- Számodra mi olvasható ki ebből az interjúból, merre mozog ez a szervezet?
- Számomra meglehetősen ambivalens dolgok voltak kiolvashatóak az interjúból. Az már a beszélgetés elején elhangzik, hogy nem a jelenlegi egyházak ellen lépnek fel, hanem közös célokért dolgoznak. Ez viszont elég egyértelműen utal arra, hogy evangelizációs, missziós tevékenységet akarnak folytatni. Ami pedig arra utal, hogy a hagyományos nagy egyházak egyre inkább elidegenedett egyházakká, hogy úgy mondjam trösztökké váltak, ahol az egyes ember személyes problémái teljesen eltűnnek. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy ezek a nagy egyházak gépiesen működő intézményekké váltak. Ezért jelennek meg a színen, manapság már nagyon nagy számban az egész világon ezek a sokkal dinamikusabb kisegyházak, amelyek igyekeznek odafigyelni az egyes emberekre.
- Ez abszolút rokonszenves törekvés, nem?
- Igen. Így aztán azt sem tekinthetjük véletlennek, hogy a mozgalomnak van egy nagyon határozott, generációs profilja; főként a fiatalokat kívánják megszólítani. Az szociológiai tény, hogy Európában egyre inkább kiürülnek a templomok, egyre nagyobb a pap- és lelkészhiány; ezért is mondják ezek az új szervezetek, hogy tüzet szeretnének vinni a mozgalomba. Az is fontos, és most a Felházról beszélek, hogy azt vallják magukról, ők nem egyházként, hanem mozgalomként akarnak működni. Ez azért fontos, mert Jézus sem egyházat alapított, az is egy mozgalom volt. Ez a hajdani Jézus-mozgalom jelentheti számukra a mintát.
- Orbán Gáspár beszél is arról, hogy Jézus mozgalma is három és fél évig tartott, pont úgy, mint a Felházé…
- Így van, de erre még szeretnék majd visszatérni. De még előtte azt is kiemelném: hangsúlyozottan említik az interjúban, hogy felekezet-közieknek tartják magukat, a szakma ezt mondj: interreligiozítás. Ezzel kapcsolatban azt muszáj megjegyezni, hogy a beszélgetésnek van egy olyan vonulata, hogy a szekularizálódó világgal szemben egy szakrális világot képzelnek el. Isten országára hivatkoznak folyamatosan, vagyis számukra a szekularizálódott világ jelenti az igazi ellenfelet, másként mondva: az elvilágiasodott világ, amelyből kivesznek a szakrális értékek, amiből az következik, hogy az ilyen mozgalmak számára már nem a másik felekezet az igazi ellenfél, hanem a szekuláris világ, ezért ők ennek a reformját kívánják végrehajtani.
- Ez is rendben van, ugye?
- Teljesen legitim törekvés ez is. Ami furcsa számomra, amikor a szponzorálásról beszélnek az interjúban. Ez egy komoly gazdasági vállalkozásnak tűnik a vezetők szavai alapján; felvetődik a működés alapítványi formája, felvetődik a brendépítés, az adakozás, az, hogy szponzori vacsorákat szerveznek, ahová újjászülető üzletembereket várnak… Nem értek hozzá, hogy megfejtsem, vajon milyen üzleti kapukat akarnak megnyitni, azt azonban tudom, hogy Magyarországon, pláne, ha bevett egyházról beszélünk, annak működtetése, az üzlet. Így lett kitalálva. Hogy az alapítványi formával hogyan tudnak játszani, azt nem tudom, ehhez nem értek, de azt kijelenthetem: a szponzori vacsorák nagyon feltűnőek. És ennek kapcsán említem meg, hogy az egészen felháborító számomra, hogy az újságírói kérdésre, miszerint miért nem lett transzparens a Felház működtetése, anyagi háttere…
-Miközben azt ígérték, hogy közzé fogják tenni, mindennel elszámolnak…
- Igen, így van… Ehhez képest kapunk egy olyan választ, hogy itt diszkrétnek kell lenni, mert az adományozó fél elvárja a titoktartást. De vajon miért kellene diszkrétnek lenni, mikor kiderül az interjúból, hogy egy csomó helyszín fenntartója az önkormányzat, vagy az állam. Márpedig az ő esetükben végképp nincs diszkréció, az államnak, vagy az önkormányzatnak nincs privát szférája, ott mindent átláthatóvá kell tenni, mert, ha nem így tesznek, az már eleve gyanússá teszi az ügyletet… De fennakadtam máson is, így például azon a részen, amikor a divatról beszélnek.
- Azzal meg mi a baja?
- Önmagában semmi, ám amikor Orbán Gáspár azt mondja, hogy nem kell szőrcsuhában járni, be vagyunk ágyazva a divat világába…Ez nagyon nem szép kijelentés. Az ugyanis, hogy nem kell szőrcsuhában járni, felesleges, és szemtelen kiszólás.
- Miért?
- Mert tudjuk, hogy az Ó szövetség prófétái, illetve Keresztelő Szent János jártak szőrcsuhában, mégpedig annak jelzéseként, hogy ők lemondanak minden világi dologról, vagyis nem érdekes számukra az evilágiság, mert az ő ügyük a jézusi mennyek birodalmához kötődik. Értem én azt, hogy a ma már divatosnak kell lenni, a fiatalokat így tudják megszólítani, de ez nem járhat együtt azzal, hogy gunyoros megjegyzést teszünk Keresztelő Szent Jánosra, illetve a prófétákra.
- Arról van-e sejtése, hogy miért pont március 15-e a Felház megszűnésének látványos időpontja?
- Ezt az időpontválasztást én egész egyszerűen nevetségesnek tartom. Ez maga szemforgatás. Két fiatalembernek nem szabadna ezt a szemforgatást művelni. Az időpont választásra vonatkozó kérdésre vonatkozó válasznál, az egyik fiatalember arról kezd el sumákolni, hogy a vizsgaidőszak után hat hét kell ahhoz, hogy megszerveződjön egy ilyen rendezvény; milyen érdekes így pont március 25-e jön ki, Orbán Gáspár ehhez teszi hozzá, hogy három és fél éve működik a Felház, és ez pont március 15-én jár le, ezzel utal Jézus három és fél éves tevékenységére. De később kiderül a tudatos választás is, azt mondja Orbán Gáspár, hogy Isten szeretet-forradalmát indítják el Magyarországon. Ezért a március 15-e. Ha egy picit is ismernék a történelmet, akkor pontosan tudnák, hogy 1848 március 15-ének, a valóban forradalmi napnak, semmi köze nem volt a szakralitáshoz. Ellenkezőleg: nagyon is evilági forradalom indult el; az akkori fiatalok kifejezetten az egyházzal, például a katolikus egyházzal álltak szemben. Azzal a katolikus egyházzal, amely abszolút Habsburg-párti volt. Ha tehát most a magyar kormánynak tetsző módon valamilyen történelmi dátumot ki akarnak sajátítani maguknak, akkor a 48-as hagyományt átsatírozzák, mégpedig egy szeretet-forradalommá, egy szakralizált forradalommá. Ne felejtsük el, hogy március 15-e mindig a fiatalok ünnepe volt, ők is a fiatalokat célozzák meg, csak nem egy a politikai hatalommal szemben álló módon, hanem egy szakrális forradalomról beszélve. Azt értem én, hogy igyekszik elzárkózni a politikától, Orbán Gáspár sajátos helyzetéből fakadóan ez érthető is, hiszen a miniszterelnök fiáról van szó, de ez nem fog menni. Már csak azért sem, mert már a korai keresztények is politizáltak, hiszen egy sor dolgot a hatalommal szemben tettek, éppen a szeretet jegyében, szeretet univerzálissá tétele jegyében. Jézus nem üzletemberekkel ült le szponzori vacsorákat rendezni, hanem a társadalom perifériáján lévőket találta meg; a legegyszerűbb embereket. Éppen a szeretet univerzalitása miatt. Ez az univerzalitás egy emberképet is jelent, és ha így van, akkor válaszolni kell azokra a kérdésekre, hogy mi van azokkal, akiket az út szélén hagynak, akik Isten teremtményei ugyan, de más a bőrszínük, vagy máshonnan érkeznek ebbe a világba. Ezeket a kérdéseket nem fogják tudni megkerülni.
- Mert szerinted meg akarják?
- Az interjúból az derül ki, hogy igen. Mintha többször is hangsúlyoznák, hogy ezekhez a dolgokhoz ők nem értenek. Rákérdez az újságíró például a menekültekre, és ők úgy válaszolnak, hogy ők ehhez nem értenek, nem erről szól a küldetésük… De akárhogy is kerülgetik a problémát: önmagában ugyanis az a gondolat, hogy a szekulárissá váló világban szakrális reneszánszot, vagy szeretetforradalmat hirdetnek meg, ennek bizony nagyon súlyos politikai következményei vannak. Ezt ők is tudják.
- Annak mi lehet a valódi oka, hogy most bezárják a Felházat?
- Erre én nem tudok válaszolni.
- De látsz logikus magyarázatot rá?
- Csak találgatni tudok. Lehet, hogy kifulladt a dolog és most valami újjal próbálkoznak, ugye arra ők sem tudtak válaszolni, hogy milyen formában működnek tovább, esetleg alapítványként… Nem tudok válaszolni, az az igazság, hogy fogalmam sincs.
- Egyesek azt állítják, hogy a Felháznak most is van egy sor önkéntese Amerikában, képzésen vesznek részt, és hogy megy előre a Forza Italia tervük, azaz a gyülekezeteknek az egyházak uralma alá hajtása. A másik információ arról szól, hogy az egyházi törvényben benne van, miként is kívánják állami pénzekből támogatni a Felházat, vagy az utódját, ellenőrizhetetlenül, a másik állítás szerint most is van a parlament előtt egy módosítás, amely megerősíti ezt. Erről mit tudsz?
- Kezdjük az utóbbival. Azt ugye említettem, hogy az gazdasági vonatkozásokhoz nem értek. Azt azonban tudom, hogy Magyarországon az a képtelen helyzet alakult ki, nem a Fidesz alatt, a rendszerváltás óta így van, hogy az egyházi közösségek működtetése egyszerűen biznisz. Semjén Zsolt annak idején bizonyos kisegyházakat biznisz egyházaknak nevezett, ma már, épp a törvényeknek köszönhetően, mindegyik magyar egyházról , felekezetről elmondható, hogy azzá váltak. Hogy milyen új lehetőséget ad az alapítványi forma, nem tudom, de felmerül a gyanú, hogy miután üzletileg jó az ilyen kezdeményezés, elképzelhető, hogy itt is valami ilyesmiről van szó. Az első kérdésre pedig az a válaszom, hogy igen, ebben a szekularizált világban megpróbálják a hitet, a vallást politikai erőforrássá tenni. Az Egyesült Államokban például vallási közösségeknek hatalmas súlyuk van például arra is, hogy ki lesz az ország elnöke. Így van ez másutt is, például Oroszországban is; Putyin legnagyobb bázisa a pravoszláv egyház. Ez van a putyini, és az orbáni program mögött is; a kereszténység védelme. Tehát az igazi ellenfél a szekuláris világ, márpedig ennek komoly politikai feltételei is vannak.