Impresszum

ELNÖK, FŐSZERKESZTŐ:
Gyöngyösi Zsuzsanna
+ 36 30 525 6745
elnok@kame.hu

FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES:
Hollósi-Simon István

WEBOLDAL MŰKÖDÉS:
Polonkai Attila


 

Nemzeti Újságírásért Kitüntetés

Kiadványok

Jelenlegi hely

Kárpátaljáért! - Miért fektették másfél évig a ratifikálást? - Dr. Dányi László: Miért mondott le az Antall-kormány és az Országgyűlés a történelmi Kárpátaljáról? - III. rész

Dányi László

Miért mondott le az Antall-kormány és az Országgyűlés a történelmi Kárpátaljáról?
A magyar-ukrán alapszerződés aláírása (Kijev, 1991. december 6.) és ratifikálása (Budapest, 1993. május 11.)

III.

Miért fektették másfél évig a ratifikálást?

A lenini nemzetiségi politika elvei alapján 1989. február 26-án, Ungváron megalakult és jogi személyként bejegyzett Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Alapszabályának 3. pontja bátran kimondta, hogy a „területünkön élő magyar kisebbség az egyetemes magyarság része[38] A KMKSZ titkára, Brenzovics László másfél év múlva mégis azt nyilatkozta óvatosan a magyar sajtóban, Kárpátalján sokan meglepődtek azon, hogy ez a kérdés ilyen nagy teret nyert a magyar sajtóban. „Az itteni, ukrán és magyar nyelvű sajtó mértéktartóan követte az eseményeket, a szerződés ratifikálásának nem volt különösebb visszhangja. Gondolom, akkor lett volna inkább, ha a ratifikáció nem történik meg.[39] Fodó Sándor, a KMKSZ elnöke úgy fogalmazott, hogy a magyar kormány nagy hibát követett el akkor, amikor 1990-ben, a magyar-ukrán alapszerződés kidolgozásakor nem kérte ki a kárpátaljai magyarok véleményét a vitatott 2. cikkelyről, ennek ellenére azt nyilatkozta: „ma már nem lehet kitérni a ratifikáció elől.[40] Mindenesetre a KMKSZ a Beregszász központtal magyar autonóm körzet megalakítását – a magyar nemzetiségű lakosság többségének álláspontját figyelembe véve – célszerűen elismerő (1989. szeptember 10.)[41] vezetősége megosztott maradt a ratifikálás kérdésében. (Természetesen a KMKSZ választási platformja is tartalmazta Beregszász központtal magyar autonóm körzet megalakítását, amely magában foglalta volna az ungvári, a munkácsi és a nagyszőlősi járás magyarlakta falvait.)[42] Fodó Sándor egy hónappal korábban Antall József miniszterelnöknek írt levelében sérelmezte, hogy a KMKSZ másfél évvel korábban nem vehetett részt a magyar-ukrán alapszerződés kimunkálásában, de jelentős mérföldkőnek nevezte az államszerződés aláírását. „A KMKSZ a jövőben is részt kíván venni a két ország jó viszonyának elmélyítésében és a kárpátaljai magyarságot érintő problémák rendezésében, a reális alternatívák kimunkálásában.”[43] Torgyán József országgyűlési képviselő (Független Kisgazdapárt) egy héttel korábban úgy foglalt állást: ”a kárpátaljai magyarok nincsenek abban a helyzetben, hogy a saját jogaikért úgy küzdjenek, ahogy nekünk kell küzdenünk az ő érdekükben.[44] A helyzetet jól jellemezte, hogy a KMKSZ Választmányának a Vérke-parti városban, az egykori, történelmi Bereg vármegye székhelyén, Beregszászban megtartott ülésén – a magyar-ukrán alapszerződés megvitatásának kényességére való tekintettel – az elnökség javaslatára a választmány zártkörű ülést rendelt el, a sajtó nyilvánosságának kizárásával. „A zárt ülés végén a választmány nyilatkozatot fogadott el, amely a többi között kimondja: másfél évvel ezelőtt a szövetség sajnos nem vehetett részt az alapszerződés szövegének megfogalmazásában.[45] Herman János, a Külügyminisztérium szóvivője azzal magyarázta a kárpátaljai magyarok kirekesztését, hogy a tárgyalások olyan időszakban zajlottak, amikor Ukrajna még nem volt szuverén állam,[46] valamint a KMKSZ bevonása csak jóval a tárgyalások megkezdése után merült fel.[47]

Mély nemzettudattól, elkötelezett hazafiságtól, öntudatos magyarságtól vezérelt alapos, a történelmi tényeket illetően is korrekt, a magyar autonómia garantált létrehozását nem tartalmazó alapszerződés ellen tiltakozó előadásában Zacsek Gyula országgyűlési képviselő (MDF) elöljáróban nem mulasztotta el megjegyezni, hogy már Kárpátalja demokratikus berendezkedésű Csehszlovákiához való tartozása idején sem valósulhatott meg a területi autonómia. Nem értette, hogy Antall József miniszterelnök lélekben 15 millió magyarja közé miért nem számítják be a kárpátaljai magyarokat? „A mai magyar kormány ezzel határozottan kijelenti, hogy sem ma, sem a jövőben szóba sem jöhet a Helsinki Záróokmányban jelzett lehetőség, hogy békés eszközökkel, megegyezéssel megváltoztatható a mai helyzet. (…) Ezen túl lehetetlen helyzetbe hozza Magyarország jövőbeli kormányait is.[48] A kormánypolitika legfényesebbre csiszolt szeletével, a külpolitikával kapcsolatban feltette az alapvető kérdést: miért nem tárták az alapszerződés tervezetét a magyar Országgyűlés elé, ha tudták, hogy annak meg kell erősítenie? – „A magyar-ukrán szerződés 17. cikkében jelzett, 1991. május 31-én aláírt nyilatkozat és jegyzőkönyv miért nem került a szerződéshez csatolva a képviselők elé?”[49] Torgyán József országgyűlési képviselő (Független Kisgazdapárt) hangsúlyozta, hogy  a kulturális autonómia a Helsinki Záróokmány szerint a leggyengébb jog, ami megillethet egy olyan tömbben élő nemzetiséget, mint a magyarok Kárpátalján. A kormánnyal már szembefordult Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt elnöke, országgyűlési képviselő-frakciójának – alapszerződést megalkuvónak, magyarságot megszégyenítőnek, a Helsinki Záróokmányon joglemondással túllépőnek tartó – vezetője ironikusan felvetette Jeszenszky Gézának: „Ne haragudjon, külügyminiszter úr, nekem konkrétan fel kell tennem a kérdést: ha egy írástudatlan kisgazda juhászt elküldünk erre a tárgyalásra, az vajon nem tudott volna ilyen rossz szerződést kötni... (Derültség. – Helyeslés középen.) …hiszen az is le tudott volna mondani mindenről, ami minket megillet. De akkor hol a diplomácia, hol van a magyarság érdekében kifejtett tevékenységünk? Miért kell nekünk örökké s mindenről lemondani, lemondani, lemondani?[50] Jeszenszky Géza külügyminiszter (MDF) úgy reagált, hogy a kormány valóban politizálni kíván a határon túli magyar kisebbségek érdekében, de nem szándékozik helyettük politizálni, ahogyan nem kíván a fejük felett politizálni.[51] (Csak hát – ellentétben a környező országokkal – nálunk mindig is a külpolitika volt a leggyengébb láncszem a rendszerváltozás után.)[52] Annus József szegedi országgyűlési képviselő (MSZP) arra hivatkozva kérte – tapsot kiváltva a kormánypártok és az MSZP padsoraiban – eredménytelenül zárt ülés elrendelését, hogy a nemzet érdekeit súlyosan sértő számtalan felszólalás hangzott el. Mielőtt Szűrös Mátyás országgyűlési képviselő (MSZP), az Országgyűlés alelnöke, levezető elnök az általános vitát elnapolta, az ülést berekesztette, Dénes János országgyűlési képviselő (független) az előzőleg az SZDSZ-ben politizált Göncz Árpád köztársasági elnökhöz intézett néhány szót: „amikor köztársasági elnök urunk Kárpátalján járt, Kárpátalján igen nagy tisztességgel, örömmel fogadták, mind a hivatalos, mind a népi kárpátaljai lakosság. Úgy tudtam és úgy értesültem, hogy ruszinul, magyarul és románul elnök urunknak szólították.[53]

A magyar Külügyminisztérium május 7-én kiadott közleményében arra hivatkozott, hogy a szerződés csupán megerősítette a kormány, a Magyar Demokrata Fórum és valamennyi parlamenti párt többször elhangzott állásfoglalását, miszerint Magyarországnak egyetlen szomszédos országgal szemben sincs területi követelése, valamint valamennyi szomszédunk félreérthetetlenül jelezte, hogy nem áll szándékában Magyarország javára lemondani területének bármely részéről. „Nem létező jogról lemondani nem lehet – hangsúlyozta a Külügyminisztérium közleménye –, az adott esetben nem lemondás történt, hanem egy, a szóban forgó szerződéstől függetlenül is fennálló nemzetközi, jogi kötelezettség megerősítéséről.”[54]A dokumentum egyebek között leszögezte, hogy a szerződés területi klauzulája, a 2. cikk 2. bekezdése kimondja, hogy „a Felek tiszteletben tartják egymás területi épségét és kijelentik, hogy egymással szemben nincs és nem is lesz területi követelésük.[55] Ugyanakkor a 17. cikk[56] megállapítja, hogy a szerződő felek – teljes összhangban az Új Európáról szóló Párizsi Chartával és az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet más, vonatkozó dokumentumaival – kifejezik azt a meggyőződésüket, hogy a népeik közötti baráti kapcsolatok, valamint a béke, az igazságosság, a stabilitás és a demokrácia megkövetelik, hogy kölcsönös védelemben részesüljön a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitása. Ennek biztosítására meg kell teremteni minden feltételt. A Külügyminisztérium azzal érvelt, hogy Magyarország nem mond le bármilyen területről, mivel az 1. világháború után, az 1920. június 4-én aláírt és a Nemzetgyűlés által 1921-ben megerősített trianoni békeszerződésben tudomásul vette történelmi területei jelentős részének, köztük az Ukrajna részét képező Kárpátaljának az elveszítését. A 2. világháborút követően, 1947. február 10-én Párizsban aláírt és az Országgyűlés által megerősített békeszerződés visszaállította a Trianonban ránk kényszerített határokat. „A kormány csupán megerősítette a Magyar Demokrata Fórum és valamennyi parlamenti párt által többször elhangzott állásfoglalást, amely szerint Magyarországnak egyetlen szomszédjával szemben sincs területi követelése. Mivel valamennyi szomszédunk félreérthetetlenül jelezte, hogy nem áll szándékában Magyarország javára lemondani területének bármely részéről, ’területi követelés’ ilyen körülmények között csak erőszakkal, illetve az azzal való fenyegetéssel képzelhető el. (…) A szerződés elutasítása esetén megromlana viszonyunk egyik legfontosabb szomszédunkkal, az 55 milliós nagyhatalommal, ahol a hazánk számára létfontosságú energiaszállítási útvonalak és rendkívül fontos vasútvonalak haladnak keresztül. A magyar kisebbséggel és Magyarországgal szemben elkerülhetetlenül bizalmatlanságot eredményezne.[57]

Mégiscsak fektette másfél évig a kormány a magyar-ukrán alapszerződés ratifikálását, mert 1991 végén még bizonytalan lett volna a kimenetele. Az Országgyűlés közel felét kitevő liberálisokkal és szocialistákkal szemben a konzervatív, keresztény, nemzeti oldal (Magyar Demokrata Fórum, Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, Kereszténydemokrata Néppárt) képviselői biztosan a parlamenti jóváhagyás ellen léptek volna fel. Ami 1991-ben, a magyar-ukrán alapszerződés (1991. december 6.) aláírásakor elképzelhetetlen lett volna, vagyis az alapszerződés törvényhozói szentesítése, a liberális tömörülés politikai partnerévé vált kormány és a kormányzó pártok balratolódása közepette 1993-ban az elutasításnak csak egy kis csoport adott hangot az MDF egykori erős embere, a három Cs (Csengey, Csoóri, Csurka) egyike, Csurka István országgyűlési képviselő vezetésével.[58]Márpedig ha Csurka és a vele egy nézeten álló képviselőtársai támadják az alapszerződést, akkor a már régen megszeppent kormánykoalíciós képviselők jobbnak látják a baloldallal szavazni, mert az nem olyan szörnyű, mint a jobboldaliság vádja.[59] Debreczeni József kecskeméti történelemtanár, nemzeti liberális országgyűlési képviselő (MDF) már február 24-én azt írta a Népszavában, hogy Csurka Istvánnak mennie kell (Debreczeni József ma a Gyurcsány-féle szociálliberális Demokratikus Koalíció Párt alelnöke). Néhány hónappal később, május 10-én csatlakozott hozzá – Csurka István országgyűlési képviselő és Zacsek Gyula országgyűlési képviselő MDF-képviselőcsoportból való kizárását kezdeményezve – Elek István országgyűlési képviselő (MDF), a legnagyobb kormánypárton belül tömörült nemzeti liberálisok vezéralakja.[60] Elek cáfolta, hogy a magyar-ukrán alapszerződés vitájában tanúsított magatartásuk miatt lépett fel Zacsek és Csurka ellen, hiszen utóbbi fel sem szólalt a parlamenti vitában; nem is a Magyar Út Körök Mozgalom állásfoglalása indította javaslata megtételére. „Arról van szó csupán, hogy a szerződésvita fejleményeitől ösztönözve jutottam arra az elhatározásra, hogy most indítványozzam kizárásukat az MDF-frakcióból.[61] Fodor András Attila országgyűlési képviselő (MDF) a parlamenti képviselő-frakció május 10-i ülésén egyenesen úgy fogalmazott, hogy „Amit Elek István csinál, az MDF szétverése. Ha sikerül kizáratnia Csurkát és Zacsekot, akkor velük mások is távoznak a pártból.[62]

 

 

38 A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Alapszabálya. Idézi (a továbbiakban: Id.): Botlik József–Dupka György: „EZ HÁT A HON…” – Tények, adatok, dokumentumok a kárpátaljai magyarság életéből 1918 –1991. 215. o.

39 Udvardy Zoltán: Kárpát-medencei körkérdés – Brenzovics László: Vegyes fogadtatás. Esti Hírlap, 1993. május 13.

40 Nincs és nem is lesz… – Kárpát-medence – Körkérdés a magyar-ukrán szerződésről. – Fodó Sándor, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének elnöke: „Csapdában vagyunk”

41 A KMKSZ választmányának állásfoglalása az autonómia kérdéséről. In: Botlik József–Dupka György: „EZ HÁT A HON…” – Tények, adatok, dokumentumok a kárpátaljai magyarság életéből 1918 –1991. 231. o.

42 Magyarok és nem magyarok! Kárpátalja lakossága! A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség választási platformja. Uo. 237. o.

43 A KMKSZ közleménye a magyar-ukrán alapszerződésről. Magyar Hírlap, 1993. május 11.

44 Torgyán József országgyűlési képviselő (FKgP) felszólalása. Napló, 1993. május 4.

45 Kőszeghy Elemér: KMKSZ: Beregszászon zárt ülés volt. Népszabadság, 1993. május 11.

46 (p. l.): Külügyi szóvivő a szankciókról. Magyar Nemzet, 1993. május 12.

47 Dési András: Herman: A külügy nem kommentálja a parlamenti vitát. Népszabadság, 1993. május 12.

48 Zacsek Gyula országgyűlési képviselő (MDF) felszólalása. Napló, 1993. május 4.

49 Zacsek Gyula országgyűlési képviselő (MDF) felszólalása. Uo.

50 Torgyán József országgyűlési képviselő (FKgP) felszólalása. Uo.

51 Jeszenszky Géza külügyminiszter (MDF) felszólalása. Uo.

52 Szakács Árpád: Botlik József: kárpótlást, rehabilitációt, bocsánatkérést várunk a szerbektől. Történelemportál.hu, Magyar történelmi és kulturális portál, Kárpátia Stúdió, Budapest, www.tortenelemportal.hu, 2013. június 26.

53 Dénes János országgyűlési képviselő (független) felszólalása. Napló, 1993. május 4.

54 Nem történt lemondás – A Külügyminisztérium a magyar-ukrán szerződésről. Esti Hírlap, 1993. május 8.

55 Szerződés a jószomszédság és az együttműködés alapjairól a Magyar Köztársaság és Ukrajna között – 2. cikkely. Kijev, 1991. december 6. Id.: Nincs és nem is lesz… – Kárpát-medence – Körkérdés a magyar-ukrán szerződésről.

56 A 17. cikk hivatkozott a két ország közötti, 1991. május 31-én aláírt Nyilatkozat a Magyar Köztársaság és az Ukrán SZSZK együttműködésének elveiről a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása területén nevet viselő dokumentumra és az ahhoz csatolt Jegyzőkönyvre.

57 „Területi követelés” csak erőszakkal lehetséges – Külügyi sajtónyilatkozat a magyar-ukrán szerződésről. Magyar Hírlap, 1993. május 8.

58 Csurka István országgyűlési képviselő (MDF), József Attila-díjas író a Magyar Demokrata Fórum Békés megyei területi listájának első helyéről jutott be a parlamentbe az 1990. évi országgyűlési képviselő-választásokon, mivel szűkebb pátriájában, a békési választókerületben Pásztor Gyula ügyvéd (FKgP) nagy meglepetésre legyőzte

59 Csapó Endre: Ukrán szindróma. Hunnia – A magyar szellem önvédelme. 1993. augusztus 25. 18–19. o.

60 Sz. P.: Elek a jövő héten indítványozza Csurka és Zacsek kizárását. Magyar Hírlap, 1993. május 11.

61 M. T.: Elek az MDF mai frakcióülésén Zacsek és Csurka kizárását javasolja – „Az ellentétek már feloldhatatlanok”. Magyar Nemzet, 1993. május 10.

62(Munkatársunktól): Fodor András Attila: Elek István szétveri a pártot. Magyar Nemzet, 1993. május 11.

(folytatjuk)

Rovatok: 
Politika
X
Drupal theme by pixeljets.com D7 ver.1.1