Impresszum

ELNÖK, FŐSZERKESZTŐ:
Gyöngyösi Zsuzsanna
+ 36 30 525 6745
elnok@kame.hu

FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES:
Graholy Zoé

WEBOLDAL MŰKÖDÉS:
Polonkai Attila


 

Nemzeti Újságírásért Kitüntetés

Kiadványok

Jelenlegi hely

LÉNYEGE SZERINT

      Lényege szerint a bizonytalanság mellé szegül a vonakodás is, ami mögött legtöbb esetben a félelem húzódik meg. A félelem pedig a megfélemlítésből származik, amely még a mai „demokrácia” törvénytelen velejárója. „A diktatúra a csönd, az elhallgatás, a demokrácia viszont a botrány helye és ideje – bármily paradoxul hangozzék is,  -  utóbbi évtizedeink ezt üzenik. Különösen a legutolsó, amelyben a demokrácia kiépülésének folyamata idétlen és ízetlen, galád és gusztustalan ügyeket „eseteket” sodort magával, a magyar sajtót cikksorozatok hálózták be: az ennek a tematikának az engesztelhetetlen birtoklásáért folyó küzdelem alkalmanként fontosabbnak tolta föl magát, mint az, amit egyesek csak rendszerváltozásnak, mások, -   a vonakodóbbak -  meg rendszerváltásnak neveznek.” – az idézet Alexa Károlytól.

     Utassy József Krisztushoz című verse „Mintha lennél, minha volnál, mintha töviskoronáddal rám hajolnál,”- első két sora tanulságos gyermekkori olvasmányomra emlékeztet: Nürnbergben egy fából faragott szobormű látható, mely Jézust tanítványai között ábrázolja. Az egyes alakok külön csavaron járnak. Tehát, minden apostol végtére: külső, belső alaki tekintetben, mint  személyiség, egyéniség, jellem, -  és sorolhatnánk tovább, - vonatkozásában csak magamagára  hasonlít, a közös tanítványi elhivatás mellett. A tizenkét tanítvány mindenik alakja egyenként is lecsavarható anélkül, hogy a többi meginogna. Így az őnálló egyéniség kibontakozásának lehetősége teljességgel biztosított. De ha a Jézust ábrázoló alakot csavarják le, az apostolok alakjai mind összeomlanak. Az összeomlás fenyegető veszélye itt van: nem elegendő a tizenkettő együtt sem a megmaradásra, a „talpon maradásra”. A nürnbergi szoborcsoport üzenete az apostolokon keresztül hozzánk szól. Jézus külön fogalmaz:        „Nálam nélkül semmit nem cselekedhettek.” Utassy pedig így rekeszti költeményét: „trónja túl zöld, ege túl kék, mégis mintha... mintha mégis leborulnék.”

     Csak abból a második háborúból, amelyet gyermekként élhettem  meg  kicsinyke törpe-apostolokkal, mások a nagy világpolitikai zajlásban, világégésben, összehasogatott hazátlanságban, a vér és áldozat szülte „összetartozásból” megtanultuk, hogy vannak csavarok. Ilyen volt az 56-os forradalom és az ötvennyolcas megtorlás. De a népi deokrácia szovjet diktálta erdélyi autonómia csak megtévesztésül szolgált. Jóllehet amúgy minden történés, cselekedet logikus látszatú, de hát a fejlődő diktatúrabeli gondolkodás logikai tisztaságát még csak feltételezni is merő ostobaság volt. Sikeres ékverésnek bizonyult ez a taktikai gyakorlat, mert ezzel az apostolok elleni merénylettel, csavarlazítással egyre biztosabb lett a magyaroknak szánt napsütötte páncélkoporsó, hogy izzajon az emberfia. /Gál Sándor / A szabadság ilyen adagolásával csak nőtt a bizalmatlanság a magyar tömbben és vészesen erősödött a beteges önbizalom. A vérszemet kapott „megváltócskák” nagyhatalmi ambiciói egységromboló káros mivoltáról nem is szólva.

   Ismét felködlenek a kilátásba helyezett romániai népszámlálás kapcsán az alattomos és méginkább alávaló / hitvány / nemzetieskedő új köntösbe öltöztetett ötletek. A székely nem magyar! Igen! Hogy lazuljon a csavar. Mert, ha a székely nem magyar, akkor más. Mondjuk román, ha nem akkor török... Eddig eljutott a román nemzet nyelvésze Ceausecu is. Annyi különbséggel, hogy ő legalább tudta, mit csinál, mit akar. A „más” pedig azt jelenti, hogy valamivel nem azonos. Tehát nem azonos a tudat! A milyenség pedig minőség, illetve jelleg. Legyen ez tanulság a másság és milyenség fogalmával eligazodni nem tudók számára. Amint egy nemzet felnövekszik, egyre inkább tudatában lesz annak, hogy kifizetődő dolog figyelembe venni más nemzetek érdekeit, mondjuk az autonómiát. Ez nem egyéb, mint tökéletesített módja a saját érdekek védelmének és előmozdításának, - amelyre szüksége lesz még az „elnyomó” bélyeget viselő nemzetnek. Azt pedig Erdélyben és Ó-Romániában élők pontosan tudták és mégpontosabban tudják, hogy a magyar az magyar. Az pedig egészen más, hogy van – és milyen nagyszerű, hogy van – székely-magyar, csángó-magyar, újabban török-magyar, örmény-magyar de hogy sz...-magyar -  azt már nem hiszem!

              Ma! Csak azért, hogy kevesebb legyen a magyar?

              Lényege szerint csak magyar a magyar!

              A szöveg megállapítását végezte:

                       Pásztori Tibor Endre

                                            

Rovatok: 
Publicisztika
X
Drupal theme by pixeljets.com D7 ver.1.1