„Vagy képesek leszünk szétszórtságunkban is egymásért élni, gondolkodni és cselekedni, vagy széthull a ma­gyar nemzet alkotó elemeire: lesznek magyar szigetek szerte a világon, de nem lesz magyar nemzet. Törzsi álla­potba süllyedünk, ha nem találjuk meg egymás kezét; ha nem lesz nagyobb elszántság a nemzeti államban, a politikában, hogy megvédje a nemzetiségi magyarság érdekeit." Köteles Pál A magyar uralkodó osztály belső és külső privilégiumaihoz való makacs ragaszkodása szerepet játszott a Monarchia felbomlásában. Victor Tapié történészt idézi Fejtő Ferenc: Reqviem egy hajdan volt birodalomért. Ezért óriási a felelőssége a demokráciának, hogy végre olyan önzetlen nemzeti elitet válasszon maga fölé, aki nem a maga meggazdagodását tekinti fő célnak, hanem a magyar nép lélekszám- és anyagi gyarapodását. A magyarságnak pedig választania kell. Továbbra is feléli „a múltat s jövendőt" vagy kemény önkorlátozással, lemondással felnevel családonként négy-hat gyereket. Ehhez megteremti a politika a feltételeket, vagy „elfogy, mint a gyertyaszál". „A sírt, hol nemzet süllyed el, népek veszik körül," s a szlávok, germánok örömünnepet ülnek. Szavaim bizonyítására hallgassuk meg Jászi Oszkárt, aki jobban megfogalmazta nálam, és alátámasztja mondandómat: A kormány kizárólagos létcélja az, hogy a felső tízezer gond nélküli egzisztenciáját és akadálytalan meggazdagodását biztosítsa, és ezeket a privilégiumokat korlátlanul vigye át utódaira, és minden nem oda tartozót, ezen privilégiumoktól távol tartson, és azokból kizárjon. Ebből a helyzetből való elmenekülésre csak egy út volt: a kivándorlás. Magyarország ezúton a háborút meg­előző tíz év alatt több mint másfélmillió embert vesztett el, Az ország komoly és tisztességes elemeinek nagy többsége csaknem teljesen visszavonult a politikai arénától, amely a nagybirtokosok, a rövidlátó vármegyei potentátok és a finánc-tőke ipar lovagjainak működési terévé lett... A szellemi munkás középosztály nagyobb része proletár színvonalra süllyedt. A széles néprétegeknek az, az érzése, hogy az ország nem a népé, hanem néhány tízezer emberé, akik a ha­talmat gyakorolják, és a hatalommal visszaélnek, hogy minden állami intézmény milliók szenvedése árán csak eme kevesek rövidlátó politikáját és önző céljait szolgálja Jászi Oszkár: Magyar kálvária, magyar feltámadás, Bécs, 1920. szept,

Turáni Alföld, (medence) Kína, Sárga folyó kanyar, emléke a "székely kapu" Kőrösi Csoma, Ujgurok, hungarus, Genetikai rokonság, Japán, amerikai indiánok! Mi keletre, ők nyugatra vándoroltak! A genetika nem manipulálható, mint a szájhagyományos, Fing-ugor rokonság!