1991. december 1-jén a mai Ukrajnában népszavazást tartottak a Szovjetunióból való kilépésről. Ezzel együtt Kárpátalján arról is szavaztak az emberek, hogy nyerjen-e Kárpátalja egy különleges státust, valamint arról, hogy szülessen-e Beregszász központtal egy magyar autonóm terület? Az  emberek elsöprő többséggel mindkét kérdésre igennel szavaztak. Öt nappal később, 1991. december 6-án Kijevben Antall József, Magyarország akkori miniszterelnöke aláírt egy olyan ukrán-magyar alapszerződést, amelyről az Országgyűlésnek nem volt tudomása, amely egyetlen szóval sem reflektált a népszavazásban megnyilvánult népakaratra, és amely örök időkre lemondott Kárpátaljáról. Antall József miniszterelnök és Jeszenszky Géza külügyminiszter eljárását a Magyarok Világszövetségének Elnöksége a hazaárulás minősített esetének nevezte (lásd ide kattintva). A népszavazás és az alapszerződés aláírása évfordulójának közeledtével sajtószolgálatunk tíz részes folytatásban közzéteszi Dr. Dányi László újságíró, történész páratlanul dokumentált  tanulmányát, melynek címe: Miért mondott le az Antall-kormány a történelmi Kárpátaljáról? – A magyar-ukrán alapszerződés aláírása (Kijev, 1991. december 6.) és ratifikálása (Budapest, 1993. május 11.). Dr. Dányi László elemzése rendkívül alapos és hiánypótló: egy nélkülözhetetlen műfajt teremt meg a jelenkori magyar újságírásban és politika-tudományban.

Dányi László

Miért mondott le az Antall-kormány és az Országgyűlés a történelmi Kárpátaljáról?

A magyar-ukrán alapszerződés aláírása (Kijev, 1991. december 6.) és ratifikálása (Budapest, 1993. május 11.)

IV.

Bégány Attila határon belüli harcai

Május 6-án érkezett meg a bevallottan nem csurkista Bégány Attila, a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) elemzési főosztályvezetőjének, az MDF V. kerületi szervezete tagjának beadványa az MDF Országos Etikai és Fegyelmi Bizottsága elnökéhez, Kulin Sándorhoz Antall József miniszterelnök, Jeszenszky Géza külügyminiszter, Entz Géza államtitkár, a HTMH vezetője és Íjgyártó István volt kárpátaljai magyarságért felelős kormányfőtanácsos ellen. Bégány Attila arra kérte a legnagyobb kormánypárt etikai és fegyelmi bizottságát, hogy vizsgálja ki, milyen etikai vétség terheli a magyar-ukrán alapszerződés tartalmát, az egyezmény létrejöttének, aláírásának körülményeit és a ratifikálása körül betöltött felelősségét illetően Antall József MDF-elnököt, Jeszenszky Géza országos elnökségi tagot, valamint Entz Géza és Íjgyártó István MDF-tagokat. Tudomása szerint a nemzeti érdeket sértett miniszterelnök, a külügyminiszter és az államtitkár aláírás előtt nem olvasta el a magyar-ukrán alapszerződést, a szerződés megszövegezésében részt vett kormányfőtanácsos pedig az 1991. december 6-i aláírás és az ukrán ratifikáció között eltelt fél év alatt nem tájékoztatta feletteseit a vitás pontokról. „Grósz tudta, mit és miről tárgyal Aradon, Antall viszont nem tudta, mit ír alá Kijevben.”[63] Bégány Attila az MDF Bem téri székházában kijelentette, hogy sem Jeszenszky Géza külügyminiszter, sem Entz Géza, a HTMH vezetője nem olvasta annak aláírása előtt a magyar-ukrán alapszerződést. Lenyilatkozta a sajtóban, hogy Jeszenszky Géza külügyminiszter szűk MDF-es körben többször is bevallotta: tudja, jobban megbocsátják neki a fórumosok azt a kifogást, hogy nem olvasta el a kijevi aláírás előtt a magyar-ukrán alapszerződést, mintha szándékosan írták volna a dokumentumba a határkérdéssel foglalkozó passzust.[64] A Népszava szakszervezeti napilap azonnal megírta, hogy március elején. az MDF parlamenti képviselő-frakciójának balatonkenesei kihelyezett ülésén éles támadások érték a külügyminisztert, amiért a magyar-ukrán alapszerződésben külön kitértek a határkérdésekre. Csapody Miklós országgyűlési képviselő (MDF), a képviselőcsoport külügyi munkacsoportjának tagja súlyos felületességnek minősítette az alapszerződés aláírás előtti kezelését.[65]

Az MDF Országos Elnöksége alaptalannak és a párt szellemiségéhez méltatlannak tartotta a hivatalából máris távozásra felszólított, onnan és a Parlament épületéből egyaránt kitiltott Bégány Attila vádjait, Herényi Károly, az országos elnökség sajtószóvivője a testület lejáratásaként értékelte a miniszterelnök elleni beadványt.[66] Az Amerikában tartózkodó Entz Géza nemes egyszerűséggel gyermetegnek nevezte – az általa egyébként nagyra becsült, megítélése szerint túlzott küldetéstudattól vezérelt – főosztályvezetőjének vádjait. „Nos, olyannyira gyermeteg feltételezés, miszerint a kormányzat kulcsemberei aláírás előtt nem is ismerték a szöveget, hogy valójában nem is érdemes válaszra méltatni.”[67] Egyúttal ő is javaslatot tett arra az MDF alapítóival már 1987-ben kapcsolatban állt Bégány Attilának, hogy éljen a posztjától való megválás lehetőségével, akit a bejelentés után két nappal felfüggesztettek az állásából és fegyelmi eljárást indítottak ellene. „Szerintünk Bégánynak nincs sok esélye – jegyezte meg Csurka István. – Őt fogják elmarasztalni. Be fog bizonyosodni, hogy Jeszenszky Géza olvasta az ukrán-magyart, sőt még a Bulyba Taraszt is.”[68] A Magyar Nemzetnek megbízható forrásokból megerősítették, hogy „Jeszenszky Géza egy megbeszélésen maga is elismerte, más források szerint nem cáfolta, hogy nem olvasta az aláírás előtt a magyar-ukrán alapszerződés szövegét (az én kiemelésem – D. L.).”[69] (Jeszenszky Géza 15 évvel később úgy emlékezett vissza a történtekre, hogy ismerte a dokumentum minden lényeges elemét, és a magyar-ukrán alapszerződés aláírása révén annak tartalmáért Antall József miniszterelnök vállalta magára a politikai felelősséget.)[70] Az országos napilap munkatársa azt is megtudta, hogy a dokumentum miatt a külügyminisztert az MDF balatonkenesei országgyűlési képviselő-frakcióülésén már márciusban lemondásra szólította fel egy képviselő. Mindenesetre Kulin Sándor, az MDF etikai bizottságának elnöke rögvest leszögezte, hogy a bejelentés maga is etikai ügy, mivel nem lehet felelőtlenül vádaskodni; az alapszerződés vitatása – lévén államok közötti szerződésről van szó – nem tartozik egy párt etikai bizottságának kompetenciájába, kormányzati ügy.[71]

A HTMH-t felügyelő, igazgató Jeszenszky Géza külügyminiszter (MDF) azt hangoztatta, hogy a külpolitikában megvan a konszenzus a parlamenti pártok között, és elutasította az MDF berkeiből kapott bírálatot. „A szerződés csupán megerősítette azt, amit minden párt is hangoztat, hogy tudniillik Magyarországnak egyetlen szomszédjával szemben sincs területi követelése. A békés, közös megegyezéssel történő határváltoztatásnak ma nincs realitása.”[72] Minderre azzal erősített rá Bába Iván helyettes külügyi államtitkár, hogy a magyar-ukrán szerződés megfelel a helsinki alapelveknek, az ominózus, szerinte semmi rendkívülit nem tartalmazó, cikkely szerepel a német-lengyel, a német-csehszlovák, a lengyel-orosz és a lengyel-ukrán szerződésben.[73] Az MDF alapító tagja, Farkas Elemér, a Magyar Út Körök Mozgalom egyik szervezője viszont joggal mutatott rá, hogy az államhatárok békés, tárgyalásos úton, kölcsönös megegyezés alapján történő megváltoztatásának elvi lehetőségéről való lemondás valamennyi szomszédos állammal szemben is nehezen kivédhető példaként szolgálna. Morális lejtőre került az antalli külpolitika, amelyért meg kell majd fizetni az 1994. évi országgyűlési képviselő-választásokon. Úgy vélte, hogy a magyar-ukrán alapszerződés külügyminiszteri aláírásakor a vitatott mondat kellő megfontolás hiányában, egyes vélemények szerint figyelmetlenség miatt maradt a szövegben. Megítélése szerint a mélyen problematikus helyzetet tovább súlyosbította, hogy Antall József miniszterelnök „még mindig kezdeményezhette volna az illető cikkely újratárgyalását, ám az MDF fokozódó belső feszültségeinek időszakában nem vállalta a hiba nyílt beismerését, s a kormány presztízsének megmentéséért inkább a probléma elbagatellizálását választotta.”[74]

Az Országgyűlés Külügyi bizottsága néhány hónappal korábban felkérte a Külügyminisztériumot arra, hogy gondolja át a határok megváltoztathatatlanságáról szóló klauzulát, záró mondatot.[75] Horn Gyula országgyűlési képviselő (MSZP), a bizottság akkori elnöke közölte: egyhangú döntéssel adták vissza a Külügyminisztériumnak a szerződés tervezetét az említett tétel módosítására. Hegedűs István országgyűlési képviselő (Fidesz), a bizottság – MDF jobbszárnyát „nagymagyar álmok” kergetésével vádoló[76] – alelnöke úgy fogalmazott, hogy a dokumentumban nem szerepel a bármelyik fél „örökre szólóan lemond területi igényeiről” kitétel, mert nincs miről lemondani, az viszont tény, hogy a magyar-ukrán alapszerződés határozottabban fogalmaz, mint maga a Helsinki Záróokmány.[77] A Bem rakparti Külügyminisztérium külügyi szóvivője, Herman János cáfolta Csóti György, a Külügyi bizottság alelnökének (MDF) nyilatkozatát, miszerint a minisztérium visszavonta a plenáris ratifikációs vita előtt a magyar-ukrán alapszerződést, hanem csak javasolta, hogy „napirendi torlódás miatt” később tárgyalják több alapszerződéssel együtt. Nagy vitát váltott ki az MDF parlamenti képviselő-frakciójában az a passzus, hogy a két ország sem most, sem a jövőben nem támaszt területi igényt a másikkal szemben, ahol hibának tartották, hogy ez a megfogalmazás bekerült a szerződésbe.[78] Az elsősorban az 1956-os szabadságharcos szervezeteket tömörítő Magyar Egyeztető Testület (MET) Elnöksége május 4-én keltezett nyilatkozatában a nemzet megalázásának tekintette a népek önrendelkezési jogának semmibevételével megvont magyar-ukrán határt deklaráló alapszerződést. Egyúttal felszólította az Országgyűlést, hogy ne erősítse meg.[79] A Magyar Fórum közéleti hetilap (szerkesztőbizottság elnöke: Csurka István MDF-es országgyűlési képviselő) május 6-i számában jelent meg A Magyar Út Körök Mozgalom különvéleménye. Mégpedig azzal kapcsolatban, hogy április 30-án, Ungváron dr. Antall József miniszterelnök és Leonyid Kravcsuk ukrán elnök találkozója után a magyar Országgyűlés napirendre tűzte a magyar-ukrán alapszerződés ratifikálását. „A szerződés 2. cikkelyébe azonban sajnálatos hiba csúszott, amelyet a magyar fél későn vett észre. Ez a cikkely olyan lemondást tartalmaz, amelynek nincs értelme. (…) A békés rendezés gondolatáról és lehetőségéről való lemondás – meglehet irracionális – reménykedés kioltását jelenti sok millió rendkívül nehéz helyzetű magyar testvérünk számára.”[80] A lényegre tapintott rá a Magyar Út Körök Mozgalom különvéleménye, hiszen a magyar-ukrán alapszerződés ratifikálásán felbuzdulva Románia, Szlovákia és Jugoszlávia is örök időkre határain belül tarthatta a magyar nemzetiségű lakosságot az ország területe kétharmadának, lakossága több mint felének elveszítését és a magyarság egyharmadának kisebbségi sorba való taszítását eredményezett trianoni békeszerződést alapul véve. A lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke, Antall József veszedelmes fegyvert adott a szomszédos országok kezébe. Zacsek Gyula országgyűlési képviselő (MDF) joggal állapíthatta meg, hogy a határok nemzetközi joggal összhangban, békés eszközökkel és megegyezéssel történő megváltoztathatóságát kimondó Helsinki Záróokmányt ráadásul megsértette a magyar külpolitika, amely az ukrán féllel együtt lemondott területi követeléseiről.[81] Az Erdélyi Világszövetség félévi közgyűlése (1993. február 13.) közleményének utolsó bekezdésében úgy foglalt állást a magyar külpolitikát illetően: „igenis megkívánja, hogy a jelenlegi határok érvényességének elismerésén túl a Helsinki Záróokmányban foglaltakat meghaladó javaslatról tárgyalásba ne bocsátkozzon, ilyenre ígéretet ne tegyen.”[82] Az ukrán nagykövet, Dmitrij Tkacs ellenben attól óvta a kormányt és az Országgyűlést, hogy a parlament üléstermében elhangzott felszólalások nehogy alapot adjanak azon ukrán politikai erők számára, akik már az alapszerződés aláírásakor attól tartottak: Magyarország soha nem fog lemondani komoly területi követeléseiről.[83] Leonyid Kravcsuk ukrán köztársasági elnök és Antall József magyar miniszterelnök ungvári találkozójával kapcsolatban az ukrán televízió nem mulasztotta el megjegyezni azt, hogy a magyar parlament még nem ratifikálta az államszerződést.[84]

Május 10-én, hétfőn reggel téves információ jelent meg a Magyar Televízióban (MTV) a Magyar Egyeztető Testületnek a magyar-ukrán alapszerződéssel kapcsolatban tervezett csendes demonstrációjáról, mutatott rá napirend előtti felszólalásában a parlament aznapi ülésén Király B. Izabella országgyűlési képviselő (MDF).[85] Az általános vitában elnöklő Szabad György, az Országgyűlés elnökének (MDF) felvetésére a gyér számú parlament 87 igen, 37 nem szavazattal és 33 tartózkodással hallani kívánta. (A délután 3 óra 4 perckor kezdődő ülésen a 386 országgyűlési képviselőből csak annyian voltak jelen.) Az MTV Esti Egyenleg című műsorának hétfői adásában jelentette be először Bégány Attila, hogy a magyar-ukrán alapszerződés országgyűlési ratifikálása esetén 100 ezer támogató aláírás megszerzése érdekében aláírásgyűjtést kezdeményez népszavazás kiírása végett, csakhogy a népszavazásról szóló 1989. évi XVII. törvény kimondta: a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségek teljesítése, illetve a szerződéseket kihirdető törvények nem bocsáthatók népszavazásra.[86] Szabad György parlamenti elnök a Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvény módosítását indítványozó javaslat megtárgyalásával akarta kezdeni a parlamenti vitát, az Antall-kormánnyal szembefordult Torgyán József országgyűlési képviselő (Független Kisgazdapárt) azonban ügyrendi észrevételt tett. „Elnök Úr! Én tisztelettel indítványozom, hogy az ukrán szerződéssel kapcsolatos országgyűlési képviselői magatartás iránt országosan megnyilvánuló érdeklődésre tekintettel szíveskedjék megfontolás tárgyává tenni annak előrehozását, tehát a megszavazott napirenden belül az első helyre tételét, szükség esetén erre nézve a Házat kérem megszavaztatni. Köszönöm.”[87] Egyes képviselők nem tartózkodtak a helyükön, többen távoztak az ülésteremből – az Országgyűlés 86 nem, 77 igen szavazattal és 46 tartózkodással az ügyrendi javaslatot elutasította. Előtte az üléslevezető elnök így szólt: „Kérem a képviselőtársaimat, foglalják el a helyüket, mert váratlan határozatképességi biztosításra van szükség. (Derültség. – Szórványos taps.) Ez vonatkozik az éppen most távozó képviselőinkre is.”[88]

Dányi ászló