zsuzsanna
+ 36 30 525 6745
elnok@kame.hu

FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES:
Graholy Zoé

WEBOLDAL MŰKÖDÉS:
Polonkai Attila


 

Nemzeti Újságírásért Kitüntetés

Kiadványok

Jelenlegi hely

FIDELITÁS

Legtalálóbban Sophie d’Houdelot grófné jellemezte, az egyetlen nő akit Rousseau saját bevallása szerint szeretett. Ezeket írja: „Ijesztően csúnya volt és a szerelem nem tette vonzóbbá. De megesett rajta a szívem és elnézően és kedvesen bántam vele. Érdekes őrült volt.”

Leginkább a kérdés Jean Jaques Rousseau ( 1712-1778 ) esetében is, nem abban rejlik, hogy őrültnek született, vagy szűnni nem akaró önbecsapásai miatt azzá tette magát, hanem  minden jel arra enged következtetni, hogy a lelkében meghsonlott, mert önmagát és a világot félrevezető magatartása, visszataszító önimádata beszámíthatatlanná tette. Az önmagára akadt hűségmentes francia szellemóriást Paul Jonson 1988- ban megjelent Intellectuals művében így minősíti:”Mazochista, képtelen normálisan szeretni, exhibicionista, hipochonder, önkielégítő, lappangó homosexuális hajlamú, félénk, kleptomániás, ingerlékeny, fösvény, befelé forduló narcisztikus, kezdődő üldözési mánia.” Vajon mi lett volna, ha az irodalmi stílus zsenije nem önmagát imádja, hanem Azt, akitől talentumát kapta? Bizonyára  nem került volna szembe önmagával és nem aknázta volna alá az evangélium szellemére épülő Philosofia Christit.

Ugyan, Barlay Ö.Szabolcs szerkesztésében a Világnézeti Figyelő az Álarc Nélkül, Négyszemközt Nyugat Álprófétáival sorozat Jean Jaques Rousseau írását más elgondolással és céllal teszi közzé, de hittel hiszem, és meggyöződésen, hogy a hűségről alkotott régimódi, nem divatos már vélemény megváltoztatását célzó elgondolásra alkalmasnak bizonyult. A fidelitás ( latin fidelitas - fidelitatis ) magyar hűség, megbizhatóság és a  szervesen hozzátartozó kifejezések, valamint ennek nagyszámú hiányát vagy ellentétét kifejező fosztóképzős szavak igazi értelmét nem az 534-beli Institutiones Justiniani Justinianus Institúciói jogszabály-gyűjtemény rejtegeti, hanem az erkölcstan, melyben a kezdetleges intelligencia igazít el három kérdéskörben: l. Miben áll az erkölcsi cselekvés? 2. Miben áll a legfőbb jó? 3. Miben áll az erény lényege?

Cselekvés alatt a változást előidéző, valamit megvalósító, vagy a meglevő helyzetet fenntartó emberi életmegnyilvánulást, tevékenységet értjük. Az erkölcsi cselekvés két tényezőnek, az érzéki ösztönnek és az értelmes belátásnak eredménye, másként akarat és képzet. „Ding an sich” szóösszetétel  -  magaslesben  – a  kanti ismeretelméletben:  a tudattól függetlenül létező, a jelenségek mögött rejlő, megismerhetetlen valóság, lényeg,  igazában nem megismerhető. A természeti hajlam azonban, magában véve, még nem erkölcsi: sem dicséretre, sem gyalázatra nem méltó. Az erénynél a fődolog az akaratműködés, de az őnuralkodás is csak féligmeddig erény, valamint a kihívó modort is,  csak féligmeddig véli véteknek. Szintén a szemérmetességet inkább  veleszületett öröklődő ösztönnek, mit erénynek kivánja tekinteni. Az mi bennünket cselekvésre indít, a kívánság. Csak e kettőnek a meggondolás által vezetett kívánsága szüli  az erkölcsi cselekvést. Aki a jót ismeri, ugyanaz tudja és ismeri a rosszat is: de aki a jót akarja, ugyanaz nem akarhatja egyszersmind a rosszat is.

Íme a spiritualis ezotéria, akár a sex és erkölcs, valamint egyes, vagy ugyanazon ember összes cselekvése, melyet pusztán magáért, vagy minden mást a legfőbb jóért kíván megtenni. Ezen legfőbb jó nem lehet más, mint a boldogság. De arra nézve, hogy miben áll a boldogság, eltérőek lehetnek a vélemények. Legelfogadottab lehetséges válasz: az ember legfőbb java, vagy boldogsága, emberi rendeltetésének elérésében mint feladat: önmaga megvalósítása. Emberfeletti jónak minősiti az erkölcsi erényt, mely lényeges alkatrésze a boldogságnak. Rövid ideig tartó, mulékony boldogság nem elegendő. Testi és külső javak, egészség, hosszú élet, szépség, vagyon, gyermekek és barátok, stb. szükségesek. Nem nélkülözhetlenek ugyan, de mint a sikeres és akadálytalan munkásság lényeges  föltételei és eszközei, megkívántatnak a tökéletes boldogságra. Sőt nem ellenkezik a boldogsággal a gyönyör sem. Eszes munkásság és igzi gyönyör lényegesen összetartonak, s ez utóbbi becse is annak. Csak azon gyönyör becses és kivánatos, melyet az erényes ember élvez. A pusztán csak élvezetnek szentelt élet nem méltó hozzánk: igaz, hogy pillanatokban élünk, de nem a pillanatok számára. Az erény lényege abban áll, hogy az élvezet nem célja cselekedeteinknek, nem mozgató oka  hanem szükségképeni következménye a természetszerű munkásságnak.

Amint azt fentebb láttuk az erkölcsi cselekvés három forrását, és akarati mivoltát,  a természeti hajlam tekintetében fogadjuk el az erkölcsi cselekvés mértékekét:  a „felette sok ellenében a felette keveset”, mint jó mértéktartó egységet.A mértékletességből  középútként idézzük: 

Az igazságosság a jogtalan cselekvés és jogtalan szenvedés közt ,                              
A bőkezűséget a fösvénység és vesztegetés közt,
A nagylelküséget a kislelküség és felfuvalkodottság közt,
A nemes becsvágyat a becsület megvetése és a hiú dicsvágy közt,
A vitézség a gyávaság és vakmerőség között.

Leginkább gyümölcsöt érlel a lényeges és mérvadó fidelitás a szavahihetőség, a megbízható, hitelt érdemlő, a hűség, állhatatos, kitartó ragaszkodás, a haza iránti hűség, örök hűséget esküszik valakinek, hitel, hitelt érdemlő, az a tény, hogy valakinek valamit elhisznek,lelkiismeretes,   feladatát teljes erkölcsi felelősségérzettel végző, oltalom, valamit megóv, védelem. És továbbá azt terheli a bizonyítás, aki állít valamit! Mert mikor állítunk valamit, egyben tagadunk is.

Ugyan a fidelitás sokkal tágabb értelmű, de leginkább a házasság lélektana hozza előtérbe a közéletben megfogalmazódó és egyre fokozott érdeklődésre okot szolgáltató kérdéseket. Huszti Sándor okfejtése igen-igen figyelemre méltó, miszerint a megoldáshoz fel kell ismernünk, hogy a társadalomtól merített erkölcsrendszer nem megmásíthatatlan  törvény korlátozásokat tartalmaz, hanem  csak irányelveket, mellyel a boldogabb, kiegyensúlyozottabb élet felé igyekszünk. Törvény az, amit lehetetlenség megszegni. Például a gravitáció vagy az energia megmaradása. Egységes és tiszta megfogalmazást tartalmaz a vallás, spirituális tanok tanítása a betartandó és elvetendő cselekedetekről. Megjegyezzük, hogy ezek sem kötelező erejű rendelkzések, csak ajánlások a tiszta életvitelhez. Így téves felfogás, hogy az ajánlásokat nem betartók rossz, bűnös vagy elitélendő emberek lennének. Mindössze, ők nem abba az irányba haladnak az önmegvalósítás felé, mint amit a szentíratok javasolnak. Az ő útuk hosszabb és keservesebb lesz így, de végül ők is odaérnak majd. Az ajánlások megtartása harmóniába hoz az univerzummal, a földi világ történéseivel.

               Úgy véljük, hogy helyes a megtisztuló folyamat, ha :

Gondolataink világnézetünket tükrözi
Érzelmeink szívünkből jönnek
Szavaink érzelmünket tükrözik
Tetteink szolgálatba állítanak

Csupán az együttéllés legitimizált formáiból még nem lehet arra következtetni, hogy valóban mi lenne a természetesen preferált szexuális viselkedés, csak az,  hogy miket tart az adott kultúra elfogadottnak, vagy követendő példának. A szexuál-pszihológusokat régóta foglalkoztatja a kérdés, hogy vajon a társas együttélésszabályai, a törvényesített házassági formák és a preferált sexuális viselkedés között van-e bármiféle szoros összefüggés. A kérdésfelvetés alapja, hogy a világ különböző táján más és más házassági szokásokat tekintenek erkölcsösnek. A nyugati tipusú kultúrákban a monogám  házasság az elterjedt forma, amikor egy férfi és egy nő él házasságban.

Így szól a régi latin mondás: Obsta principiis! És amikor is az emberi szexuális viselkedést az erkölcs oldaláról próbáljuk megítélni, különösen sokatmondó lehet ez a réges-régi bölcsesség. Ugyanis meglehetősen változatos szexuális viselkedési formák tekinthetők „egészségesnak”, a „normális” és „erkölcsös” fogalmai pedig elsősorban az „általánosan elfogadott”, „követendő” szinonimái. Éppen ezért a szexualitás sokféle megközelítés szerint nem csak erkölcsi kérdés, hanem sokkal inkább biológiai, vagy legfeljebb pszihológiai.

                  Akár a ma született bárány. Óvakodj a kezdeteknél!

                   A szöveg megállapítását végezte,

                                                             Pászori Tibor Endre

                 

Rovatok: 
Publicisztika
X
Drupal theme by pixeljets.com D7 ver.1.1