"Tisztelt Szerkesztőség!

Békés megyében élő 58 éves rokkant özvegy vagyok. A páromat 2012. év tavaszán vesztettem el. Ő is súlyos beteg volt, akár csak én. A tüdőrákot bőrrák követte, majd a végső stádiumban egy gerincdaganatot is felfedeztek nála. Amikor elvesztettem őt, kétségbe estem, mi lesz velem majd nélküle. Ő volt a legnagyobb támaszom, mert a felnőtt lányomnak dolgozni kell, ő nem ér rá segíteni nekem, mert a munkahelyéről elküldenék, ha nyavalyogna, hogy rólam is kell gondoskodnia.

Az én kálváriám régebbi időkre nyúlik vissza: megvakultam, de rengeteg más bajom is van. Már 1986 óta rokkant vagyok, de egy szörnyű autóbaleset miatt 1991-ben azt hitték az orvosok is, hogy meghaltam. Utána, mások segítségére szoruló, végleges rokkant lettem. Mivel vak vagyok, így nehéz boldogulnom egyedül, főleg a párom nélkül. Nem bírom megszokni az ő hiányát, a borzalmas kiszolgáltatottságot, és a magányt sem.

Nem is bírtam felfogni azt, hogy mekkora veszélybe kerülhetek azzal, hogy elvesztettem őt. Nem látok, de mégis látok? Most kezdem csak látni a reménytelen jövőmet, azt, hogy mi vár rám, nélküle?

Mindössze 14 évet és 10 hónapot dolgoztam, amikor megrokkantam. Ez akkor a maximális időnek számított a fiatal életkoromhoz képest, és sajnos, rokkantsági nyugdíjas lettem. Ez a munkaviszony sajnos még résznyugdíjra sem jogosító idő, mert ahhoz is 15 év szükséges, de a rendes öregségi nyugdíjhoz meg 20 év szolgálati idő kellene. Na, ez nekem sosem lesz meg, az biztos. Így állandó rettegésben, és kiszolgáltatottságban kell végigélnem az életem hátralévő részét. Miért is? Eddig magam sem tudtam, amíg élt a párom. Az ő elvesztése forgatott fel minden kétséget bennem.

A párom, amikor meghalt 2012.áprilisban, az egy éves ideiglenes özvegyi nyugdíjának összegét kaptam, de nem értettem, hogy miért olyan kevés. A törvény szerint 60% jár ideiglenes özvegyi nyugdíjként. Mivel 90 ezer Ft/hó körüli volt a nyugdíja, így 50 ezer Ft/hó feletti összegre számítottam ideiglenes (60%-os) özvegyi nyugdíjként. A csalódás akkor ért, amikor kiszámolták újra a nyugdíját, mivel 2012.január 1-től már megszűnt a rokkantsági nyugdíj, és azt mondták, az csak egy szociális juttatás ma már, amit egy rokkant kap, és nem pedig nyugdíj! Így, az akkor 57 éves páromnak újraszámolták a nyugdíját, ami felére zsugorodott, mint ami előtte volt rokkantsági nyugdíjként, mert csak a munkában eltöltött évek és nem a volt rokkantsági nyugdíja számított már, pedig ő is II. csoportos súlyos, 84% rokkant volt. A 60%-os özvegyi nyugdíj, az kemény 26 ezer Ft/hó összegű lett az „újraszámolgatás után”, amit egy éven át kaptam.

Még le sem telt az egy év, amikor a NRSZH- tól kaptam egy értesítést, hogy amennyiben igényelni kívánom az állandó özvegyi nyugdíjat, mint rokkant özvegy, akkor mennem kell végleges rokkantként is a felülvizsgálatra, az állandó özvegyi nyugdíjigénylés miatt. Ekkor felhívtam egy ügyintézőt, aki jó szándékúan figyelmeztetett a nyugdíjintézettől, hogy sajnos megváltoztatták a jogszabályokat, és igyekeznek kifüstölni az ellátórendszerből a rokkant özvegyeket! Ha alávetem magamat a mondvacsinált felülvizsgálatnak, az azzal járhat, hogy nem csak a vacak 13 ezer Ft/hó állandó özvegyi nyugdíjamat veszíthetem el, hanem a saját, 95 ezer Ft/hó pénzellátásom is ugorhat, mert a gyakorlat szerint visszaminősítésekkel spórolnak meg költségvetési pénzeket a rokkant özvegyeken.

Nem tudtam, mitévő legyek, így, személyesen is bementem a regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóságra, ahol szó szerint ugyanerre figyelmeztetett egy ügyintéző, hogy megjárhatom, ha azt a 13 ezer Ft/hó özvegyi nyugdíjat akarom, mert ugrik majd a saját pénzem is. Még soha nem kezdtem el ilyen világosan látni, és felmérni a kockázatot, hogy azért, mert meghalt a párom, még azzal is büntethetnek, hogy 58 évesen a saját 95 ezer Ft/hó összegű pénzemet is elveszthetem? Azt mondták nekem, lehet, hogy csak a jelenlegi pénzem harmadát kapnám, havi kb. 30 ezer forintot, ha visszaminősítenének. Sőt, azt is mondták, hogy bárkit kidobnak, vagy visszaminősítenek egy pillanat alatt, és évekig pereskedhetnék majd a jogos ellátásomért. Így aztán nem kértem a havi 13 ezer forintot. Ha élve megérem, talán 2020. év végén nyugdíjba mehetek 64, 5 évesen, és akkor majd automatikusan jár az öregségi nyugdíjas koromban az özvegyi nyugdíj is, mert addig még nem telik le a 10 év, és feléledhet az özvegyi jog. Igaz, így addig több mint 1 millió forintot elveszíthetek az özvegyi nyugdíj miatt. Viszont, ha visszaminősítenének, hogy se özvegyit ne kapjak, és a saját pénzemet is felére, vagy harmadára levennék szándékosan, akkor meg akár 4-5 millió forintot is elveszíthetnék addig.

Miféle világban élünk, amikor ezt teszik súlyos beteg, kiszolgáltatott emberekkel? Megáll az eszem! A szemem világát régen elvesztettem már, de megtanultam újra látni, hogy milyen gonoszok az emberek, akik a sorsunk felett döntenek! Mi választottuk őket, de nagyon szomorú, hogy a törvénykezők és a döntéshozók a jó fizetéseik miatt, így visszaélnek a hatalmukkal, a választókkal szemben. Lesz nekem még elég bajom, mert a nyugdíjamat is újra fogják számolni, ugyanis 57 év alatti voltam (mindössze egy év miatt), amikor ezt a „rokkant-gyilkoló” törvényt megalkották. Nem számíthatok semmi jóra, emberségre sem, de megtanultam újra látni, hogy milyen gonosz emberek vannak!

Szomorú az, amit nagybeteg emberekkel művel a kormány!

Sose legyen nekik se jobb sorsuk, mint amit nekem szántak!" 

(Név és cím a szerkesztőségben)