Soha ne legyen fogorvos alkalmazottja!

Tanulságos történetet „mesélek”el Önöknek, mely megkeserítette az elmúlt 3 évemet és kiürítette a pénztárcámat.
Egy Heves megyei városban egy kft fogorvos alkalmazottal működtetett, egy közel 4000 fős társadalombiztosító által finanszírozott fogorvosi praxist.
A fogorvosi feladat ellátására szerződést kötött a cégem az önkormányzatokkal és az alkalmazottként dolgozó fogorvos nevére került a praxisjog (fogorvos ügyvezetőként már volt a nevemen praxisjog, ahol dolgoztam, így a jogszabályok szerint eljárva az alkalmazott nevére került az adott praxisjog).

Minden szép és jó volt, ám egy idő után az alkalmazott fogorvos sorozatos hibákat követett el. Több apró figyelmeztető jel után ellenőrzést tartottam munkáltatóként a rendelőben.
Kiderült, hogy a doktornő

1. nem tartotta be a munkaszerződésében és a munkaköri leírásában foglaltakat

2. pénzt kért olyan beavatkozásokért, melyeket ingyen kellett volna elvégeznie (betegkártyás rendelő!!!!)

3. kiállította a betegnek a számlát, kifizette a fogtechnikust, de nincs róla sehol fogtechnikai számla (így a cégem nem tudta csökkenteni a bevételét a fogtechnikusnak kifizetett munkadíj összegével, így több adót kellett fizetnie)

4. a hab a tortán az volt, hogy a fogorvosnő a beavatkozásokért kapott pénzt elvitte a kasszából

Úgy döntöttem, hogy azonnali hatállyal megszüntetem a fogorvosnő munkaviszonyát. A felmondást az ügyvezető megbízásából egy alkalmazott adta át személyesen a doktornőnek. Nyilván nem tetszett neki a döntésem, mert az ügyvédjével konzultálva és előre megtervezve, a szomszéd rendelő főorvosnőjének férjével tettleg bántalmazták a cég alkalmazottját. Majd hamis orvosi látlelettel feljelentették a cég alkalmazottját, hogy a felmondás átadásakor ő támadta meg a rendelőben tartózkodó fogorvosnőt és a főorvosnő férjét. ( Szerkesztői megjegyzés: Egy levelet kézbesítő alkalmazottnak mi oka lehetett volna a tettlegességre, hiszen csak egy levél átadásával volt megbízva! ) Én végig a váróban tartózkodva tanúja voltam az eseményeknek, de ez senkit nem érdekel. Nem tudom bizonyítani az igazunkat, nem engedi sem a rendőrség, sem az ügyészség, sem a bíróság.

A „kirúgott” fogorvosnő beperelte munkáltatóját (engem), hogy jogtalanul mondta fel munkaviszonyát és közel másfél millió forintot követel cégemtől. A munkaügyi per több mint 2 évig tartott. A bíróság szerint a munkavállaló elkövette az összes kötelezettségszegést, maga a fogorvosnő is elismert mindent (nagyon sokszor elszólta magát az indulatai hevében), ám mindez mégsem olyan súlyú (a bíróság szerint!!!), hogy a munkáltató azonnali hatállyal megszüntethette volna a munkaviszonyát. Ez vicc!

A bíróságnak az a dolga, hogy objektíven megállapítsa, történt-e kötelezettségszegés, vagy sem. Az ügyvezető dolga, hogy mérlegelje a kötelezettségszegést és az azonnali hatályú felmondással a további károkozást megszüntesse. Mi több: a további károkozás megszüntetése törvényi kötelezettség.
Ha teszem fel: a munkavállalónak a cég (a tudomására jutott sikkasztás mellett) is biztosította volna a rendes felmondási időt, majd ezt követően perli a munkavállalóját polgári peres eljárásban, hogy a pénzt valahogy visszakövetelje (a rendőrség ugye ismerős, hogy nem nyomoz, csak ül az aktákon), akkor a bíró első kérdése nyilvánvalóan az lett volna a munkáltató felé, hogy ha tisztában volt az alkalmazott által elkövetett bűncselekménnyel, akkor miért nem jelentette fel a rendőrségen, illetve a további károkozás megakadályozása végett miért nem szüntette meg azonnali hatállyal a munkaviszonyát?! Vagyis: mindenképp a munkáltató felelősségét állapítják meg!

Megkérdezném: hogy van az, hogy a törvény a munkáltatóra kötelezettséget ró, ugyanakkor a döntési jogosultságot megvonja tőle??? Életszerűtlen, és a bíróság teljes analfabétizmusát mutatja az ítélet a tekintetben is, hogy egy adott helyzetben az ügyvezetőnek a dolga gazdasági kérdésekben dönteni, és egy-egy döntés előtt nem fog a bírósági fogadóórán megjelenni, hogy véleményt kérjen arról, vajon majd miként fog ítélkezni egy még be sem következett esemény kapcsán az esetlegesen eljáró bíróság.

A bírók sokszor nemhogy a gazdasági kérdésekkel, hanem még a jogszabályokkal sincsenek tisztában, és a helyett, hogy erre megfelelő szakértőt kérnének fel hivatalból, személyes sértődöttséggel a saját hiányos tudásukkal hoznak felháborító ítéleteket, tönkretéve ezzel életeket, vállalkozásokat. Majd ha netán utólag mégis bebizonyosodik a hibás döntésük (mert valaki nem nyugszik bele a hozott ítéletbe), akkor már nem lehet „visszacsinálni” azt, amit az ítéletükkel addigra tönkretettek.

És ki vonja felelősségre az ítélkező bírót? És ha kártérítést kell fizetni a hibás ítélkezés miatti károkozásért, akkor miért az adófizetők pénzéből fizet az állam, és miért nem az ítélkező bíró felel a saját személyes vagyonával a hibás döntéseiért?

Miért van kivételezett helyzete e tekintetben egy bírónak, ügyésznek? Ugyanolyan emberek, mint bárki más, és ugyanúgy elkövetnek sorozatosan hibákat, csak épp ezek a hibák sokszor nem derülnek ki, mert akikkel szemben hibásan ítélkeznek, addigra belefáradnak, vagy egzisztenciálisan ellehetetlenülnek, és nincs módjuk arra, hogy sztárügyvédeket fizessenek meg, akik rávilágítanak a hibás ítéletekre.

Ráadásul az állam nem is akarja, hogy ezek a hibák kiderüljenek, vagy épp a bírók, ügyészek felelőssége is megállapításra kerüljön, mert ugyanazok vizsgálnák felül a bírói, ügyészi jogsértéseket, akikkel a jogsértő magatartást tanúsító bírók, ügyészek egyébként napi munkakapcsolatban állnak. A kutya nem harapja meg a saját kölykét szindróma itt is megmutatkozik. A bíróságok nem független testületek, ezt csak a kívülállóknak sugallják saját magukról.

Magyarul: egy alkalmazott lophat, csalhat, jogszabályt sérthet, és nem küldhetem el????

Milyen világban élünk? Én betartom és betartatom a jogszabályokat és még nekem kell fizetnem??? És a felmondást átadó alkalmazottat jelenleg vádlottként büntetőperben könnyű testi sértéssel vádolják úgy, hogy nem csinált semmit, hanem őt verték meg. És a rendelő működtetésére kötött feladat-ellátási szerződést az önkormányzat felbontotta a céggel, ígykb. 15 millió forintos mind anyagi, mind erkölcsi kárt okozott ez a „kis felmondó levél”!!!

Gratulálok a magyar igazság-és jogszolgáltatásnak! Igazságszolgáltatás már rég nincs, ezt egy alkotmánybírósági határozat is kimondja. Jogszolgáltatás helyett pedig hazugságszolgáltatás van!

Eger, 2015-04-24                                                      Tisztelettel: Dr. Reszkető Marianna