Közeleg az emberi jogok világnapja. Hazánkban sokan panaszkodnak, hogy a kormány nem tartja tiszteletben ezeket a nagyon fontos alapjogokat. Ennek apropóján egy 60 éves rokkant asszony panaszos levelére hívnánk fel a kedves Olvasóink figyelmét. Érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon egy félholt beteggel mindent meg lehet-e tenni?  A levelet teljes terjedelemben közöljük:

Tisztelt Szerkesztőség!

Rokkantságom kapcsán minden hazai jogorvoslati fórumot kimerítettem már. Nagyon sokat dolgoztam és a megrokkanásom előtt nem voltam beteges. A szolgálati idő visszaigazolás szerint több mint 38 évet szereztem a rokkantsági nyugdíjhoz.

Hét éve betegedtem meg, 2008. 05. hónapban lettem 65% mértékű egészségkárosodott az orvos szakértők szerint. A nőgyógyászati rák, az asztma és a magas vérnyomás mellett még más betegségeim is voltak. Olyan minősítést kaptam, hogy további felülvizsgálatom nem szükséges, csak állapotváltozás esetén. Ez azt jelenti, hogy végleges volt az állapotom, de ha az még tovább romlik, akkor állapotrosszabbodás címén kérhetem a felülvizsgálatomat.  

Sajnos 2009-ben sztómás beteg lettem. Azonban ez csak a kezdete volt az állapot rosszabbodásomnak. Már 2010-ben újabb műtét, és katéterezés várt rám. Ezt követte a hólyagműtét, a veseelégtelenség, majd 2012-ben a combomba egy műér beültetése. A gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök rengeteg pénzbe kerültek, és rendkívül lerobbantam. Az akkori kb. 88 ezer Ft/hó pénzellátásom nagy részét gyógyszerekre, segédeszközökre kellett költenem. Emiatt a háziorvosom azt tanácsolta, hogy adjak be állapotrosszabbodást, hogy alanyi jogú közgyógyellátásom legyen. Ezt 2011. november végén meg is tettem. Azért nem hamarabb, mert annyira beteg voltam, hogy még az orvosok sem tudták megjósolni, hogy életben maradok-e? 

A felülvizsgálaton az állapotrosszabbodásom elismerték. Az NRSZH I. fokú szakhatósági bírálat alapján 82% egészségkárosodás mértéket véleményezett nálam 2012. január hónapban. Erről az NRSZH I. fokú határozata 2012. 06. hónapban született meg, de az csak egy hónapra szólt, mely a 2011. 12. hó ellátását volt hivatott tisztázni. A régi törvények szerint felemelték a volt rokkantsági nyugdíjamat kb. 92 ezer Ft/hó összegre. Az állapotromlást elismerték 2011. 12. hónapra, de csak egyetlen hónapra, arra való hivatkozással, hogy 2012. 01. 01-től jött az új törvényi változás.

Az új rokkant-törvény szerint 2012. január 2-án kiküldték az új komplex minősítő felülvizsgálathoz az „önkéntes”, de kötelező nyilatkozatot, amit ki kellett töltenem. Az én csapdám itt volt elrejtve. Hiába voltam folyamatos rokkant, és súlyos állapotrosszabbodott beteg már 2011. évben, a jogszabályi változás miatt saját magam ellen kérnem kellett az új komplex minősítést. Ha ezt nem tettem volna meg, akkor elvesztettem volna teljes egészében az akkor még kb. 92 ezer Ft/hó pénzellátásomat, az új rokkant-törvény rendelkezései miatt.

Hiába adtam be az állapot rosszabbodásomat még 2011. november hó végén, sajnos nem hívtak be felülvizsgálatra, csak 2012. januárban, amikor már az új rokkant-törvény volt hatályban. Hiába voltam folyamatos beteg, és az állapotrosszabbodásom is bizonyíthatóan már 2011. évben bekövetkezett, mégis az új törvény rendelkezései alapján döntöttek a sorsom felől. Más esetekben mindig a bekövetkezés időpontja számít. Sőt, nagyon furcsa, hogy kétféleképpen bírálták el azt, hogy mennyi pénzellátás jár nekem. Különbontották: a régi törvény szerinti 2011. évre járó felemelt összeggel, ami kb. 92 ezer Ft/hó ellátást jelentett, és az új rokkant-törvény szerint is hiába ismerték el, hogy lényegesen súlyosbodott az állapotom, de ebben a rendszerben csak új belépő lehettem, és 60.450 Ft/hó lett a rokkantsági ellátásom. Az anyagi veszteségem kb. 31.600 Ft/hó lett egy pillanat alatt, miközben 65%-ról 82% mértékre súlyosbították az egészségkárosodásom mértékét.   

Számomra az ügyem folytatása érthetetlen volt. Hogyan lehetett, hogy miközben elismerték a súlyos állapotromlásomat, aközben az addigi pénzemet drasztikusan lecsökkentették, és folyamatos betegként és kétféleképpen számolták ki a pénzemet? Külön 2011. évre és külön 2012. évtől kezdődően. Mivel egy havi lakásrezsire való pénzemtől fosztottak meg havonta, ezt a veszteséget nem akartam lenyelni. Pont azért adtam be az állapotrosszabbodást, mert az addigi havi kb. 90 ezer forintom nagy részét gyógyszerre és segédeszközökre kellett költenem. Fellebbeztem, és a II. fokon még betegebbnek találtak, 85% mértékű egészségkárosodott lettem, de a lecsökkentett pénzem ugyanúgy 60.450 Ft/hó összeg maradt. Ezt követően a munkaügyi bírósághoz, majd a Kúriához fordultam jogorvoslatért, mert nem akartam elhinni, hogy ez megtörténhet hazánkban súlyos beteg emberekkel.

Minden esetben jogszabály-erdőkre és az átmeneti rendelkezésű törvényi változásokra hivatkoztak. Sőt, arra hivatkoztak, hogy a „jogtalanul felvett” pénzellátást (kb. 190 ezer forintot) is fizessem vissza. Amikor elmondtam, hogy a pénzemet az agyafúrt törvénykezők miatt csökkentették le, és a hivatal határozat-kibocsájtó késlekedése miatt történt az állítólagos túlfizetés, én pedig ezeknek az intézkedéseknek az önhibámon kívüli áldozata vagyok, akkor nagy kegyesen méltányosságból elengedték a „tartozásomat”. Engem károsítottak meg, és még nekem kellett volna fizetnem? Ez háborított fel legjobban, hogy ezt művelik a kiszolgáltatott félholt betegekkel. A Kúria elutasító döntését pár hónapja vettem kézhez. Azonban annyira kikészített idegileg ez a fajta méltánytalanság, hogy képtelen voltam megfogalmazni ez idáig a velem történteket. Ugyanis a törvényi szabályozások átmenetére hivatkozással, és a 2012. 01. 02-án tett módosító nyilatkozatomra hivatkozással utasították el a panaszomat. Nekem nem volt más lehetőségem, amikor behívtak a felülvizsgálatra, előtte alá kellett írni a nyilatkozatot, hogy az új komplex minősítésemet kérem! Ha nem írtam volna alá, az utolsó filléremet is elvették volna 2012. 05. hónaptól végleg, az új rokkant-törvény miatt.

Mivel minden hazai jogorvoslatot kimerítettem már, és nem kaptam jóvátételt, pedig folyamatosan rokkant voltam, és sokkal súlyosabb rokkant lettem, mint előtte voltam, de mégis elvették a pénzem több mint 30%-át, mélységesen felháborít a dolog.  Kiszolgáltatott 60 éves rokkantként tehetetlen vagyok az elveszett jogok országában. Szégyen, hogy a döntéshozók és azok végrehajtói cinikusan teszik ezt meg a kiszolgáltatottakkal. Én meg itt állok lemeztelenítve, és ha reklamálni merek, akkor azt mondják: „Ez van, oszt jó napot!”. Gyanítom, nem csak engem áldoztak fel ilyen aljas módon a költségvetési megtakarítási célok oltárán. Miféle döntéshozó politikusok, és miféle emberi jogok vannak ebben az országban? 

Mivel a legmagasabb hazai jogorvoslati fórum igénybevételét is kimerítette a panaszos, és jelentős anyagi károkat kénytelen elszenvedni, így a kérdés az, hogy a Kúria döntése után keresheti-e igazát a Strasbourgi Emberjogi Bíróságon?