Nagyon igazságtalannak érezzük a megváltozott munkaképességűek ellen meghozott 2011. évi CXCI törvényt. Szilveszter éjjelén úgy érte a sokkhatás a rokkantakat, mint egy hirtelen arculcsapás. A rokkantévek elvesztésének jelentőségét sokan még ma sem értik. Képtelenek a kormánytól kapott hatalmas pofon után magukhoz térni! A korhatár alatti rokkantak lettek bűnbaknak kikiáltva a nyugdíjkassza forráshiánya és fenntarthatatlansága miatt. A nyugdíjrendszer tele van igazságtalanságokkal, ezer sebből vérzik, de nem a rokkantak miatt.

Szomorú, hogy a rokkantságban eltöltött időtartam nem ad jogfolytonosságot többé az öregségi nyugdíjhoz. Az eddigi joggyakorlat és a tények alapján, 2011.12.31.-ig jogfolytonossággal haladtak a rokkantak az öregségi nyugdíjkorhatár felé, majd amikor elérték azt, akkor öregségi nyugdíjasokká váltak. Így került öregségi nyugdíjassá történő átsorolásra az a kb. 400 ezer fő érintett, aki betöltötte a 62. életévét. Velük szemben, azok, akik még nem töltötték be az öregségi nyugdíjkorhatárt, azok a rokkantak súlyos diszkriminációt szenvednek el! Ugyanis, a korhatár alatti rokkantakat 2011. 12. 31.-én éjfél után, egyetlen másodperc alatt lenullázták. Visszamenőleg eltüntették a rokkantsági éveik időtartamát, amely jogfolytonosságot biztosított az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséig azzal, hogy a korhatár betöltése után öregségi nyugdíjas lehessen a megrokkant személy. A törvény ettől a lehetőségtől fosztotta meg azokat az érintetteket, akik régóta megrokkantak már. Ők sohasem lehetnek öregségi nyugdíjasok. Ez felháborító és embertelen intézkedésre vall!

Íme, erre egy példa:
„Engem 53 évesen, hideg zuhanyként ért a megváltozott munkaképességűek ellátásáról szóló törvény. A megrokkanásomig 14 év munkavégzésen alapuló szolgálati időt szereztem. Rokkantságom súlyos orvosi műhiba miatt következett be, melyért soha senki sem kártalanított. Ezzel együtt tönkrement az egész életem! Most a 2011. évi CXCI törvénnyel szenvedünk el, olyan beláthatatlan anyagi veszteségeket, amit már nem bírunk elviselni, mert a családunk, már minden anyagi tartalékot felélt. A hatalmas sorscsapást, nem tudom soha feldolgozni pszichésen sem. Főleg azért sem, mert a megváltozott munkaképességűek ellátásról szóló törvény, mely 2012. 01. 01.-től hatályos, minden reményemet szertefoszlatta, ha megérem a folyton emelkedő öregségi nyugdíjkorhatárt, akkor sem lehetek sohasem nyugdíjas státusú, hanem csak segélyszerű rokkantsági ellátott lehetek élethossziglan? A kormány ezzel a rendelkezéssel, miért bünteti ennyire drasztikusan, a bűnbaknak kikiáltott, korhatár alatti, megváltozott munkaképességű személyeket? „Úgy érzem magam, mint egy büntetett élőéletű, a három csapást elszenvedett, életfogytig tartó büntetésre ítélt rab”. Illetve, még annál is rosszabbul, mivel ártatlan vagyok, mégis „csalással” vádolnak minden rokkantat, akiket mindenáron meg kell büntetni, miközben semmit nem követtek el.  Mi, csak a kormány kiszemelt áldozatai vagyunk.
A törvényt visszahatóan alkották meg, hiába tagadja a kormány. Ugyanis 2011. 12. 31.-én még nyugdíjas státuson voltunk mi rokkantak, miközben 2012.  01. 01.-én éjfél után már elveszett egyetlen másodperc alatt 18 év idő az életemből, a rokkantságom évei. Ilyet eddig még soha, egyetlen nyugdíjassal szemben sem mertek elkövetni. A kereszténydemokrata értékrendekre hivatkozó kormány részéről morális szégyen, hogy ezt műveli kiszolgáltatott emberekkel. Azok a nyugdíjasok, akik 1998.-ig mindössze 10 év szolgálati időt úgy szedtek össze, hogy alig dolgoztak pár évet, majd elmentek a munkanélküliség elől rokkantsági nyugdíjba, hogy meglegyen a 10 év nyugdíjjogosító idejük, azok ma 70 -80 évesen is boldog és egészséges nyugdíjasok. Azok, akik 1998. év után, a 20 év nyugdíjjogosító időket úgy szedték össze, hogy rokkantsági nyugdíjba elvonultak, ők is ma már 62. év feletti boldog nyugdíjasok. Azok, akik 57 és 59 évesen előnyugdíjaztatták magukat, és a rokkant éveket nekik is beszámították, ők is boldog nyugdíjasok, mert biztonságban érezhetik magukat. Nekik kevésbé betegen is nyugalmasan telnek a napjaik. Talán közöttük kellene keresni a bűnösöket, nem pedig a korhatár alatti rokkantak között.
Eközben, a korhatár alatti rokkantak ellen pszichikai hadviselés zajlik a legváltozatosabb eszközökkel. A kormány még a széles társadalmi közvéleményt is ellenük próbálja hangolni, ami morálisan megengedhetetlen cselekedet! A korhatár alatti rokkantakat, ha eltávolítják az ellátórendszerből, reménytelenné válik a helyzetük mindenképp! Az 50-60 éves súlyos betegeket a nem létező munkaerőpiac „várja”. A közmunkaprogramban, ha részt vesznek a segélyre való jogosultságért, azzal sem szaporodik a szolgálati évük. Ugyanis, a közmunka nem nyugdíjjárulék köteles, így annak időtartama nem számít be a szolgálati időhöz. A kormány pedig azt mondja, hogy a rokkantak szerezzenek szolgálati időt maguknak! Ez már a cinikussággal felérő kijelentés egy 55-60 éves rokkant számára. Ebben az életkorban a makkegészséges, a képzett munkaerő is munkanélküliként éli a mindennapjait. Ez a 22-es csapdája!

A korhatár alatti rokkantakat „keresztre feszítik a felülvizsgálatokon” és inkvizítorként ítélkeznek felettük, ilyen kijelentéseket hallunk a sorstársaktól. Miért nekünk kell felelni mások bűneiért? Mi, csak bűnbakok, csak áldozatok vagyunk. Miért kell a „Ratkó” nemzedéket mindenáron kisemmizni? Nem tudunk már létezni sem, mert minden anyagi tartalékot elvitt a betegsége annak, aki régebb óta rokkant. Ezt nem tehetik meg velünk, hogy halálra ítélnek minket, szó szerint, életfogytig tartó nélkülözésre”.

(Az említett példa, egy diplomás korhatár alatti rokkant véleménye volt, aki segélyes pénzbeli ellátásból kell, hogy éljen, súlyos betegen)!

VÉGSZÓ:

Kérjük, hogy vegyék fontolóra a törvény visszavonását, mert visszamenőlegesen, egyetlen pillanat alatt, nem lehet lenullázni a szociális biztonságát a korhatár alatti rokkantaknak. Ez, ha így marad, meghalnak az emberek. Ezért, valakiknek vállalni kell a felelősséget! Szó szerint éhezésre – ami kínzásnak számít - vannak ítélve a szerencsétlen és ártatlan betegek! Még a köztörvényes bűnözőkkel sem bánnak el így, mint a korhatár alatti rokkantakkal! (A bűnözők a sokszorosát kapják napi ellátmányként, mint a rokkantak egy naptári napra jutó pénzbeli, segélyszerű ellátása). A rokkantak közül sokan egy élet munkája után is, csak segélyszerű ellátást kapnak, mert a komplex felülvizsgálatokon is visszaminősítik őket.
A rokkantkérdés végérvényesen megpecsételődött a 2011. évi CXCI törvénnyel és a hozzákapcsolódó új komplex minősítő rendszerrel. Örök mementóként fogja majd felidézni a történelem a kereszténydemokrata értékrendekre hivatkozó kormány halálos törvénykezéseit. Ezt a törvényt és az új komplex minősítő rendszert azonnal vissza kellene vonni, mert különben a betegek nagy része nem fog életben maradni!

Magyarország, 2012. 10. 12.

MSZF Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoport