Nedves csókjaival kísért ő bájhullámok hátán,
azúr és smaragd vizek gőzeit bámuló sámán.
Borgőzös tervével táncol tajtéktort uszályán,
szívlagúnád zugaiba áraszt gejzírt az ármány.

Reményed selymét bontja igazgyöngyben termő flóra,
mint féltő szíved mossa vérlázát,törli sziromba.
Nektárporos lelked Ige,éren lebegő moha,
mennykoszorús fluidod cseppvihar sorsába fonja.

Zenvirág kelyhedben ősmagot vajúdik napcsodád,
láma utad Aeriadné szálán korcol ondolát.
Pillád nedves páfrány- árny szikra boldogság szigonyán,
emberarcú küzdelmedről balladád sír fuvolán.

                                          Ferenczi Zsuzsanna