A húsvéti tojás maga az ÉLET. Külső "írása" határozza meg milyenségét, ahogyan a mi életünknek is van egy mintázata. A húsvéti tojás varázseszköz, mellyel befolyásolhatjuk saját éltünk mintázatát. Mikor az életről beszélünk, illetve a teremtett világról, akkor ildomos volna mindig elé tennünk: Szent. Ha így élnénk, még varázseszközökre sem volna szükség, s ha mégis, azok sokszorosan hatnának. 

A tojás nem "termékenységszimbólum". A tojás AZ élet. Még ma is őrizzük a teremtéshez fűződő viszonyát, mikor azt kérdezzük hitetlen mosollyal: "Mi volt elébb, a tyúk vagy a tojás?"  Mutatok egy másik (Szent) "Élet"-képet:

Erről a képről van Szántai Lajosnak egy szép kis könyve (Máig élő honfoglalás), melyben leírva van egy kislánynak a meséje, mit e képről szőtt, és egy mesemondó néni meséje, minek gyönyörű "illusztrációja" ez az aranylemez. Mindkét történet lényege, hogy a "ige" a kereszt, kezdetben a szabad volt és mindenki részesült belőle. 

"Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige."

Aztán a jó nem lehetett magában, ezért megjelent egy ártó erő, aki ellopta az "igét" magának, majd egy másik ellopta tőle, hogy bebizonyítsa a népnek, az ige értéktelen, hatástalan. Ám egy angyali madár elragadta azt és az égbe emelte, s egy nagy fa odvába zárta. Ahhoz, hogy megleljük el kell hagyjuk az "itthon"-t és el kell jutnunk az  "otthon"-ba. Amit otthon fogunk találni az maga a (Szent) ÉLET. Ez kellene alapja legyen hitünknek és anyagi létezésünknek. A pünkösdi időszak dolga lesz ez... amit magyarként úgy hívunk: honfoglalás!

Ezek után kérdezem: Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Ha megértettétek a fenti "mesét", akkor már tudjátok a választ. De térjünk vissza a húsvéti tojáshoz.

"Én pedig halva fogok feküdni a Szombat estvéjéig, mint aluvó kisded az ő bölcsőjében." - mondá Jézus az Aranymiatyánkban.

A tojásírás hagyományos - és kizárólagos napja - Nagypéntek. Ekkor készítették elő Jézus bölcsőjét, hiszen amint a test megszűnik, az alvó szellemnek és a pokolra szálló léleknek "bölcső" kell. Ez a bölcső színében továbbviszi Jézus testiségét, hiszen Jézus lecsöppenő vére festi pirosra. A húsvéti tojásban eleve ott kell legyen az élet-test (kakasos udvarból kell származzon, persze régen csak ilyen volt), ám ez az élet-test a lobogó vízben áldozattá válik, csakúgy mint Krisztus, és az ő Szent lelke költözik "helyére". Látnunk érdemes, hogy ugyanaz a történet játszódik el, mint a fenti tarsolylemez esetében. 

A leány tehát magába fogadja Krisztust, hiszen a tojás az ő termékeny, életadó ölének is jelölője. Ám ahhoz, hogy leányból asszony legyen, s egy valós új életet segíthessen a világra, ahhoz legényre is szükség van, aki életnedvvel tölti meg a krisztusi szűz ölet. 

A legény vízzel locsolja meg a lányt, de milyen vízzel!? Rózsavízzel. A rózsa Szentlélek megtestesülése. Szentelt vízzel. Mitől lett szentelt egy víz? Attól, hogy a (szent) tüzet, melyet évente csak 2-3 jeles napkor oltottak el - minden máskor folyamatosan megújították parazsából - azt bizony nagypénteken eloltották. Csak nagyszombaton, vagy húsvét vasárnap gyújtották újra, és az új tűzből vett parazsat dobták a kút vizébe. Hiszen a régi tűz, Jézus teste, élete világa "elaludt" és a feltámadással újjászülető Jézus teszi szentté a vizet. (Később, mikor a tűz őrzésének már nem volt ekkora szerepe, azt tartották, hogy Jézust nagypénteken a katonák a patakba taszították, s ettől váltak szentté a vizek. A szentelés fontossága tehát éppoly fontos maradt.)   

Foglaljuk össze mi is történik már. A szentséggel felkészült legény felkeresi a szentséggel felkészült lányt. A legény felkeresi a nagyszombaton kisepert, kimeszelt, megtisztított lányos házat. (Mely szintén a lány ölének jelölője)  Bekopogtat ajtaján (hadd ne írjam le ez mit jelöl, elég ha visszaemlékezünk virágvasárnap termékenyítő körtáncaihoz: "Nyisd ki rózsám kapudat, kapudat, hadd kerüljem váradat..."). Ha a leány béfogadja, a házon belül a legény működésbe hozza a teremtést, szertartásos viselkedésével: kihúzza magát, s egyenesen állva elmondja varázsló versét. A leány azt a verset csakis a magáénak tekinti, s mert érti, kölcsönös feszültség, vibráció jelenik meg, s mivel mindketten tudják mi jön eztán, az "izgalom" egyre fokozódik. A legény megfogja a leányt s az udvarra viszi, ahol a kútból vagy patakról hozott szentelt vízzel "megtermékenyíti". Eztán a leány átadja a maga őrzött (szent) tojását... és a legény hazavíve otthonába, saját "szent terébe" feltöri azt és megeszi! Nem őrizgeti, hanem megeszi. Ezzel válik kerekké a "szeplőtlen fogantatás"... ezzel válnak méltóvá arra, hogy pünkösdkor "honfoglalókká" nemesedjenek. 

Kérdezem ezek után: Húsvét napján mit fogsz tenni? ....

-Csillagosi-

forrás: http://faluhelyen.blogspot.hu/