Csurog tejútján, káprázat lótuszán mandula bárka,
Isten koráll pártájában tündöklik egyszülött lánya.
Kilép túlvilági köntöséből, leolvad ruhája,
Főnix vitorláján fényburokból pattan valóságba.
Szenvedély virtusa kavar hőt lávaörvény táncában,
tüzel szemet, forral csók lehelletet férfi torkában.
Szívparcellák ágyását dúlja lábának dobogása,
vénák lobogó csatornáiban lüktet vörös láza.
Virágpor csöndje karolja át szirmos hozsannában Őt,
angyalok magja elhullott Vénusz születése előtt.
Ifjak könnyeik sójából gyúrtak új teremtő erőt,
hogy a Férfi megváltó ölelésébe zárja a Nőt.
Ferenczi Zsuzsanna
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Hozzászólások