2018. november 9. Hiába bővülnek évek óta az átlagkeresetek, csökkent a pénzügyi megtakarítással rendelkezők aránya, tovább romlott a lakosság öngondoskodási képessége, nem zárul a társadalmi olló sem – derült ki az OTP Öngondoskodási Index csökkenő értékéből. Soha nem várták még ilyen sokan az államtól az idős koruk biztosítását, ugyanakkor nem hiszik, hogy valóban meg is élhetnek a nyugdíjból. Mégis egyre kevesebben takarítanak meg.
  Szinte már trendszerűen, második éve csökken az OTP Öngondoskodási Index értéke. Idén egy ponttal, a 35-ös értékre esett vissza — mondta Kovács Antal, az OTP Bank vezérigazgató-helyettese a Világgazdaság tegnapi Öngondoskodás konferenciáján a kutatásról. Míg a 2012-es mélypont (32 pont) óta lassú, de folyamatos javulást mutatott a lakosság öngondoskodási képességét mérő index, a 100 pontos skálán eleve alacsony érték emelkedésének lendülete két éve megtört.
  Érdekes, hogy a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők esetében a legjelentősebb a változás. Az érettségizetteknél 3 pontos a csökkenés, míg a felsőfokú végzettséggel rendelkezőknél 4 pontos. Az alacsonyabb végzettségűeknél most stagnálás figyelhető meg, igaz náluk tavaly volt nagyobb csökkenés, és eleve jóval alacsonyabb az öngondoskodási képesség. Míg a 8 általánost végzetteknél csak 25, addig a diplomások esetében 44 ponton áll ez az érték. Három éve 32, illetve 43 pont volt. Az öngondoskodási olló nem zárul a társadalmi rétegek között.

Keveseknek van megtakarításuk

Az OTP Bank megbízásából 12. alkalommal elkészített Öngondoskodási Index adataiból az látszik, hogy a felnőtt lakosság nagy részének továbbra sincs semmiféle megtakarítása. Azaz az átlagkeresetek évek óta tartó bővülése sem adott igazán lendületet az öngondoskodásnak – mondta Kovács Antal. A felmérés történetében soha nem volt még ilyen alacsony a pénzpiaci megtakarítással rendelkezők aránya. Mindössze 41 százalék rendelkezik ilyennel, míg tavaly 42 százalék volt, 2016-ban pedig 47 százalék volt az arány. Az index 2011-es indulásakor pedig még 53 százalékot mértek.
  A legnépszerűbb megtakarítási forma az életbiztosítás, a lekötött bankbetét, a lakástakarék-pénztár, az önkéntes nyugdíjpénztár és egészségpénztár. Tavalyhoz képest a bankbetét népszerűsége a duplájára nőtt, ami azért is meglepő, mert gyakorlatilag stagnált az elmúlt egy évben a lekötött bankbetétben tartott vagyon (2018-ban 2210 milliárd, 2017-ben 2208 milliárd forint). Ugyanakkor a látra szóló betétek összege 5 ezermilliárd forintra nőtt, és a lakossági készpénzállomány pedig soha nem látott szintre, 4500 milliárd forint fölé emelkedett.

Döbbenetes pénzmennyiségen ülünk

   Míg tavaly az emberek harmada tartotta otthon készpénzben a megtakarítását, a felmérés szerint ez mostanra 41 százalékra nőtt. Ezt a legtöbben azzal magyarázták, hogy azért, hogy kéznél legyen (88 százalék), túl kicsi az összeg (68 százalék), hamarosan felhasználom (63 százalék), kevés kamatot kapnék (48 százalék), de 47 százalék akkor nyugodt, ha nála van a pénze. Sokan említették, hogy drágák a bankok, vagy nem is akarnak ezzel foglalkozni, vagy nem ismerik a befektetési lehetőségeket.

Állam bácsinak kell gondoskodnia

Az elmúlt években soha nem volt még olyan magas azok aránya, akik az államtól várták, hogy megoldja az időskori megélhetést, mint idén. Ezt a mondatot tavaly is leírtuk az index akkori értékei alapján. Az index első mérésekor, 2011-ben még csak 62 százalék várta, hogy az állam oldja meg a gondokat, tavaly már 75 százalék, idén pedig 77 százalék. Ugyanakkor azok aránya, akik az egyén feladatának látták a tisztes időskor biztosítását, hét éve még 31 százalék volt, idén azonban már csak 20 százalék. A tavalyi számok után jól láthatóan folytatódik az a tendencia, hogy egyre inkább a gondoskodó államtól várjuk a tisztes időskor biztosítását. Vagyis jól látható, hogy a központosító állami törekvések és ezek hangoztatása mekkora rombolást végzett a fejekben.
  Tovább nőtt azok aránya (a tavalyi 34 százalékról 36 százalékra), akik arra számítanak, hogy csak a nyugdíjból fognak megélni, az emberek harmada pedig az élethosszig tartó munkával próbál majd kijönni a pénzéből nyugdíjas éveiben. Mindössze 13 százalék gondolja úgy, hogy lesz befektetése és 8 százaléknak egyéb jövedelme. Ugyanakkor az emberek közel háromnegyede (72 százalék) szerint nem lesz elég az állami nyugdíj a megélhetésre.

Ki fog itt félretenni? Nem sokan

A megkérdezettek 65 százaléka hosszú távon kiszámíthatatlannak tartja a pénzügyi helyzetét, azonban csak 18 százalék vállalná, hogy 71 éves koráig havonta rendszeresen félretegyen. A megkérdezettek 44 százaléka nem is tudna így félretenni, 30 százalék pedig nem is akar. Itt kifejezetten romlást láthatunk, hiszen tavaly még csak 25 százalék volt, aki nem vállalná a megtakarítást.
  Akárcsak tavaly, az indokok között most is a „messze van még”, a „nem biztos, hogy megérem”, „az állam emeljen nyugdíjat”, „a kormányok változtatják a szabályokat” voltak a leggyakoribbak. Az utóbbi (a kormányok beavatkozása) indok egyébként nőtt is tavalyhoz képest. Ezen nem is kell csodálkozni, hiszen éppen most törli el a kormány a föld színéről a cafeteriát, és ezzel együtt az önkéntes pénztárakba a munkáltatói befizetések döntő részét, vagy a kockázati biztosítások kedvezményes vállalati juttatását. (Az adatfelvétel még a lakástakarékok állami támogatásának megszüntetése előtt történt, így annak hatása nem látszik.)
  Idén a fatalista választ adók aránya – „senki nem lát a jövőbe”, „a sorsunkat nem mi alakítjuk” – is kifejezetten nőtt.

Drága a magánegészségügy

Az index mutatja az egészségügyi öngondoskodást is. Az emberek 45 százaléka szerint megfelelő az állami egészségügyi ellátás, de idén már többen, a tavalyi 45 helyett 49 százalék gondolja azt, hogy tanácsos igénybe venni magán-egészségügyi ellátást is. Ezt a legtöbben az állami ellátás hiányosságaival indokolják, mint például a hosszú várólista (41 százalék), a várakozási idő (32 százalék), az általános elégedetlenség a rendszerrel, hogy nem szabad sajnálni erre a célra a pénzt. A hálapénzt a tavalyi 27 százalék helyett már csak 21 százalék említette.  A magán-egészségügyi ellátást az emberek többsége (56 százalék) továbbra is megfizethetetlennek tartja. De az is drágállja a magán szolgáltatásokat, aki szerint megfizethető.

Tudatlanok vagyunk, de a gyerekeket edukálnánk

A pénzügyi tudatosságot jól mutatja, hogy a reálkamat fogalmát mindössze 43 százalék értette, a megkérdezettek az inflációt (immár 2 éve folyamatosan) 5 százalékra tették, a betéti kamatokat pedig 3 százalékra. Pedig ez utóbbiak mind nullával kezdődnek – mondta Kovács Antal.  A tavalyi kutatásból egyébként az is kiderült, hogy a pénzügyekben számolni sem tudunk.
  Látva, hogy a hosszú távú megtakarítások mértéke az elmúlt években folyamatosan csökken, a felmérés most először mélyebben is vizsgálta, mi a helyzet a családról, gyermekekről való gondoskodással. A kutatásban megkérdezett szülők csaknem kétharmada egyetértett abban, hogy a gyermekek anyagi támogatása az egyik legfontosabb cél. Arról azonban, hogy miként és meddig kell ezt megtenniük, már erősen megoszlanak a vélemények.

A legtöbb szülő addig támogatná gyermekét, amíg megteheti azt (41 százalék), mások (57 százalék) szerint ez függ a gyermek életkorától és társadalmi helyzetétől. A közép- és felsőfokú tanulmányok költségeinek fedezése mellett a kortársakkal közös programokat, a házasságkötést és az otthonteremtést tartja a szülők többsége a legfontosabb támogatandó célnak. Ennek megvalósításához 26 százalék plusz munkát vállalna, 20 százalék előre gyűjt pénzt, 18 százalék a saját szükségleteit is háttérbe szorítaná, 16 százalék pedig jól fizető szakma felé terelné a gyereket.
  Az OTP Öngondoskodási Index eredményeiből kiderül az is, hogy a szülők az edukáció jó eszközének tartják a zsebpénzt – a megkérdezettek gyerekeinek több mint kétharmada rendelkezik zsebpénzből vagy pénzajándékból származó saját megtakarítással. Tízből kilenc szülő pedig ösztönzi gyermekét arra, hogy ebből a pénzből tegyen félre valamilyen célra.

Szerző: Lovas Judit
Címkék: OTP Öngondoskodási Index,  öngondoskodás, nyugdíj, megtakarítás, kamat, 
készpénz