Impresszum

ELNÖK, FŐSZERKESZTŐ:
Gyöngyösi Zsuzsanna
+ 36 30 525 6745
elnok@kame.hu

FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES:
Hollósi-Simon István

WEBOLDAL MŰKÖDÉS:
Polonkai Attila


 

Nemzeti Újságírásért Kitüntetés

Kiadványok

Jelenlegi hely

Wass Albert: Temetőben

Éj van. Sötét fenyő-lombok között 
Egy bágyadt mécses fénye átszitál. 
Száraz koszorú halkan felzörög: 
Hozzáért a szél, vagy a halál. 
 
Árnyak suhannak, lomhán, nesztelen, 
Bagolykiáltások huhogva kelnek, 
Sápadtán fénylik a hold az egen, 
Küklopsz szeme a temetőre mered. 
 
Halott testvérem, itt a hant alatt, 
Ki alszol már ki tudja mennyi éve, 
Ó mondd, míg fent a sors-szekér halad, 
Ott száll babér a mártírok fejére? 
 
Ó mondd, küzdelem-e az élet? 
S a célt, a célt láttad-e már? 
Vagy minden porrá, semmivé lett, 
S végsemmisülés a halál? 
 
Mondd, mért ködös az élet útja? 
Mért csábít, ami messzeség? 
Vagy az élet homályba futna, 
S csak ámítás ott fent, az ég? 
 
Ó mondd, ott lent mindennek vége? 
A halál ősi vér-adó? 
Vagy csak fáradtság pihenése, 
S csak annyi, mint az este szó? 
 
Csend van. A sír nem válaszol. Süket. 
S a holt alussza csendes álmait. 
A bús fenyő sötéten megremeg, 
 
Egyik bagoly másiknak válaszol. 
Lomha árnyak suhannak nesztelen. 
Egy orgona szól messze, valahol… 
Talán esküvő… talán rekviem… 
 
(1925) 

Rovatok: 
Kultúra
X
Drupal theme by pixeljets.com D7 ver.1.1