Sok panasz érkezik hozzám betegek részéről évek óta, a szülővárosom eü. intézményeiben a dolgozók részéről tapasztalt, minősíthetetlen stílussal, viselkedéssel kapcsolatosan. Mostanra megértettem, miért menekülnek Nyíregyházáról más városokba a betegek…
    Néhány évvel ezelőtt Édesanyám a sürgősségin várakozott pokoli kínok közepette, de türelmesen. Fél nap (!) elteltével halk szavú, tanult, művelt Édesanyám mert annyit kérdezni a kávés csészével kezében sétálgató orvosnőtől, hogy sokat kell még várnia, nagyon rosszul van? A válasz olyan minősíthetetlen volt, amilyennel életemben még nem találkoztam. Nem csak megalázta Édesanyámat, de úgy beszélt vele az orvosnő, ahogy egy állattal sem szoktak! Édesanyám panaszai annyira komolyak voltak, hogy pár napra rá meghalt, de élete utolsó percéig nem tudta feldolgozni az orvosnő megalázó viselkedését.
    Nem sokkal később ismerősöm az Eü.főiskola hallgatójaként, ugyanezen osztályon gyakorlaton volt. Szemtanúként elmesélte, hogy bevittek egy illuminált állapotban lévő férfit, aki a tolószékben ülve kissé hangosabb volt a kelleténél. Emiatt a biztonsági őr (portás) úgy összeverte ököllel, hogy orrán-száján folyt a vér. (A férfi nem volt agresszív, csak hangoskodott!) Akkoriban az eseményt megírtam a kórház igazgatójának Azt a választ kaptam, hogy mindez nem igaz! Tucatnyi tanú volt, de nem akartam az ismerősömnek kellemetlenséget okozni,- bár vállalta volna a szembesítést, - mert végzős hallgató volt, és ismerjük a hosszúra nyúlt kezeket… A sajtóban azért közzétettem a történteket.
    A következő esemény részese már én voltam. Arc-ideg bénulással megkerestem az orr-fül-gége szakrendelőt. (Ide kell ez esetben először menni.) Az ötvenes éveiben járó főorvos végtelenül kedves volt, vizsgálat után tovább küldött a sürgősségire, ahol a több órás várakozás után végig hallgattam a fiatal orvos legalább 10 percig tartó mocskolódását az apja korabeli főorvosra, lehordva azt mindenféle hülyének, idiótának, kreténnek (idézett szavak), mert szerinte a vérvételt az orr-fül-gége szakrendelésen kellett volna elvégeztetni, és nem a sürgősségin. Döbbenten hallgattam, hogyan próbálta egy beteg előtt lejáratni a köztiszteletben álló főorvos kollégáját, aki apja lehetne. Ezzel szemben a fiatal, mocskolódó orvos tőlem három méter távolságból, nekem háttal ülve megállapította, hogy sem a vesémmel, sem a szívemmel, sem egyéb testrészemmel nincs probléma. Mindezt a részemre kiadott ambuláns lapon regisztrálta is, majd – szerencsémre - visszaküldött az orr-fül-gégére. Mivel az ambuláns lapon – vizsgálat nélkül – rögzítettekkel ellentétben, nagyon súlyos szervi problémáim voltak, kórházba kerültem, és a hülyének, idiótának, kreténnek nevezett főorvosnak köszönhetően tökéletesen meggyógyultam.
    Két évvel később újra arc-ideg bénulást kaptam. (Ehhez elég akár egy huzat is.) Délután fél2-től hajnali 2 óráig várakoztam a sürgősségin, hidegben, huzatban. (!) Jöttek-mentek a haverok, barátok hamar sorra kerülve…mások várakoztak. A vizsgálat ugyanaz volt. Három méter távolságról, látnoki képességekkel vizsgáltak. Majd küldtek neurológiára, hogy kiderítsék, mi okozta immár másodjára e betegséget. Itt az orvosnő közölte velem, hogy az arcom bénulása végleges, ebből már se isten se ember meg nem gyógyít. Igen csak elkeseredtem volna, ha a fizikoterápián dolgozó kedves hölgyek nem vigasztalgatnak. Mondanom sem kell, teljesen meggyógyultam.
    Pár hónappal ezelőtt megkerestem a mammográfiát, ahol készítettek egy UH-vizsgálatot is. Az orvosnő azonnal közölte: Maga rákos, rosszindulatú daganata van. A döbbenettől néhány pillanatra leblokkoltam, mire az orvosnő rám ripakodott: „Most mit hallgat?!”
„ Elnézést, megdöbbentem azon, amit mondott.” Szenvtelenül a kezembe nyomta a CT vizsgálatkérő beutalót, és köszönés nélkül hívta a következő beteget. Orvos barátom nyugtatott, ne ijedjek meg, még nincs CT eredmény, sem szövettan. Azt, hogy rosszindulatú, csak az utóbbi állapítja meg.
A CT vizsgálat után mentem a leletért. Nem akarták kiadni, mondván, nincs ott az orvos. Ragaszkodtam a lelet kiadásához, mire dühösen elviharzott a nővér (?), majd hírtelen mégis meg lett az orvosnő, aki minősíthetetlen hangnemben közölte ismét, hogy rákos vagyok. Kértem, hogy mielőtt a papírokat a további vizsgálatokra átveszem, felhívhassam orvos barátomat. Megint jött a kiabálás, hogy mit képzelek én, hogy feltartsam őket, kint várnak a betegek. Előttem volt egy beteg, utána következtem én, és utánam még egy beteg várakozott. Senki más nem volt a váróteremben! Ezek után közöltem, hogy más kórházban szeretném kezeltetni magam. Dühösen, arrogáns hangnemben kiadták a papírjaimat, a CT lemezt hibásan, használhatatlanul…

    Két nappal ezelőtt lányom a kisunokámat vitte a korábban megadott időpontban gasztroenterológushoz. Nem volt tudomása – másokhoz hasonlóan – arról, hogy a koronavírus miatt új időpontot kellett volna kérni. Másfél óráig várakozott, amíg eszükbe jutott, hogy a papírokat beszedik. Addig SENKI NEM VOLT rajtuk kívül a váróteremben! Utánuk kezdtek érkezni a betegek. A várakozók többségén látszott, hogy gyermekeikkel törődő, intelligens szülők. Lányom is tanult, diplomás nő. Az orvosnő a régi időpont láttán minősíthetetlen hangnemben kiabálni kezdett a lányommal ( a gyerekek és más betegek előtt), hogy „diplomás létére annyi esze sincs, mint egy mucsaröcsögei bunkó parasztnak, hogy „nem olvas újságot, nem néz tévét, ahonnan tudnia kellett volna, hogy a koronavírus miatt új időpontot kellett volna kérni.”
    Lányom a porig alázó, döbbenetes hang miatt alig tudott megszólalni, de mások a minősíthetetlen hangnem miatt nemtetszésüket igen csak kinyilvánították, hiszen nem csak a lányom nem tudott az új időpont kérésről. A rendelőben még tovább puffogott az asszisztens az egyik kint lévő anyukára, aki a lányomhoz hasonlóan a korábban megadott időpont szerint jelent meg, és az orvosnő viselkedése miatt nemtetszését nyilvánította. Lányom és a tizenkettő éves gyermek előtt (de olyan hangon, hogy kihallatszott a rendelőből!) kiabálta a kint lévő anyukára: „Kimegyek és megrugdosom!”

   Nos… a nyíregyházi kórház egyes rendelőiben effajta hangnem és stílus uralkodik… Nagyon sajnálom, hogy ezek miatt az egészségügyi dolgozók miatt a betegek általánosítanak, és ezért válik egyre hírhedtebbé a nyíregyházi Jósa András Oktató Kórház…
    Más kórházakban, szakrendelőkben emberi hangnemben figyelmeztetik a mulasztásra, hiszen nem köteles senki sem újságot járatni, vagy akár tévét nézni, rádiót hallgatni…
Olyasmiról is hallottam, hogy telefonon értesítik a beteget az új időpont kéréséről..
A fentebb leírt hangnemet egyetlen orvos sem engedeheti meg magának, de különösen nem egy asszisztens, mert normális munkáltató az effajta megjegyzés miatt, amelyet a kint lévő anyukára mondott ( "Kimegyek és megrugdosom" -) őt rúgná ki, két lábbal!

Gy.Zs.
.