2008.09.17. Két éve ?sszel a magyar nép lehet?séget kapott sorsának jobbra fordítására, a politikai ?elit?pedig arra, hogy a nép mellé álljon. Az öszödi beszéd nyilvánosságra kerülésének napján a nemzet jobbik fele ?si jogon létez? igazságérzetét?l vezérelve gyülekezni kezdett a Kossuth téren. A tüntetés folyamatossá vált, egészen addig, míg a kormány karhatalmi szerve álnok módon ki nem toloncolta az embereket onnan. 2008.09.17. Két éve ?sszel a magyar nép lehet?séget kapott sorsának jobbra fordítására, a politikai ?elit?pedig arra, hogy a nép mellé álljon. Az öszödi beszéd nyilvánosságra kerülésének napján a nemzet jobbik fele ?si jogon létez? igazságérzetét?l vezérelve gyülekezni kezdett a Kossuth téren. A tüntetés folyamatossá vált, egészen addig, míg a kormány karhatalmi szerve álnok módon ki nem toloncolta az embereket onnan. A Kossuth tér valódi története a mai napig tisztázatlan. A parlament el?tti folyamatos demonstrációt aknamunkával kezdték ki akkor, és ugyanazzal a módszerrel tépik ízeire azóta is a hazaszeret? emberek összefogását. Pedig könny? felismerni a posztkommunisták módszereit. Elég egy pár bizonyítás nélküli rágalom, néhány újságcikk, és a globalizáció mámorában letompult emberek máris elhiszik a tényként készen tálalt csúsztatásokat - még akkor is, ha nemzeti érzelm?ek. Egyre többször jut az eszembe egy régi igazság: az igazi h?sök sokszor névtelenek, az árulókból pedig h?söket kreálnak. Miért nincsenek teljes létszámmal most a téren azok, akik ott voltak 2006-ban? Ha igaz, hogy a forradalom megeszi fiait, akkor kinek a gyomrában t?ntek el azok az emberek, akik a megoldást keresve rámutattak a történelmi alkotmányunk jogfolytonosságának fontosságára? Kik segítették a parlamentáris diktatúra fennmaradását és miért? A választ erre sokan sejtjük. Tudjuk a módszert is. Egyre többen tudjuk. Emlékezzünk csak a Kossuth téren történtekre! Egy karnyújtásnyira volt a gy?zelem, de mi bed?ltünk ócska rágalmaknak, és a csatát elvesztettük. Aki ott volt 2006 október 23-nak hajnalán a téren, az tudta, hogy napközben mi vár majd az emberekre. Ezért nem beszélnek arról az éjszakáról, és ezért nem adott hiteles tájékoztatást err?l a média. A hatalom el?re dolgozott, tudatosan épített mindent, amit?l a nemzeti oldal összed?lését várta. Akkor csatát vesztettünk ugyan, de erkölcsi gy?zelmet arattunk! Mert a hatalom nem számolt azzal, hogy a magyar nemzet öntudatára ébred, s bár azóta is igyekszik elfedni a valódi ellenséget el?lünk, de az igaz magyar szív egyre er?sebben dobog. Vannak akik már régóta tudják, hogy nem a cigányozásban és a zsidózásban merül ki a nemzeti ellenállás, hanem a hazáért, a nemzetért való felel?sségvállalásban. Teleki Pál jól mondta: ?Merjünk magyarok lenni!? Már nem d?lünk be olyan könnyen a csúsztatásoknak, már nem ülünk fel olyan könnyen a provokációknak. Már sokan tudjuk, hogy mit mikor szabad, és mikor nem. Harcba menni fegyver nélkül halálos ítélet magunk felett. Egy kérdés maradt hát: van e fegyverünk? ?szintén bízom abban, hogy egyre többen fogják felismerni: a magyar fegyvere a magyarságában van. Abban a magyarságban, amit ?si tudás, emberi tartás, becsület, és tisztesség vezérel. Ha elfogadjuk azt, hogy aki embernek hitvány, az magyarnak is alkalmatlan, akkor tudnunk kell: csak azt választhatjuk vezérünkké, akit sem a hatalomvágy, sem a pénz, sem a hírnév nem motivál, és soha, semmilyen körülmények között nem pocskondiázza a nemzet érdekéért küzd?ket: a névtelen h?söket, akikr?l 2008-ban már nem beszélünk. Azért fáj nekem 2006, mert elhazudják. Azért, mert még akkor sem értették sokan, hogy igenis vissza kell térni a gyökerekhez, és nem a ?mondjon le? a végs? megoldás, a cél. Azért fáj 2006, mert a nép pénzén kitaníttatott úgynevezett értelmiség jó része hallgatott. Végs? soron meg azért, mert mi magyarok valahogy mindig bele tudunk lépni ugyanabba a folyóba. Madaras Hajnal - FÚSZ