A POFOSZ 56-os emléküléséről – Tisztelet a hősöknek – Nem lehet, hogy a baloldal még egyszer kormányzó erővé váljon Magyarországon – mondta  Boross Péter volt miniszterelnök  a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (Pofosz) 56-os ünnepségén 2012. október 17-én Budapesten, a MOM-székházban. A volt kormányfő szerint a magyar szellemiség ébren tartása őrizte meg csodaként a nemzetet az elmúlt évszázadokban, ezért is fontos az 1956-os forradalom emlékének ápolása. A Szabadságharcosokért Közalapítvány kuratóriumának elnöke rámutatott:    Bele nem nyugvó baloldali körök demonstrációra akarják használni október 23-át, erre a kormány, illetve a kormányzó pártok szükségképpen válaszra kényszerülnek. Boross Péter szerint a baloldal akkor is nemzetellenes volt, amikor szomszédságunkban nacionalista, kommunista pártok voltak hatalmon. Hazánkban a magyar szellemiség ellen folyik küzdelem naponta, mindent  támadnak: múltunkat, meséinket, regéinket, dalainkat. Most a Turul a célpont, holott a Turul-madár magyar történelmünk része, regéink szent madara.  Boross Péter szerint az 56-os forradalom idején nemzeti mámor kerítette hatalmába a szabadságharcosokat. – Mi született akkor a lelkekben? – A leküzdhetetlen szabadságvágy, elemi erejű fellobbanás – mondta. Honfitársainak azt mondta, számítsanak arra, hogy több generáció nőtt fel, akinek 56 már csak történelem! 56-nak üzenete van, amit át kell adnunk fiataljainknak! Őrizzük 56 emlékét! – mondta a volt miniszterelnök. Boross Péter szerint a mostani időkben ismét tort ül minden, amit jogosan nevezünk nemzetellenesnek. 56 örökségét is mély támadások érik.  Utalt a 2006. október 23-án történtekre; s kiemelte, milyen csodálatos és felemelő lehetett volna, ha az 56-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján nem baloldali kormány irányítja Magyarországot, amikor rendőrkordonnal tartották távol az emlékezőket, s védték magukat a kormánytagok. A megfigyelt állampolgárok száma meghaladta a másfélmillió főt! – Sokszor elhangzott már, hogy a magyar forradalom és szabadságharc ütötte az első rést a szovjet bolsevizmus falán, mely végülis a kommunizmus világméretű gyengüléséhez vezetett – mondta M. Kiss Sándor történész, aki előadásában döbbenetes adatokat tárt fel: Magyarországon 1949-től 1953-ig Nagy Imre első miniszterelnökségéig több mint száz munka- és internáló tábor működött. A megfigyelt állampolgárok száma a tárgyalt időszakban meghaladta a másfélmillió főt! Az államhatalom különböző szervei, élükön az ÁVÓ-val valamilyen formában minden harmadik magyar család ellen folytattak le eljárást. Ha egy családot négy főben határozunk meg, ez közel három millió embert érintett közvetve vagy épp közvetlenül – mondta a történész. Hangsúlyozta: – Hegedűs András, a korszak vezető kommunista politikusa, volt magyar miniszterelnök szerint az államosított terror következtében Magyarországon közel nyolcszáz embert végeztek ki 1945-1956 között. Ez ellen a terrorizált világ ellen tüntettek Budapesten az emberek 1956 október 23-án, majd október 24-étől az egész országban. M. Kiss Sándor rámutatott: – Árulkodnak a megmaradt fotók, a megmaradt filmkockák: csupa mosoly, ragyogó tekintetű emberek menetelnek kart-karba öltve. Dehogy akartak ők lőni! Közel egy évtizeden keresztül éltek a Rákosi-diktatúra, az ÁVÓ-vigyázta csend országában. S ekkor végre kikiabálták magukból a sokáig dédelgetett igazságot: „Nem vagyunk mi elvtársak!” Németh László író vezér nélküli felkelésnek nevezte a forradalmat! 1956 a pesti srácok forradalma volt. M. Kiss szerint a magyar forradalom és szabadságharc egyik legcsodálatosabb tette éppen az volt, hogy a nép négy-öt nap alatt képes volt egy demokratikus modell felépítésének elkezdéséhez. A csoda színhelye a magyar vidék volt. Vidéken a civil társadalom kezében nem volt fegyver. A hatalom válasza a békés demonstrációkra a fegyverhasználat volt. 1956 október 23-a és november 4-e között az ország különböző településein fegyvertelen felvonulókra 61 alkalommal lőttek ki sortüzet, s ezek közül 24 halálos áldozatot követelt. Húszezer harci cselekményben megsérült személyt   részesített kezelésben A neves történész kijelentette: – 1957. május 17-re elkészült egy felmérés, amelyet Kádárék titkosítottak, s ezt a titkosítást az Antall-kormány oldotta fel. Volt mit titkosítani. Ezek szerint Magyarországon 1956.október 23 és december vége között az állami egészségügyi szolgálat közel 20 000 harci cselekményben megsérült személyt részesített kezelésben. Budapesten 16 700, vidéken 2526 fő kapott ellátást. Az összes sebesülés 15%-a fejlövés volt! A húszezer sebesült 86,2 %-a férfi volt, javarészt 19 és 30 év közötti fiatalember. Összesen 2502 fő halt meg. Megdöbbentő létszám. A számok önmagukért beszélnek, jelzik, mi történt Magyarországon november 4-e után a fegyvertelen és védtelen nemzettel szemben. – 1956 decemberében, amikor már csak a szovjetek és Kádár karhatalmistái kezében volt fegyver, az újabb sortűzek során 300 ember veszítette életét. Ezek a számok, beleértve a kivégzetteket, bebörtönzötteket, azzal a kétszázezer emberrel együtt, akik elmenekültek a kádári Magyarországról a magyar népesedés szempontjából is tragikus képet mutatnak – hangsúlyozta az előadó. Majd hozzátette: – Ez a tény 56 legmélyebb gyásza! Ezt nem lehet és nem szabad elfelejteni. Emlékezzünk 56 nevesített és névtelen hőseire! – zárta emlékező beszédét M. Kiss Sándor történész. „A magyar szabadságharc az egész szabad világért szólt!” A Pofosz ünnepségén Dégi András, a szervezet elnöke és a Pofosz vezetői kitüntetéseket, emlékplaketteket adtak át még ma is élő 56-os hősöknek, forradalmároknak, valamint olyan közéleti személyiségeknek, akik sokat tesznek és tettek az 56-os láng ébrentartásáért, köztük kitüntetést kapott Papcsák Ferenc, Zugló Önkormányzatának polgármestere. Az 1956-os forradalom és szabadságharc 56. évfordulóján szervezett emlékező ünnepségen közreműködött Meister Éva, Erdélyből áttelepült színművész, Antal József, és Baranyai László 56-os forradalmárok, valamint fiatalok mutattak be részleteket A pesti srácok című musical-ből.  Végezetül álljon itt Wilhelm Röpke gondolata, melyet közvetlenül a november 4-i második szovjet intervenció után írt: „A magyar szabadságharcosoknak a barbár elnyomás ellen indított harca – melyhez hasonlót nem találunk a történelemben – miértünk, és az egész szabad világért szólt! Nincs szó, mely elég kemény volna ahhoz, hogy ennek az elnyomásnak durvaságát, és kegyetlenségét kellő módon elítélhessük.” A szerző felvételeivel                                                                                     Frigyesy Ágnes