Pontosan ma kilenc évtizede annak, hogy nincs közöttünk Kosztolányi Dezső, a 20. századi magyar irodalom egyik legmeghatározóbb, legsokoldalúbb költője és írója. A Nyugat első nemzedékének kiemelkedő alkotója olyan páratlan életművet hagyott hátra, amelyben a hétköznapi élet apró rezdülései, az emberi lélek mély ellentmondásai és a múlandóság megkerülhetetlen kérdései egyaránt központi szerepet kaptak.
Prózai munkái közül az Édes Anna és a Pacsirta című regényei váltak a magyar irodalom halhatatlan remekműveivé, míg gazdag költészetének egyik legszebb, legmegrendítőbb csúcspontja a Hajnali részegség. Ez a csodálatos költemény 1933 novemberében jelent meg a Nyugatban, pontosan abban az esztendőben, amikor a művész életét végül kioltó rákos megbetegedésének legelső tünetei is jelentkeztek.
A kór az idő múlásával elhatalmasodott rajta, Kosztolányi Dezső azonban a testi megpróbáltatások ellenére is töretlen alkotóvággyal dolgozott tovább: 1935-ben adta ki a Számadás című kötetét, amely lírai pályájának összegzéseként is értelmezhető. A gyűjteményben helyet kapott Halotti beszéd című verse az emberi élet végességével, valamint az egyéni létezés megismételhetetlen csodájával szembesíti az olvasót.
A felejthetetlen szerző mindössze 51 évesen, 1936. november 3-án hunyt el Budapesten, szellemi öröksége azonban kilencven év távlatából is a hazai kultúra élő és lélegző része maradt. Regényei, novellái és versei ma is azért képesek megszólítani bennünket, mert a szeretetről, a veszteségről és a létezés törékenységéről olyan mély érzékenységgel írt, amely a saját korán túlmutatva örök érvényű maradt.
Forrás: https://femina.hu/terasz/kosztolanyi-dezso-halala-90-evfordulo/
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges









