Impresszum

ELNÖK, FŐSZERKESZTŐ:
Gyöngyösi Zsuzsanna
+ 36 30 525 6745
elnok@kame.hu

FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES:
Graholy Zoé

WEBOLDAL MŰKÖDÉS:
Polonkai Attila


 

Nemzeti Újságírásért Kitüntetés

Kiadványok

Jelenlegi hely

Jövőbe vetett bizakodással...

   

      250 éves évfordulója lesz 2014. január 7-én a madéfalvi veszedelemnek. A Mária Terézia által elrendelt kényszersorozás ellen tiltakozó 2500 csíki és háromszéki székely áldozatvállalásának emléke arra kötelez bennünket, mai székelyeket, hogy ragaszkodjunk ahhoz a szabadságeszméhez, amelyért eleink küzdöttek, és amelyért meg is haltak, ha az önkény nem hagyott más választást. Egyed Ákos írja: „… a székelység kemény katonai küzdelme 1762-63-ban egészébe véve szabadságharcnak minősül, történelmi tett volt, amelynek emléke mélyen bevésődött a székelység történeti tudatába.” 
     A huszonegyedik században az emberi méltóság megbecsülésének egyedül méltó feltétele változatlanul a szabadság. Mai korlátai békés eszközökkel ledönthetők, és elszántsággal, akarattal, munkával és tudással megteremthetők a székely szabadság modern intézményi garanciái, azaz Székelyföld területi autonómiája. Ehhez azonban – mint eleinknek Zöld Péter szavára - nekünk is meg kell szerveznünk sorainkat. Az idén a Székely Szabadság Napjára, illetve a Székelyek Nagy Menetelésére végzett szervező munka nyilvánvalóvá tette, hogy szükség van egy olyan, nagy tömegbázissal rendelkező autonómiamozgalomra, amely a Székely Nemzeti Tanács által meghirdetett célok valóra váltásában emberek tízezreinek akaratát tudja szervezetten összefogni, és amely politikai pártok tagjait, és pártonkívüli magánszemélyek sokaságát tudja alkalmanként egyesíteni. Egy ilyen mozgalom elindítása méltó megemlékezés lehet a madéfalvi veszedelem áldozataira és a hatalmi önkénnyel szembeforduló székelyekre. 
            Ezekkel a gondolatokkal hívjuk Marosvásárhely és Marosszék lakóit, de a távolabb lakókat is, hogy január 7-én vegyenek részt a Marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében 18.00 órakor kezdődő megemlékezésen. Délelőtt, akik személyesen nem tudnak részt venni, lélekben azok is ott lesznek a madéfalvi emlékműnél szervezett felemelő rendezvényen, este pedig azt tesszük nyilvánvalóvá a székelyek fővárosában, hogy ez nem csak egy helyi megemlékezés volt, hanem messze túlmutat Madéfalva határán, érinti a székelység és Székelyföld egészét, amikor a múlt példájából kiindulva a holnapi összefogásra gondolhat minden székely bárhol éljen is.        
            Emlékezzünk 1764. január 7-ére, és emlékezzünk népünk minden történelmi próbatételére jövőbe vetetett bizakodással. 
 
Marosvásárhely, 2013. december 13. 
 
                                                                                                  Izsák Balázs
                                                                                A Székely Nemzeti Tanács elnöke

 .........................

       A székely nemzeti ellenállás két esztendejére, 1762-63-ra is emlékezünk a madéfalvi veszedelem 250 éves évfordulóján, 2014. január 7.-én. Ma is ragaszkodunk ahhoz a szabadságeszméhez, amelyért eleink küzdöttek, és amelyért meg is haltak, ha az önkény nem hagyott más választást. Ma a jog és demokrácia eszközeivel küzdünk érte, hiszen ma a székelyek szabadságát az autonómia intézménye hozhatja el. Ezzel a gondolattal kérjük történelmi egyházaink székelyföldi gyülekezeteit, hogy a január 6-ról 7-re virradó éjszaka, pontban éjfélkor szólaltassák meg a harangokat, a székelyek pedig ezzel egy idõben tegyenek égõ gyertyákat otthonaikban az ablakpárkányokra és imádkozzunk együtt, a madéfalvi áldozatok emlékére és Székelyföld jövõjéért.
      Kérjük a gyülekezetek lelkészeit, papjait, hogy elõzetesen hirdessék ki a templomokban a harangozást, hogy mindenki számára ismert és nyilvánvaló legyen, miért szólnak január 6-ról 7-re virradó éjszaka a székelyföldi harangok.

            Izsák Balázs
A Székely Nemzeti Tanács elnöke

Marosvásárhely, 2013-12-23

www.sznt.ro

Rovatok: 
Erdély-Felvidék-Vajdaság

Hozzászólások

 #

Hű... még most is beleremegek, ha rágondolok...
Életem egyik legmeghatározóbb élménye volt, amikor a madéfalvi emlékmű előtt több száz zarándoktárssal közösen elénekeltük az elesett székely hősök tiszteletére egymás után a magyar Himnuszt, a székely himnuszt és az ősi székely himnuszt. Sírás nélkül ezt nem lehetett megúszni, ahogy több száz torokból zengett a dal... és ez a szívszorító  dallam ölelkezett a hely ősi szellemével.
Szóval az egyik legszebb és legmegrendítőbb, szívdobogtató, és végtelen büszkeséggel eltöltő magyarságélményem volt ez...

Máshogyan ugyan nem tudok, de azt tiszta magyar szívvel megígérem, hogy lélekben most is ott leszek!

 
X
Drupal theme by pixeljets.com D7 ver.1.1