hvg.hu: Ha elolvassuk az Európai Bizottság elemzését a magyar gazdaságról, utána pedig meghallgatjuk a kormányt, furcsa dolgot vehetünk észre: az utóbbi riogat a közelgő válsággal, miközben önök erről említést sem tesznek. Megúszhatjuk a válságot?

Manfred Bergmann: Nem látok válságra utaló jelet. Abban persze egyetértünk, hogy a hét éve tartó fellendülés elérte a csúcsát, és lassulhat a növekedés üteme, amit befolyásolnak olyan külső tényezők is, mint a kereskedelmi háború veszélye, a kínai gazdaság lassulása, vagy a német autóipar visszaesése, ami különösen közelről érintheti Magyarországot is. És látunk belső kockázatokat is: az állami beruházások például olyan szintet értek el itt, amit nem lehet tovább fokozni, emiatt is csökkenhet a növekedés üteme. De ez lassulást jelent, nem krízist.

hvg.hu: A magyar gazdaság nagyban függ az európaitól, elég a német autógyárak itt működő leányvállalataira gondolni. Tartható a kormány által kitűzött növekedési ütem, vagyis az uniós átlag +2 százalékos bővülés egy európai lassulás esetén is?

M. B.: Ez valóban ambiciózus cél, hiszen Magyarország már lassan a kínai növekedési ütemhez közelít, miközben ebben az országban magasabb az életszínvonal, és nem is az állam irányítja a gazdaságot.

hvg.hu: Mikor tavaly ősszel Budapesten tárgyalt a kormány képviselőivel, éppen az állami beruházások magas szintje miatt kritizálták őket. Változott a helyzet?

M. B.: A nagyberuházásokkal Magyarországon az a gond, hogy ezek jobbára az építőiparban valósulnak meg, ezt az ágazatot pedig már enélkül is kapacitáshiány sújtja. Ha pedig még az állam is lefoglalja a szabad munkaerőt vagy eszközparkot, az felnyomhatja az árakat. De úgy látom, azóta ezt a kormány is felismerte.

hvg.hu: Az árak emelkedése csak a megrendelőket zavarja, vagy ez a gazdaságban is problémaként jelentkezik?

M. B.: Mindez jól látható folyamat, amit tovább erősít, hogy az utóbbi időben a bérek is jelentősen emelkedtek, és ezt a trendet minimálbérek emelésével az állam is erősítette. Ez azonban a magánszektort is érinti. És míg az egyik oldalon a versenyképes multinacionális cégek megengedhetik maguknak, hogy magasabb béreket fizessenek dolgozóiknak – az utóbbi hetekben az is kiderült, hogy a sztrájkkövetelések jó részét is teljesíteni tudták –, addig a magyar tulajdonban levő, jórészt kisebb vállalkozások erre képtelenek, ami egy olyan gazdaságban, amit a szakképzett munkaerő hiánya jellemez, számukra még nagyobb gond lehet.

hvg.hu: A kis és a nagy cégek közötti szakadék nem új dolog. Segíthetne ezen valahogy az állam?

M. B.: Magyarország jelenleg piacgazdaság, nem lehet minden probléma megoldását az államtól várni. Persze segíthet, mondjuk az adók csökkentésével, de nem tud helyettük fejleszteni, nem tud helyettük igazodni ahhoz, amit a gazdaság elvár, és a céljaikat is maguknak kell meghatározniuk.

hvg.hu: A magyar gazdasággal kapcsolatban az is állandó kritika a Bizottság részéről, hogy nincs kellő innovációs hajlandóság a cégekben.

M. B.: Ez ugyanúgy gondot okoz, mint hogy az oktatás nem ad versenyképes tudást. Magyarországon is súlyos probléma ugyanis az, hogy csökken a népesség, és fokozatosan elöregszik – vagyis a növekedés fenntartásához már nagyobb termelékenységre van szükség, ahhoz pedig képzettségre. És arról sem szabad megfeledkezni, hogy a magyar munkaerőpiacot még egy dolog fenyegeti: hogy túl közel van azokhoz az országokhoz, ahol a cégek sokkal magasabb béreket tudnak fizetni dolgozóiknak. Pedig fontos lenne, ha úgy tekintenének erre az országra, mint amelyikben nem csak befektetni éri meg, de dolgozni is.

hvg.hu: Hogyan lehetek én termelékenyebb, ha a cég nem az, amelyikben dolgozom?

M. B.: Ez nem ilyen egyszerű. A német gazdaság sikerének egyik titka például éppen az, hogy a dolgozók maguk is újítanak, segítenek jobbá tenni a munkaszervezést, a munkafolyamatokat. Nem nagy áttörések ezek, de növelik a cégek hatékonyságát.

hvg.hu: Látja bármi jelét annak, hogy azok a magyarok, akik most Ausztriában vagy Németországban dolgoznak, visszatérnek ide?

M. B.: Miért tennék? Látja bármi jelét ennek? Persze, ha válság sújtja ezeket az országokat, akkor visszatérhetnek – de erről nincs szó. Ma már a Romániából érkezők sem állnak meg Magyarországon, mennek tovább nyugat felé.

hvg.hu: Orbán Viktor szívesen beszél arról, hogy ez a régió az európai növekedés motorja, ez sem hatja meg őket?

M. B.: Nem mennék azért ennyire messzire. Tény, hogy ezek az országok gyorsabban növekednek, mint a régi tagországok, de ez inkább felzárkózás, nem a növekedés motorja. Ehhez azért kellene egy olyan tényező, amit nem látunk.

hvg.hu: Lehetne itt mondjuk az új Szilícium-völgy?

M. B.: Nem merek jósolni, de úgy gondolom, semmit nem zárhatunk ki. Gondoljon csak az európai hajógyártásra! Amikor az ágazatot a nagy nemzetközi cégek veszélyeztették, sikerült egy európai hajógyártási stratégiát kialakítani. Most Németországban, messze a tengertől készülnek a nagy óceánjárók, és ahhoz, hogy vízre szállhassanak, el kell vágni szállítás közben a villanyvezetékeket, de mi vagyunk az első számú szereplők a világban ebben az iparágban.

hvg.hu: Még egy probléma, amely gyakorta felbukkan Magyarországgal kapcsolatban: a korrupció. Mérhető ennek a hatása?

M. B.: A korrupciós felmérések jórészt észlelésekre alapoznak, és vannak ugyan eltérések, de tény: Magyarország nincs a legjobbak között. Ennek részben a közbeszerzések is az okai. Komoly gondot jelent, hogy ezeknél túl nagy arányban még mindig csak egyetlen jelentkező van, vagy éppen nincs is nyílt eljárás, egyszerűen odaadják egy cégnek a megbízást. Ez pedig nem csak az átláthatatlanság miatt jelent gondot, hanem felesleges pénzkidobás is, hiszen a verseny hiánya miatt félő, az adófizetők pénzéből több megy el egy beruházásra.

hvg.hu: Még egy idézet a magyar miniszterelnöktől: 2030-ra azt szeretné elérni, hogy Magyarország Európa öt legjobb állama közé kerüljön. Ezt reálisnak tartja?

M. B.: Mit jelent az, hogy a legjobb?

hvg.hu: Nem tudom, őt kellene megkérdezni. Talán a legfejlettebb?

M. B.: Attól azért elég messze van az ország. Nézzük az egy főre jutó jövedelmet! Magyarország jelenleg az EU-átlag alatt van, és ha Budapestet nézzük, még az sincs az öt legfejlettebb régió között. De ilyen ígéreteket hallottunk már, emlékezzen csak a lisszaboni stratégiára, amely azt tűzte ki, hogy Európa 2010-re a világ legversenyképesebb gazdasága legyen. Maga most nevet, de ők ezt komolyan gondolták. Aztán jött az internetlufi, szeptember 11. és utána a Lehmann Brothers. De ettől függetlenül nem baj, ha vannak céljaink. Van azonban ezzel a fejlettséggel egy másik gond is. Lehet, hogy az Egyesült Államokon a legnagyobb az egy főre jutó jövedelem, de nem mindegy, ez hogyan oszlik el. És ez a probléma Európában és Magyarországon is megvan: itt is sok olyan ember van, aki úgy érzi, nem profitált a növekedésből. Mi azt szeretnénk, ha mindenki részesedne a sikerből.

A hvg.hu az Európai Parlamenttel együttműködve számol be ebben a fél évben az uniós intézmények tevékenységéről, a közösséget érintő döntésekről, és ezek hatásairól. Az EP a tartalomért nem vállal felelősséget.