(Hexák, főhajtás Áprily Lajos előtt)

Ópium isteni szárnyán repkedek éjjel az égen,

Múltbeli fénykarikákat szippant távoli éden.

Százezer árnyalat illan, táncol a Földanya teste,

Összemosódó tájon foltokat alkot az este.

Messze suhant szerelemben fürdik a tétova álom,

Tó vize tükrén lebben, csobban a tegnapi vágyon.

Zümmög a fellegek alján, zsongva pörögve kiárad

Libben a térben a játék, egykori titkai várnak.

Százezer ünnepi színnel hajlik az őszbe a lélek

Hűvösen int le a Hold is, csillagokat ma elérek.

Édes idill utam itt fent, mámoros álom az élet

Fényteli lelkemen áldás, végtelen óhaja éget.