Bartók Cantata Profana-jának mottója mitegy száz művészt szólított meg a világ négy sarkából, hogy részt vegyen a Művészet és Kultúra Világa Egyesület szervezésében augusztus 2-án, az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ kiállító termeiben megnyílt kiállításon.

A 150 kiállított mű olyan seregszemléje a felvonultatott képeknek, melyek mind az éltető forrásról, a vízről beszélnek nekünk. Ugyanakkor felhívják a figyelmünket a modern kor veszélyesen tékozló életmódjára is. Itt az idő hogy ráébredjünk : Földünk ivóvízkészlete fogytán van, s ezzel a felelőtlen pazarlással az egész földi életet, állatot, növényt, embert beleértve, végzetes katasztrófa felé sodorja.  

A Művészet és Kultúra Világa Egyesület - Géczy Olga, elnökkel és férje, Aurell David igazgatóval az élen  - fő célkitűzése, hogy a szellemi kultúra minden területén elősegítse a tehetségek gondozását. Immár három éves lankadatlan fáradozásuk legújabb termése ez a Nemzetközi Festészeti kiállítás, melynek komolyságát és szakmai minőségét fémjelzik: Barsiné Pataki Etelka, az EU Duna Régió Stratégiáért felelős kormánybiztosa, fővédnök, s a kiállítás védnökei: Prof. Dr. Sinóros-Szabó Botond PhD tanszékvezető, Corvinus Egyetem; Prof. Dr. Schweitzer Ferenc, egyetemi tanár, Magyar Tudományos Akadémia Földtudományí Kutatóközpont Földrajztudományi Kutatóintézet; Dr. Nagy István, okl. mérnök, Vízügyi szakértő; Prof. Dr. Prokopp Mária, művészettörténész.

Jelen kiállítás megnyitóján Géczy Olgát, mint karmestert is élvezhettük, amint a témához illő, a Szentendrei kamara együttes által előadott Handel: Vizi zene művének tételeit dirigálta a beszédek előtt, között és zárásaként. Így a zene, a festészet és az imitt-amott felbukkanó József Attila A Dunánál című vers részletei egy varázslatos csokrot nyújtottak a nagyszámban jelenlévő művészetkedvelő közönségnek.      

A kiállított képekből kiérezzük a művészek tudatos állásfoglalását korunk drámai eseményeivel kapcsolatban, jelen esetben ami történik a vizeinkkel, folyóinkkal, elsősorban a Dunával. Nagyszerű a felfedezés amint a kiállításon képről képre haladva a festészeti technikák széles palettája tárul elénk, mesélve az egyetlen vízcsepptől a tenger hullámain át a folyók „életéről”. Hatalmas az anyag, megannyi az érzés, a gondolat, amit ébreszt a nézőben. A külső látvány belső folyamatot indít el. Reméljük, hogy a kiállítás egy hónapos tartama elegendő lesz ahhoz, hogy minél szélesebb körökben meghalljuk ezeknek a képeknek az üzenetét, ami aztán tovább működik s megálljt tud parancsolni az önromboló tendenciának. Hisszük, mint ahogy Prokopp Mária is mondja „A művészet természetformáló erő”.

Sándor Katalin

FÚSZ