A sűrűn egymást érő természeti csapások komoly kérdéseket vetnek föl az USA politikai rendszerével kapcsolatban. Egyben még világosabbá teszik Washington ökológiai politikájának és polgári védelmi rendszerének tarthatatlanságát. Amerika nem tud falat építeni, hogy kizárja az egyre pusztítóbb hurrikánokat.

Varsó attól tart, hogy komoly befolyástól esik el, ha a magországok az integráció gyorsítása mellett döntenek. Brüsszel azt fontolgatja, hogy a tagok figyelmeztetést adnának ki a lengyel jogállam súlyos megsértésének kockázatai miatt. Orbán virágzó körét kellemetlenül érinthetik azok a sokasodó nyugati vélemények, hogy egyúttal szigorítani kell az uniós alapok elköltésének ellenőrzését is.

Magyarország stratégiai partnerének rezsimje milliárdokkal korrumpálta Londonon keresztül az európai politikusokat és újságírókat. A lefizetettek között volt Luca Vontonté, olasz konzervatív politikus, aki nemcsak az azeri, hanem a magyar szennyest is mosta az Európa Tanácsban. Az azeri „mintaállam” közállapotai továbbra is rettenetesek, olyannyira, hogy mára Grúzia lett az azeri ellenzékiek és újságírók első számú menedékhelye.

Phenjan kommunikációja egy szupererős elektromágneses hullám támadást vetít előre. Egy ilyen csapásmérés mérhetetlen károkat okozna egy ország védelmi képességeiben és mindennapi életében is. A legrosszabb forgatókönyv esetén a regionális áramszolgáltatók akár hónapokig képtelenek lennének visszaállítani szolgáltatásukat.

Harminc év után visszatér Európába a hidegháborúból jól ismert nukleáris szembenállás kísértete. Nem véletlen, hogy Németország reszketni kezdett az új kongresszusi tervektől, hiszen az INF-szerződés felmondásával az ország területe újonnan potenciális nukleáris csatatérré változhat. A „nukleáris részesedés” keretében a német pilótákra is szerep hárulna, hiszen egyes jelentések szerint a Bundeswehr bücheli katonai repterén 20 darab amerikai B61 típusú levegő-föld nukleáris rakétát tárolnak.

Párizsban, Londonban és Washingtonban komoly kihívásokkal szembesülnek az egyre inkább beszoruló első számú politikai vezetők. Általános sztrájk jön Párizsban, miközben a Brexit tárgyalások teljes lebénultak London és az EU között. Szeptember lesz az a hónap, amikor várhatóan berobban Washington és Peking között a kereskedelmi konfliktus is.

Washington további NATO-bővítést helyezett kilátásba a Balkánon. A stratégiai fontosságú vasútvonal megépítése Albániából Bulgáriába a NATO számára erősebb logisztikai összeköttetést biztosítana a két tenger között és része lenne Washington újsütetű támogatásának az ’Intermarium’ projekt irányába. Ha tovább erősödik az orosz aktivitás a szerbiai Niš városában, ahol Moszkva egy „humanitárius bázist” tart fönn – amely Washington szerint valójában egy kémközpont -, akkor a NATO növelheti csapatainak számát a térségben.

Merkel egy önállóbb német külpolitika mellett áll és síkraszáll a hadsereg masszív megerősítése mellett is. A német biztonságpolitikai agytrösztök is sürgetik Berlin politikájának kurzus-módosítását. A pánikba esett szociáldemokraták most a védelempolitikában jobbról támadják a konzervatívokat.

Indiában – sőt szerte Ázsiában – meredeken emelkedik a geopolitikai feszültség az apadó vízkészletek miatt. India agresszornak tartja Kínát, amely már eddig is a világ legtöbb gátját építette meg, szám szerint több, mint 87 ezret. Hasonlóképpen, Kína egyre több vizet vesz ki abból az Illy folyóból, amely a gyorsan elsivatagosodó Közép-Ázsiába szállít vizet, és amelynek államai már így is farkasszemet néznek egymással az eltűnő vízkészletek miatt.

Drámai gyorsasággal alakul át Németország etnikai térképe a ’Willkommenskultur’ keltette áradat következtében. Különösen a nagyvárosokban és a fiatalok között szorul vissza gyorsan a német etnikum részaránya. A közel-keleti etnikumok látványos megerősödésének határozott politikai, nemzetbiztonsági és bűnüldözési következményei vannak.

Bár az amerikai részvénypiacon 1929-es szintű értékelések alakultak ki, a norvég kormány az ország megtakarításaiból most részvényeket vásárol. A norvég bejelentés ráadásul egybeesik több nagy befektetési bank jelentésével, miszerint a hitelekkel fűtött globális ’fellendülés’ a végéhez közelít. A magas adósságállományok azt mutatják, hogy a 2008-as hitelválságot még nem sikerült megoldani, sem az Egyesült Államokban, sem pedig az eurózónában.

Eldöntött ténynek tűnik, hogy Washington fegyverszállításokat indít Ukrajnába. Párizs és Berlin véleménye már nem számít, hiszen az új felállásban Európa megosztása a cél. Amerikai akadémikusok és konzervatív értelmiségiek is keményen támadják a Pentagon lépését.

 Putyin és Netanjahu ma megtárgyalják Irán szerepét Szíria jövőjében. A múlt héten a törökök és az irániak egyeztettek a kurd kérdésről. Teheránban erősödnek a félelmek, hogy a kurdok Szaúd-Arábia támogatásával felforgató tevékenységbe kezdtek Irán területén.

A frissen megválasztott, de mára már közutálatnak örvendő elnök megakaszthatja a nagyívű európai terveket. Macron nárcisztikus és nagyképű, de rögtön oroszlánná változik, ha a Total olajóriás érdekeiért kell harcolnia Iránban és Líbiában. De miért tajtékzik ettől Róma?

Bécs és Szófia katonákat küld a határaira, amely újra reflektorfénybe helyezi az Európai Bizottság két éve húzódó impotenciáját ezen stratégiai kérdés kezelésében. Rómának is pár hete elege lett a brüsszeli kutyakomédiából és Líbiával összefogva most már keményen lépnek fel. S láss csodát: míg júliusban napi 370 migráns és menekült érte el az olasz partokat, addig augusztusban eddig csupán 65.

Két hónappal az előrehozott választások után Koszovó teljes politikai bénultságba dermedt. A koszovói politikai válság és a tavaszi Nagy-Albániára vonatkozó tiranai nyilatkozatok fényében kell értékelnünk, hogy az elmúlt két hétben mind a szerb elnök, mind a külügyminiszter Koszovó felosztására tett javaslatot. Belgrád szerint a nagyalbán eszmék fellobbanása mögött a törökök állnak.

Sokban hasonlít a jelenlegi ázsiai geopolitikai dinamika az egy évszázaddal ezelőtti európaihoz. Ne legyenek kétségeink, egy háború a Koreai-félszigeten pillanatok alatt átterjedhet Kínára, ahogyan az egyébként már 1950 októberében bekövetkezett. Trump mai lépése megnyitja az utat a kínai árukra kivetett vámok előtt, magyarul a kereskedelmi háború előtt.

Trump és Schröder kapcsán górcső alé vesszük Orbán több, mint különleges kapcsolatát Moszkvával. Egyszemélyes paktumát a Paks II-ről, a Dunamenti Erőmű megvásárlását Garancsi által és a hazai Külügyminisztérium szétdúlását. Kell-e Budapesten is „oroszügyi fővizsgáló”?