Riport 1992 –ből Életre ítélve Vannak emberek, akiknek az egész életük kín, szenvedés, megaláztatás, Akiknek sokszor megváltás lenne a halál, és akiket mégsem engedünk meghalni. Kik is ők? Sokféle nevük van, testi, vagy szellemi fogyatékos, mozgáskorlátozott, vak és csökkentlátó, süket és nagyot halló, valamilyen okból nem teljes értékű ember. Mért nevezem életre ítélteknek, ezeket az embereket, én aki magam is közéjük tartozom? Azért mert meggyőződésem, jobban jártam volna, ha hagynak, engednek meghalni, 1957 nyarán a teljes, ( végtagok, légzés) bénulásom idején. Hat hetet töltöttem vastüdőben, hogy még hatvan-hetven évet élhessek, (élhessünk) súlyos, testi fogyatékos rokkantként. Kinek jó ez? Mire jó ez? Milyen sorsot szán, biztosít nekünk az a társadalom, amely meghalni nem engedett, és ma sem engedi a rokkantnak, fogyatékosnak született gyermeket? Öt millió feltételezhetően egészséges gyermeket pusztítanak el, az abortusz eszközével, és élni kényszerítik, a rokkantan, fogyatékosan születettet, ha egyszer megszületett! A humánum nevében elkövetett emberkínzás logikájára mi a magyarázat? A fogyatékos gyerek bánat, lelki anyagi teher a szülőnek, társadalomnak, és önmagának! Húsz-ötven éve még ezek a gyermekek meghaltak a nagyfokú egészség károsodásuk miatt. Ma az orvostudomány „megmenti őket” nyomorult, kevésörömű, vagy teljesen örömtelen, vegetatív létre! Intézet ápoltságra vagy az eltartottság különböző szintű kegyelemkenyerére szorulva tengessék életüket! Teszi ezt annak ellenére, hogy meggyógyítani soha nem fogja, mert lehetetlen! Emberi, anyagi erőforrást köt le, von el, hogy ezeket az ártatlanokat többnyire emberhez méltatlanéletre kényszerítse! Egyetlen ilyen testi-szellemi fogyatékos gyerek havi intézményi ápolási díja, 6800 Ft. Ehhez ad még az állam fejenként, havonként 5000 Ft-ot. Akkor amikor az egészséges gyerek óvodai, iskolai ellátása lassan ellehetetlenül! Akkor, amikor az utóbbiaknak kell majd eltartani őket, szüleiket, meg még ki tudja kit? A gyermek tartós betegsége, fogyatékossága miatt, a családot támogatandó, felemelt családi pótlékot: 3900Ft/hó ad a Társadalombiztosítás 77.000 gyermek után! Még elgondolkodtatóbb, ha a számok mögé nézünk. Egy fogy. Gyermek van 15820 családban Kettő 13050 család 3 gyerek 285 család 4 fogy. Gy. 625 család 5 vagy több 300 család! Ahol egy családban kettő, vagy több fogyatékos gyerek van, ott okvetlen fel kekk vetni, a körzeti orvos, a környezet, és a társadalom felelősségét. Mire gondolok? A fogyatékos, egészségkárosodott, gyermeket szülő nőt. (házaspárt,) a második terhesség előtt, alatt fokozott orvosi vizsgálatnak vetném alá, a következő terhesség és annak kihordása engedélyezése céljából! Tudom sokan felhördülnek, tiltakozni fognak, személyiségi jogokra hivatkozva! De a társadalom jogait, ki védi meg? Amelyre ennek a kétségtelenül szerencsétlen gyerek nevelési, eltartási költségeit majd a szülők is kötelezően, és követelőzően, áthárítani igyekeznek! Ugyanide sorolom azt a jogi képtelenséget, ami az örökbefogadás körül van. Ha 1 bármilyen értelmes, házaspárnak nem lehet gyermeke, mindenféle orvos eng. Eljárásnak vetik alá. Aki viszont nyilvánvalóan alkalmatlan a szülői szerepre, annak nem korlátozzák a gyermekhez jutás jogát! Lehet, hogy visszaszorítására van valamilyen próbálkozás, de „eredményét” az előbbi táblázat jól példázza! A fogyatékos gyerekek nevelésével, oktatásával 1990 ben, 175 intézményben + 440 általános iskolában, tagozatként 3262 tanteremben, 6120 pedagógus foglalkozott a majdnem 40.000 gyermekkel! Ehhez hozzávehetjük, az egyházi intézményekben, szeretet otthonokban, 2700 ápoltat, gondozottat! Állami bentlakásos intézetben tanul kis híján 10000, ebből7700 a szellemi fogyatékos. Ehhez tudni kell, hogy az 1992- es költségvetés szerint, egy ált iskolai tanulóra, 36000, 1 gimn. 51000, 1 fogyatékosra 65000Ft ad az állam. Ha több kell, azt a helyi önkormányzat feladata előteremteni! Ezek tények, amivel szembesülnünk kell annak érdekében, hogy társadalmi „nyavalyáinknak,” ha nem is a legnagyobbikát, 1X megoldjuk, vagy legalább tudatosítsuk, mint problémát! Mert a 77000 fogyatékos gyerek, az összlétszám, 3,1%, de ha hozzátesszük a rokkantsági nyugdíjasok 575 ezer fős, + szociális segélyezettek táborát, ez bizony 700 ezer fő! A Társbiztosítás által évente rájuk fordított összeg, 25-30 milliárd Ft. Az összkiadások 1/4e! A megoldást mindként irányban, a társadalmi kiadások csökkentése, és a rokkantak élet, és munka körülményeinek javítása érdekében keresnünk kell! A rokkantak foglalkoztatási gondjainak megoldására hazánk kötelezettséget vállalt amikor az 1985. évi 9.sz. törvényerejű rendelettel csatlakozott a Nemzetközi Egyezményhez amely a szakmai rehabilitációról, és a rokkant személyek foglalkoztatásáról szól. A rendelet, csak feladatokat, teendőket, végrehajtókat nevez meg, hanem csak irányelveket ad, az általánosság szintjén. Néhány példa: …nemzeti szinten hatékony intézkedések szülessenek a rokkant személyek társadalmi életben és fejlődésben való „teljes részvételének” megvalósítása, valamint az „egyenlőség” elérése céljából… …A szakmai rehabilitáció célja, hogy a rokkant személyeket képessé tegye a rokkant személyeket, képessé tegye alkalmas munka vállalására, megtartására… …az intézkedések terjedjenek ki a rokkant személyek valamennyi kategóriájára, és tegyék lehetővé, segítsék elő, a rokkant személy elhelyezkedési lehetőségeit a nyílt munkaerő piacon.. … a rokkant, és a többi dolgozó közötti ténylegesen egyenlő lehetőségeket és egyenlő elbánást ne lehessen a többi dolgozóval szembeni, diszkriminációként értelmezni!(Ez azonnal az előny megvonását jelenti!) Ennek a törvénynek a megvalósulása 8 évvel a megjelenés után így alakul. Az érintettek köre Rokk. Nyugdíjasok száma 1991 márciusban. 30 év alatt 6,5 ezer 30-34 éves 8,8 ezer 35-44 éves 48,9 ezer 45-55 éves 170,9 ezer 55 nél idősebb 575 ezer A rokkantsági nyugdíjak havi átlaga 6200 Ft (1991!) Havi 4-5000 FT kap 125 ezer fő 5-6000 185 ezer fő 6-7000 138 ezer fő 7-8000 40 ezer fő Ez a legszolidabb számítás szerint is háromszázezer főt jelent létminimum alatt! Hazánkban 1990/91 es tanévben 3200 tanuló képezte magát a fogyatékosok speciális szakiskoláiban! Az összlétszám 20/része, 5%a! Megváltozott munkaképességűek járadékszerű ellátásában részesül 40ezer fő/hó, de a rokkantsági járadék 3400 Ft/hó! A szociális foglalkoztatóban foglalkoztatottak bedolgozói munkaviszonyban foglalkoztatottak létszáma 91-ben 7300 fő, a lehetséges rászorulók 1 %a! A létszám a következő évben 1000el csökkent! Oka a benzin magas ára! Sok foglalkoztatottnak házhoz vitték a munkát, ami ellehetetlenült! A szállítási költség megeszi a megtermelhető hasznot! Ugyanígy jár az a rokkant is ha gk.val maga jár a munkahelyre. Ha az átlag keresetéből 3400, 2ezret benzinre költ, akkor eltöpreng a világ, és önmaga hiába valóságán! A munkahelyek fenntartásához az állami dotáció összege 92 millió forint volt. Ez egy főre, egy évre 5.750 Ft-ot jelent úgy, hogy az érintettek 7.800-8.800 Ft/hó keresetet értek el. Biztosra veszem, hogy a dotáció összegének minimum tízszeresét megtermelték! Tehát van megoldás, csak ki kell terjeszteni, szélesíteni a célvállalatok, védőmunkahelyek és újfajta „vegyes vállalatok” (értsd: egészséges és rokkant dolgozók vegyes vállalata) létrehozásával. Az igazi gondot a gazdaságunk jelenlegi állapota okozza. Tudom, sokaknak nonszensz a rokkantaknak munkahelyet, munkát követelni, amikor az egészségeseknek sincs. Megfelelő szakképzést követelni a fogyatékos gyerekeknek, amikor sok helyütt az ép, egészséges gyermekek képzése is gond! De kiút csak ez lehet! Ha lassan is, ha csak kis lépésekben is! Mert az egészségkárosodottak, csökkent munkaképességűek puszta „eltartása” az ő aktív részvételük, lehetőségeik és képességeik kihasználása, munkára fogása nélkül a fejlődést gátló tényezővé válik. Egyén és társadalom közös érdeke ennek megoldása. Helyet kell szorítani számukra a munkahelyen, hogy ne az ingyen konyhán szorongjunk.

2007. MÁRCIUS. Mikola István sajtótájékoztatóján éles kirohanást intéz a Gyurcsány-kormány egészségügyi reformjavaslat-csomagja ellen. Mint mondta: „a Fidesz álláspontja szerint a társadalombiztosítás egy közösségi monopólium, a 10 millió állampolgár és az állam közötti nagy társadalmi szerződés, amelyet a hatalomnak nincs joga egyoldalúan felmondani, de ha mégis megtenné, a Fidesz – amikor fordul a politika – azonnal helyreállítaná azt”. http://kanadaihirlap.com/2013/05/16/ezt-is-megszavaztak-120-ev-utan-megs... Ezt is megszavazták: 120 év után megszűnt Magyarországon a Társadalombiztosítás! kanadaihirlap.com A “népképviselet” jelenleg ebben a csodálatos épületben működik önzően, becstelenül. Történelmünk sö...

Ukrán nyugdíjasok tömegesen lépik át a magyar határt Sokan el sem hitték azt, amikor elsőként írtunk arról, hogy import nyugdíjasok viszik a magyar TB kasszát. Azt a tényt, hogy ukrán időskorúak jönnek naponta százával a magyar nyugdíjakért. Ha már viszont ideruccantak, akkor a hasznost a kellemessel is összekötik, és egyúttal elintézik, hogy az ingyenes magyar egészségügyi ellátást is igénybe vegyék, mert „megérdemlik”, vagy, mert „nekik az jár”? Gazdag ország a miénk! Hogyan és mire költi kormányunk a rokkantaktól elvett összeget a lehetséges szavazatok fejében? Rövid áttekintés a határmenti osztogatásról: Egy, az országhatártól nem túl messze élő lakos, valamint egy másik, aki az egyik közeli település önkormányzatának dolgozója, és még egy környékbeli ápolónő is szem és fültanúi az ott zajló történéseknek. Ők mind ugyanazt állítják - ukránok jönnek a magyar nyugdíjért, kihasználva a jogszabály nyújtotta lehetőséget. Kételyre adnak okot a papírok, amiket hoznak, első látásra egyenesen hamisítványoknak tűnnek - mondja az önkormányzatnál dolgozó illető -, mert 80 százalékban olyan magas keresetről hoznak igazolást, ami nehezen hihető. Van, akinek havi 160 ezer Ft/fő/hó nyugdíjat számol ki, és fizet meg a magyar állam. A másik furcsaság hogy szinte minden ukrán korábban vezető beosztásban dolgozott. Az ügyintézőknek nincs jogosultságuk vizsgálni a papírok hitelességét. A másik nyilatkozó ápolónőként a kisvárdai kórház sürgősségi osztályán dolgozott 30 éven át. Állítja, hogy Ukrajnából naponta százan, olykor több százan is jönnek a magyar állampolgárságért, az idősek egyúttal a magyar nyugdíjat is igénylik. A határ mentén élők elmondása szerint: " Itt csak jönnek és jönnek az ukránok de már a kismamák is, az ingyen orvosi kezelésekre. De, nem csak a magyar-ukrán, hanem az orosz-ukrán kismamák is! És bizony való igaz, mind a 45,6 millió (!) ukrán lakosnak jár az ingyen magyar egészségügyi ellátás a mai napig érvényben lévő 1962. 12. 20-án aláírt magyar-szovjet államközi szociális szerződés alapján. Végül is gazdag ország a miénk! Ez a téma a határ menti településeken már régóta közszájon forog. Miért is ne kérnék a jó magyar nyugdíjat, ha ez a határon túliknak garantáltan jár? Ráadásul az itteni nyugdíj három-négyszer annyi, mint az ukránoké. Az ukrán nyugdíjminimum átszámítva megközelítőleg 21 ezer forint, átlagnyugdíjuk pedig 32 ezer forint, ellenben nálunk az öregségi nyugdíjátlag 95 ezer forint havonta. Az ukrán-magyar nyugdíjas, ha itt igényli, akár háromszor akkora magyar nyugdíjat vihet innen haza, mint amennyit hazájában kapna. Na ezért van ez a nagy határmenti jövés-menés! Ukrajnában egy népes család vígan megél a magyar 95 ezer forint átlagnyugdíjból. Jó ha tudjuk, ott az átlagkereset a hazainak csupán a fele, 45 ezer forint. (Megjegyzés: Ukrajnában jelenleg 15 millió nyugdíjas él). A tanúk arról is beszámoltak, hogy a határon túl akadozik a nyugdíjkifizetés, ez is ösztönzőleg hat a magyar nyugdíj választására. Idén nyáron Soltész Miklós tárgyalt az Ukrán Nyugdíjalap Igazgatóságának Elnökével, Boris Zaichukkal az 1962. 12. 20-án aláírt, még a mai napig érvényben lévő magyar-szovjet szociális és biztonságpolitikai szerződésben foglaltakról. Ígéret volt a kormányunk részéről a kárpátaljai magyaroknak nyújtandó egyszerűsített és felgyorsított ügyintézés, melyet kiemelkedő jelentőségűnek tartottak. Októberben még magyar-ukrán nyugdíjtanácsadó napot is rendezett a NYUFIG az ukránoknak, hogy hogyan igényelhetik minél gördülékenyebben a magyar állam által garantált nyugdíjak kifizetését. És ezzel még koránt sincs vége az osztogatásnak! Rengeteg ingyenes juttatást adunk az ukránoknak, mindenféle szociális ellátásokat, úgy mint ingyenes egészségügyi ellátás, kedvezményes árú gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök. A Horváth Ágnes nevével fémjelzett miniszteri rendelet értelmében a határon túli magyarok számára többek között a daganatos betegségek diagnosztikáját, az idegsebészeti, szemészeti, fülészeti és gégészeti műtéti beavatkozásokat támogatja az állam. Mindemellett a nem megfelelően ellátott csonttörést követő korrekciós műtéteket és például pacemaker beültetését is fizeti a hazai biztosító. Nem beszélve a kultúra és oktatás területéről, ahová sok milliárdot fizetünk. Az osztogatás azért is félelmetes, mert hazánkban a munkaképes lakossághoz viszonyított foglalkoztatás mindössze 56 százalék körül van, ráadásul nagyrészt a minimálbér utáni járulékok megfizetésével, így látható milyen különösen nehéz a magyar átlagnyugdíjakat is kitermelni. Félelmetes az a tény, hogy az anyaországi nyugdíjasok száma a nyugdíjszakértők becslései szerint 15 éven belül megduplázódik. Kormányunk folyton azzal riogatja a lakosságot, hogy nyugdíjreformot kell végrehajtani. Ezzel az indokkal szüntette be a korhatár alatti nyugdíjba vonulások lehetőségét is. A kormány nagyívű jogalkotásának köszönhetően a legnagyobb veszteséget a legkiszolgáltatottabb és súlyos beteg, korhatár alatti rokkantsági nyugdíjasok szenvedték el. Hiszen tőlük arra való hivatkozással vették el a nyugdíjaikat, hogy miattuk forráshiányos és fenntarthatatlan a nyugdíjkassza. Az ő 330 milliárd forint rokkantsági nyugdíjukból 2013. 12. 31-ig a Széll Kálmán tervben 217 milliárd forintot akar megspórolni a kormány. Hogy ez megvalósulhasson, az ellátórendszerből válogatás nélkül dobálják ki a súlyos betegeket, akiknek kb. 30 százaléka egyetlen fillér ellátás nélkül marad. A többiek sem járnak sokkal jobban. Az ellátórendszerben maradók, csak fix összegű 25-47 ezer Ft/fő/hó összeget kapnak juttatásként, többségük átlag 30 évnyi munka és járulékfizetés után. Elképesztő, hogy a kormány a 2012. 01. 01-től hatályos 2011. évi CXCI. törvénnyel visszahatóan vette el a rokkantévek időtartamának nyugdíj jogfolytonossági idejét, így aki rég megrokkant már, az még öregségi nyugdíjjogosult sem lehet. Élethossziglan csupán a segélyes pénzt fogja kapni a betegek egy része. Kormányunk miért részesít előnyben egy 50 éve megkötött szociális államközi szerződést azzal a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségével - CCCP -, mely már nem is létezik? A következő 15 éven belül Ukrajnában a szakértők szerint 30 millió nyugdíjas lesz. Ha csak ezek töredéke igényel magyar nyugdíjat, már az is az katasztrofális lesz hazánk számára! Miközben innen úgy menekülnek a fiatal járulékfizetők, mint az utasok az égő trolibuszból. Ki fog itt ennyi nyugdíjast eltartani majd? Vagy a kiirtásuk a cél? Ez több mint félelmetes! A fiatal járulékfizetőket talán nem kellene megkérdezni, hogy el akarják-e tartani az ukrán importnyugdíjasokat is a saját családjukon kívül? Velük tol ki igazán a kormány, hiszen nekik el kell tartani egyrészt önmagukat, a gyermekeiket, az Alaptörvény szerint az idős beteg rokkant szüleiket, és még az ukránokat is! Ne csodálkozzon senki sem, ha itt ezek után elenyésző számú járulékfizető marad, és csupán az az egyetlen út, ami hazánkból kifelé vezet! Magyarország elkezdte felélni a jövőt?! http://www.pestmegyei-hirhatar.hu/hir/ukran-nyugdijasok-tomegesen-lepik-...