2016.02.16. 07:33 xatnego
Egész Európában égető probléma, hogy kevés gyermek születik. A tagállamok között azonban jelentős eltérések vannak. Magyarországon átlagosan 1,3 gyermek jut minden szülőképes nőre, miközben ahhoz, hogy a népességfogyás megálljon, legalább 2,1-nek kéne lennie. Ezzel sajnos a sereghajtók közé tartozunk Európában.
Bár a családi adókedvezmény és a CSOK is jó gazdasági ösztönzők a gyermekvállaláshoz, ezekhez a társadalom bizonyos része nem férhet hozzá. Ezen kívül számos más területen is változások kellenének, hogy a gyermekvállalási hajlandóság javuljon.
Amennyiben a népességcsökkenési trend így halad tovább, a magyar társadalom nagyon komoly elöregedési veszéllyel néz szembe. A következő 45 évben ugyanis 2 millióval csökkenhet a népességszám Magyarországon. Minden harmadik ember 65 évnél idősebb lesz, a gyermektelenek aránya pedig még tovább növekedhet –derül ki a KSH Népességtudományi Intézet által készített 2015-ös Demográfiai Portréból. Sajnos nagyon rossz prognózist mutat Magyarország jövője számára az atény, hogy a hazánkból való tömeges kivándorlás elsősorban a gyermekvállalási életkorban lévő korosztályokat érinti leginkább. A következőkben a családok helyzetét és a gyermekvállalás kérdését járjuk körbe.
Néhány főbb népesedései adat
Szociológiai kutatások szerint Európában a magyar társadalom az egyik leginkább családbarát, a gyermek fontosságának megítélése rendkívül pozitív. A bolgárok után a magyarokra tartják leginkább igaznak azt az állítást, hogy „a házas emberek boldogabbak, mint a nem házasok”. Nyugat- Európában és az Egyesült Államokban az ellenkezője igaz, a nem házasokat boldogabbnak ítélik. Egy ilyen környezetben különösen furcsa, hogy ennyire kevés gyermek születik. Mégis, hazánk lakossága a nyolcvanas évek eleje óta folyamatosan csökken, a 2011-es népszámlálás és 2014 között 100 ezer a „veszteség”. A létszámcsökkenés a születések alacsony és a halálozások magas számának együttes következménye.
Tény, hogy a gyermekvállalás még mindig a házasok körében a legáltalánosabb.A házasok 91 százalékának van gyermeke. Magyarországon 1990 óta a házas népesség részaránya számottevően - 61,2-ről 42,5 százalékra- csökkent, ezzel párhuzamosan 20,3-ról 34,3 százalékra emelkedett a nőtlenek, illetve hajadonok, és 7,4-ről 12,0 százalékra nőtt az elváltak aránya. Az élettársi kapcsolatban lényegesen több az abortusz és kevesebb a gyerek annál, amennyit a nők szeretnének. Az 1980-as évek után kezdett látványosan csökkenni a házasságkötések száma, ennek oka a párkapcsolati formák átalakulása. Az utóbbi két évben lassú növekedés tapasztalható a házasságkötések számában.
Forrás: KSH
Ugyancsak elgondolkodtató, hogy Magyarországon nagy különbségmutatkozik a vállalt és a kívánt gyermek szám között. Míg a fiatal magyar nők 2 és 3 gyereket szeretnének, addig a valóságban csak átlagosan 1,3 vállalnak. A magasabb iskolai végzettség rontja a gyermekvállalás esélyét, holott a kutatások szerint a tanultak paradox módon több gyermeket szeretnének, mint az iskolázatlanok.
Forrás: Eurostat
Fontosnak tartjuk megemlíteni Kopp Mária kutatásait, aki rámutatott, hogyösszefüggés figyelhető meg családi állapot minősége és az egészségi állapot között. Egy 2002-es nagymintájú kutatás szerint azon férfiak, akik 2002-ben egyedül éltek, négyszer nagyobb valószínűséggel haltak meg, mint a házasok, de a jó házasságban élők több majd hatszorta gyakrabban élték meg a 69. évüket. Hasonló összefüggés áll fent a gyermekkel rendelkező, valamint gyermekükkel jó kapcsolatot fent tartó apák és megélt életkor között. A következőkben a fent bemutatott adatok magyarázatát ismertetjük, valamint a kialakult helyzeten való változtatás lehetőségeit járjuk körbe.
Magunkra vagyunk utalva
Hogy Magyarországon ilyen kevesen vállalnak gyermeket annak több oka is van. Mint minden fejlett országban, Magyarországon is nukleáris családforma vált a legelterjedtebbé, azaz a család szülőkből és gyermekekből áll. Ezáltal a gyermeknevelés terhe szinte kizárólag a szülőkre hárul. Míg Nyugat-Európában az individualizációhoz hozzáigazodott egy újfajta társadalmi szolidaritás, addig hazánkban rendkívül alacsony az emberek egymásba vetett bizalma, a társadalmi kapcsolatok (barátság, szomszédság), közösségek erodáltsága igen erős. Így a nagyfokú individualizmust egyfajta magárahagyatottság kíséri, amelynek terhét csak tovább növeli ez elégtelen mennyiségű óvodai férőhely és a kiszámíthatatlanság.
A társadalmi kapcsolatok erodáltsága a párkapcsolatokra is igaz, holott a bizalom megléte elengedhetetlen egy hosszabb távú elköteleződést jelentő kapcsolathoz. Egy párkapcsolat szétesése csorbítja az önértékelést, így még nehezebbé válik egy új párkapcsolat felépítése, ami a „kényszerszingliség” állapotában tartja az embereket.
A „kényszerszingliség” másik magyarázata, hogy a munkahelyi nyomás mellett szinte lehetetlennek tűnik párt találni, kiépíteni egy jól működő párkapcsolatot, hiszen ahhoz időre és energiára is szükség van. Az anyagi és lakhatási körülmények is gyakran gátat szabnak egy párkapcsolatnak, és így a gyermekvállalás elé is.
Gyermekvállalás vs. karrier
A párkapcsolatok bizalmi válsága mellett egy másik tényező is hozzájárul ahhoz, hogy a nők kevesebb gyermeket vállalnak annál, amennyit szeretnének. Ez a tényező pedig az egzisztencia. A fiatal nőknél kétféle motiváció, a családalapítási és a függetlenség vágya könnyen átbillenhet az utóbbi felé, amennyiben nagy nehézségekkel kell szembenézniük. Ez az átbillenés Magyarországon már megtörtént, a házasodási kedv rendkívül lecsökkent a kilencvenes évek óta, az utóbbi két évben kezdett némileg újra növekedni. Ezzel párhuzamosan az élveszületések száma is nőtt valamelyest, de még mindig nem értük el a válság előtti szintet.
Hatalmas ellentmondásban van egymással Magyarországon a gyermekvállalás és a karrier, holott lenne lehetőség, hogy harmóniába hozzuk a két dolgot. A fejlett világban az számít sikeresnek a társadalomban, aki karrierjében és egzisztenciálisan sikereket ér el. A gyermekvállalás ezt nagyban megnehezíti, mert a gyermekvállalás nem összeegyeztethető a társadalmi elvárások teljesítésével itthon. Hiszen a gyermek felnevelése egyrészt anyagiakban rengeteg pénzbe kerül, így az életszínvonal esést okoz. Másrészt a gyermekvállalás rontja a munkahelyen való megfelelést, illetve a karrier-előmeneteli lehetőséget.
Utóbbi esetében nagyon fontos lenne, hogy a részmunkaidő és az atipikus foglalkoztatási formák alkalmazására Magyarországon is általános lehetőség legyen. Míg itthon a munkavállalók 4 százaléka van részmunkaidőben foglalkoztatva, addig Hollandiában ez a szám 40 százalék, nők esetében 75 százalék! A francia állam az otthoni gyermekgondozást támogatja nagy erőforrásokkal. Mindkettő országban számottevően magasabb a gyermekvállalási hajlandóság, hiszen ezzel nagymértékben áthidalható a karrier és a gyermekvállalás közötti szakadék.
Előbbi, elsősorban anyagi probléma megoldására jelenleg nagymértékű állami beavatkozás történt az elmúlt években. A családi adókedvezmény és a CSOKbevezetésétől várható a gyermekvállalási hajlandóság javulása, ugyanakkor ez elsősorban a jobb módúakat segíti.
Ferge Zsuzsa szociológus az utóbbi időben többször is rámutatott, hogy a kormány családpolitikai intézkedései ellentmondásosak, azok a családok egyharmadát (minimálbéresek, közmunkások, munkanélküliek) nem, vagy sokkal kevésbé érintik. Hiszen a családi adókedvezmény elsősorban a nem túl széles középosztálynak szól, ezzel egy időben, a minden család számára igénybe vehető családi pótlék és más segélyek értéke 2008 óta nem emelkedett, sőt, a kormány eltökélt szándéka, a munkaalapú társadalom jelszava alatt, minden segélyt megszüntetni a következő években.
Így a szerény körülmények között élők kezét a családpolitika területén is elengedi az állam. Az ideológiai szempontok bevonásával már megkérdőjelezhető a Fidesz-KDNP kormány demográfiai krízis felszámolásáért tett erőfeszítéseinek hatékonysága és morális indíttatása.
Forrás: ténytár.blog.hu
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges