Nem túl régen ismerkedtem meg Ellen G.White írásaival.  Az 1827-ben született hölgynek igen figyelemre méltó a munkássága. Elhoztam egy részt belőle, olvassátok el, megéri:

Testünk abból a táplálékból épül fel, amit megeszünk. A test szöveteiben állandó lebomlás van. A szervek működésekor elhasználódott anyagok táplálékunkból pótlódnak. A test minden szerve igényli a maga részét a táplálékból. Az agynak is meg kell kapnia a maga táplálékát; a csontok, az izmok és az idegek is követelik a magukét. Csodálatos az a folyamat, amely a táplálékot vérré alakítja át, és ezt a vért felhasználja a test különböző részeinek építésére. Ez a folyamat szüntelenül tart, és élteti, erősíti az idegeket, az izmokat és a test szöveteit.

A táplálék kiválasztása

Olyan ételeket kell választani, amelyek leginkább szolgáltatják a test felépítéséhez szükséges alkotóelemeket. Az étvágy nem megbízható tanácsadó a táplálék megválasztásában. Helytelen étkezési szokások következtében az ízlés elromlik. Sokszor olyan táplálékot igényel, amely rongálja és gyengíti az egészséget, ahelyett hogy erősítené. A társadalmi szokások sem biztonságos útmutatók. A betegség és a szenvedés, amely mindenütt megtalálható, jórészt a táplálkozással kapcsolatos népszerű tévedéseknek tulajdonítható.

Ahhoz, hogy megtudjuk, melyek a legmegfelelőbb tápanyagok, meg kell vizsgálnunk, hogy Isten eredetileg milyen étrendet tervezett az ember számára. Isten, aki az embert teremtette, és tudja, mire van szüksége, megszabta Ádám táplálékát. Így szólt: "Ímé néktek adok minden maghozó füvet... minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül" (1Móz 1:29). Az Édenből kirekesztett embernek, akinek a bűn miatt megátkozott földet művelve kellett kenyerét megkeresnie, Isten megengedte, hogy egye "a mezőnek füvét" is (1Móz 3:18).

Gabonából, gyümölcsből és zöldségféléből áll az az étrend, amelyet a Teremtő számunkra választott. Ezek az ételek a lehető legegyszerűbb és legtermészetesebb módon elkészítve a legegészségesebbek és legtáplálóbbak; olyan erőt és szívósságot és szellemi frissességet biztosítanak, ami a bonyolultabb táplálékokból nem meríthető.

De nem minden - önmagában egészséges - étel felel meg minden körülmények között egyformán szükségleteinknek. Táplálékunkat gondosan kell megválasztanunk. Az étrendet az időszakhoz, az adott éghajlathoz és foglalkozásunkhoz kell szabnunk. Egyes ételek, amelyek az egyik időszakban és az egyik éghajlaton alkalmasak fogyasztásra, nem megfelelőek egy másikon. Éppígy a különböző foglalkozású emberek számára más és más ételek felelnek meg. A nehéz testi munkát végzők számára egészséges ételek sokszor alkalmatlanok ülő foglalkozás vagy nagyfokú szellemi igénybevétel esetén. Isten az egészséges ételek széles skáláját kínálja nekünk, és mindenki kiválaszthatja belőle azokat a dolgokat, amelyek a tapasztalat és a józan megítélés alapján szükségleteit a legjobban kielégítik.

A természet bőven ontja a gyümölcsöt, a gabonát, és a szállítási lehetőségek javulása folytán évről évre többen juthatnak hozzá a különböző országok termékeihez. Ezért sok, néhány évvel ezelőtt még drága luxuscikknek minősített élelmiszer ma már mindenki számára elérhető mindennapi fogyasztásra. Ez különösen áll a szárított és konzervált gyümölcsökre.

A diófélék és a belőlük készült ételek nagyrészt a húsételek helyébe lépnek. Gabonából, gyümölcsből és egyes gumós növényekből diófélével keverve egészséges és tápláló ételek készíthetők. Arra azonban vigyázni kell, hogy dióféléből ne tegyünk túl sokat a keverékbe. Akiknek a dióból készült ételek ártanak, megoldódik ez a problémájuk, ha betartják a fenti szabályt. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy nem minden dióféle egyformán egészséges. A mandula jobb, mint a földi mogyoró, de kis mennyiségben, gabonafélével együtt fogyasztva az utóbbi is tápláló és emészthető.

A megfelelően elkészített olajbogyó pótolja a vajat és a húsételeket, akárcsak a dió. Az olívaolaj sokkal jobb, mint az állati zsiradék. Az előbbi serkenti a bélműködést. Tüdővészes betegekre is kedvező hatással van, és gyógyítja a gyulladt, ideges gyomrot.

Természetellenes az ízlésük azoknak, akik hozzászoktak a zsíros és igen izgató ételekhez. Nem mindjárt kívánják az egyszerű, könnyű ételeket. Idő kell ahhoz, hogy az ízlés természetessé váljék, és a gyomor kiheverje az ártalmakat. De aki rendületlenül kitart az egészséges ételek mellett, az egy idő után jóízűnek találja őket. Ízletes és pompás zamatjukat megkedveli, és fogyasztásukban nagyobb élvezetet talál, mint az egészségtelen nyalánkságokban. A gyomor, ha egészséges állapotban van, ha nem gyulladt és nincs túlterhelve, könnyen ellátja feladatát.

Az egészség megőrzése érdekében elégséges, jó minőségű, tápláló ételre van szükség.
Bölcs tervezéssel csaknem minden országban beszerezhető az a táplálék, amely a legjobban elősegíti az egészséget. A különböző rizs-, búza-, kukorica- és zabkészítményeket mindenhova exportálják, úgyszintén a babot, borsót és lencsét. Ezek a növények hazai vagy importált gyümölcsökkel és mindenütt megtermő különféle zöldségfélékkel lehetőséget nyújtanak hús nélkül is teljes értékű étrend összeállítására.

Ahol sok gyümölcs terem, ott tárolni kell bőségesen belőle télire befőtt vagy szárított gyümölcs formájában. Apró gyümölcsök - mint amilyen a ribizke, egres, földieper, málna, földiszeder - előnyösen termeszthetők sok olyan helyen, ahol nem nagyon fogyasztják, és termesztését elhanyagolják.

A házi tartósításhoz - amikor csak lehetséges - inkább üveg-, mint bádogedényeket kell használni. Különösen fontos, hogy a befőzni való gyümölcs jó minőségű legyen. Kevés cukrot használjunk, és csak addig főzzük a gyümölcsöt, amíg tartósítása megkívánja. Így elkészítve kiválóan pótolja a friss gyümölcsöt.
Meggyőződhetünk arról, hogy ahol szárított gyümölcs - mint pl. alma, körte, őszibarack, sárgabarack, aszalt szilva, mazsola - mérsékelt áron beszerezhető, a dolgozók minden osztálya a szokásosnál inkább fogyaszthatja főtáplálékként, és azt fogja tapasztalni, hogy egészségét és frissességét a legkedvezőbben befolyásolja.

Egy étkezésnél se legyen nagy választék, mert ez falánkságra ingerel, és emésztési zavarokat okoz.
Nem helyes egy és ugyanazon étkezéskor gyümölcsöt és zöldségfélét is enni. Rossz emésztés esetén a kétféle táplálék sok esetben lehangoltságot és szellemi ernyedtséget okoz. Helyesebb az egyik étkezéskor gyümölcsöt, a másiknál pedig zöldséget fogyasztani.

Étrendünk legyen változatos! Ne tálaljuk fel nap-nap után, étkezésről étkezésre ugyanazt az ételt ugyanúgy elkészítve! Jobb étvággyal eszünk, és szervezetünk is jobban épül, ha étrendünk változatos.

Az ételek elkészítése

Helytelen, ha csupán azért eszünk, hogy étvágyunkat kielégítsük; ne legyen közömbös ételünk minősége, sem elkészítési módja! Ha nem eszünk jóízűen, szervezetünk nem tudja a tápanyagokat jól hasznosítani. Válasszuk meg gondosan táplálékunkat, és készítsük el okosan, hozzáértéssel!

A kenyérsütéshez nem a finom fehér liszt a legjobb. Nem egészséges, és nem is gazdaságos. A finomlisztből készült kenyérből hiányoznak a teljes búzakenyér tápanyagai. A fehér kenyér sokszor okoz székrekedést és egyéb zavarokat.

Káros és szükségtelen a kenyérsütéshez szódát vagy sütőport használni. A szóda izgatja a gyomrot, és sokszor az egész szervezetet mérgezi. Sok háziasszony azt gondolja, hogy nem tud jó kenyeret sütni szóda nélkül, de ez tévedés. Ha vennék a fáradságot jobb módszerek megtanulásához, kenyerük egészségesebb, ízletesebb és természetes ízű lenne.

Kelt és élesztős kenyér készítésénél nem szabad víz helyett tejet használni. A tej többletköltséget jelent, és a kenyeret sokkal kevésbé teszi egészségessé. A tejes kenyér nem marad olyan friss a sütés után, mint a vízzel készített, és könnyebben okoz erjedést a gyomorban.

A kenyérnek könnyűnek és ízletesnek kell lennie. Az erjedtség legkisebb jelét sem szabad eltűrni. A cipók legyenek kicsik és olyan alaposan átsültek, hogy - amennyire csak lehet - az élesztőcsírák elpusztuljanak. Mindenféle kelt kenyeret, amikor meleg vagy frissen sült, nehéz megemészteni. Azt soha nem szabad az asztalra tenni. Ez a szabály azonban nem vonatkozik a kovásztalan kenyérre. A búzalisztből, élesztő vagy kovász nélkül készült és jól felmelegített kemencében sütött friss zsemlék egészségesek és ízletesek.
 Zabkásának vagy "pépnek" használt magvakat több órán keresztül kell főzni. De a puha vagy híg ételek kevésbé egészségesek, mint a szárazak, amelyek alapos rágást igényelnek. A kétszersült az egyik legkönnyebben emészthető és legízletesebb táplálék. A szokásos módon elkészített kenyeret szeleteljük fel, és meleg sütőben addig szárítsuk, amíg az utolsó csepp nedvesség is elpárolog belőle. Azután pirítsuk egyenletesen világos barnára. Száraz helyen ez a kenyér sokkal hosszabb ideig eláll, mint a szokványos kenyér, és fogyasztás előtt megmelegítve visszanyeri eredeti frissességét.

Általában túlságosan sok cukrot teszünk az ételbe. A torták, pudingok, cukrászsütemények, gyümölcszselék, dzsemek emésztési zavarokat okoznak. Különösen ártalmasak a sodók és a pudingok, amelyeknek fő alkotórészei a tej, a tojás és a cukor. Ne használjunk sok tejet és cukrot együtt!

Amennyiben használunk tejet, azt alaposan pasztörizálni kell; ezzel az óvintézkedéssel csökkentjük a fogyasztása miatt megkapható betegség veszélyét. A vaj hideg kenyéren kevésbé ártalmas, mint főzéshez használva, de jobb, ha azt teljesen mellőzzük. A sajt még inkább kifogásolható; egyáltalán nem alkalmas táplálkozásra.

Tartalmatlan, rosszul főzött ételek rontják a vért, mert károsítják a vérképző szerveket. Zavart okoznak a szervezetben, és betegséghez vezetnek, ami viszont ingerlékenységgel és rossz hangulattal jár. A rosszul elkészített ételek áldozatainak száma ezrekre és tízezrekre tehető. Sok fejfára fel lehetne írni: "Megölték a rossz ételek"; "Meghalt, mert merényletet követtek el a gyomra ellen".

Szent kötelességük azoknak, akik főznek, hogy megtanulják, hogyan készítsenek egészséges ételeket. Sokan pusztulnak el rossz szakácskodás következményeként. A jó kenyér készítése figyelmet és gondosságot igényel. Több vallás van egy jó cipóban, mint sokan gondolnák. Kevés igazán jó szakács van. A fiatal nők a főzést és az egyéb házimunkát alantas dolognak tartják. Ezért sok, férjhez menendő leánynak, akin a családról való gondoskodás terhe nyugszik majd, nem sok fogalma van a feleség és anya feladatairól.

  A főzés nem lebecsülendő tudomány. Ez a gyakorlati élet egyik legfontosabb tudománya, amit minden nőnek meg kellene tanulnia; és tanítani kellene azt úgy, hogy a szegények is kamatoztathassák. Étvágygerjesztő, mégis egyszerű és tápláló ételeket készíteni ügyességet igényel, de nem lehetetlen. A szakácsoknak ismerniük kell az egészséges ételek egyszerű elkészítési módját. Ízletes és egészséges voltukat egyszerűségük csak fokozza.

Minden asszony, aki családja élén áll, de nem művésze az egészséges főzésnek, határozza el, hogy megtanulja azt, ami családja jólétének elengedhetetlen feltétele! Sok helyen egészségügyi főzőtanfolyamok kínálnak erre lehetőséget. Aki nem számíthat ilyen segítségre, kérjen útbaigazítást valamilyen jó szakácstól, és kitartóan igyekezzék fejlődni, amíg a konyhaművészet mestere nem lesz.

A rendszeres táplálkozás létfontosságú dolog. Minden étkezésnek legyen meghatározott ideje! Ekkor mindenki azt egye, amit szervezete igényel, de azután a következő étkezésig ne egyék semmit. Sokan akkor is esznek - szabálytalan időközben és étkezések között -, amikor szervezetük nem igényli; kellő akaraterő híján nem tudnak kívánságuknak ellenállni. Egyesek utazás közben állandóan majszolnak, ha van valami ehető a kezük ügyében. Ez nagyon káros. Ha az utazók rendszeresen egyszerű és tápláló ételeket ennének, nem volnának olyan kimerültek és olyan sokszor betegek.

Egy másik ártalmas szokás: közvetlen lefekvés előtt enni. Lehet, hogy valaki már elfogyasztotta rendszeres napi adagját, de mivel gyengének érzi magát, eszik még valamit. E helytelen gyakorlat idővel szokássá válik; mégpedig sokszor olyan erős szokássá, hogy áldozata azt hiszi, nem is tud aludni, ha lefekvés előtt nem eszik. A későn vacsorázó ember emésztése alvás közben is tart; és gyomra bár folyton dolgozik, munkáját mégsem végzi el kellőképpen. Alvását sokszor kellemetlen álmok zavarják, reggel fáradtan ébred, és nem nagyon kíván reggelizni. A gyomornak lefekvés előtt be kell fejeznie munkáját, hogy a test egyéb szerveihez hasonlóan szintén pihenhessen. Különösen ülő foglalkozásúaknak ártalmas későn vacsorázni. Náluk az így keletkezett zavar gyakran halálos kimenetelű betegséghez vezet.

Sok esetben az éhségérzethez vezető gyengeség éppen azért jelentkezik, mert a nap folyamán az emésztőszervek túl sok munkát kaptak. Minden étkezés után pihenésre van szükségük. Két étkezés között legalább 5-6 órának kell eltelnie; és a legtöbben, akik a napi kétszeri étkezést kipróbálták, ezt a módszert előnyösebbnek tartják, mint a háromszorit.

Rossz étkezési szokások

Nem szabad az ételt sem túl forrón, sem túl hidegen fogyasztani. Ha az étel hideg, az emésztés nem indulhat meg addig, amíg az étel fel nem melegszik; amihez viszont a gyomor energiáját veszi igénybe. Ugyanezért károsak a hideg italok is. A sok forró ital pedig legyengít. Tény az, hogy minél több folyadékot fogyasztunk étkezés közben, annál nehezebben emésztődik meg az étel, mert a folyadéknak az emésztés megkezdése előtt fel kell szívódnia. Ne fogyassz sok sót, kerüld az ecetes savanyúságot és a fűszeres ételeket; inkább egyél sok gyümölcsöt, és akkor az étkezés közben sok italt igénylő izgalmi állapot jórészt megszűnik!
Lassan kell enni, és az ételt alaposan meg kell rágni, hogy a nyál jól összevegyüljön vele, és az emésztőnedvek működésbe lépjenek.

Egy másik súlyos hiba az alkalmatlan időben való evés; pl. megerőltető munka után, kimerülten, felhevülten. Közvetlenül étkezés után az idegerő nagyon igénybe van véve, és ha az agy vagy a test közvetlenül étkezés előtt vagy után nagyon elfárad, az emésztés lelassul. Ha valaki izgatott, nyugtalan vagy siet, jobban teszi, ha nem eszik addig, amíg ki nem piheni magát, illetve meg nem nyugszik.

A gyomor szoros kapcsolatban áll az aggyal; és ha a gyomor beteg, a legyengült emésztőszervek az agyidegek segítségét igénylik. Ha ez az igény túl sűrűn jelentkezik, az agyban vérbőség lép fel. Az az ember, aki mindig csak terheli agyát, és közben alig mozog, még a legegyszerűbb ételeket is csak szűkösen fogyaszthatja. Étkezéskor tegyél félre minden gondot és nyugtalanító gondolatot; ne habzsolj, hanem egyél lassan, derűs hangulatban, Isten áldásai iránti hálatelt szívvel!

Sokan, akik nem esznek húst, sem egyéb nehéz ételeket, azt gondolják, hogy mivel ételük egyszerű és egészséges, nem kell határt szabni az étvágyuknak; mértéktelenül esznek, olykor valósággal falnak. Ez helytelen. Az emésztőszerveket nem szabad annyi és olyan étellel megterhelni, ami túlságosan igénybe veszi a szervezetet.

 A szokás azt diktálja, hogy egyik fogás a másik után kerüljön az asztalra. Előfordul, hogy valaki nem tudja, mi a következő fogás, és jóllakik azzal az étellel, ami talán nem igazán tesz jót neki. Amikor az utolsó fogást behozzák, gyakran átlépi a határt, és vesz a kísértő desszertből, ami pedig minden, csak nem jó a számára. Ha az étkezésre szánt ételek már az elején az asztalra kerülnek, akkor van lehetőség a legmegfelelőbb ételek kiválasztására.

  A túl sok evés következménye néha azonnal érezhető. Máskor nincs fájdalomérzet; de az emésztőszervek életereje csökken, és az ember fizikai ereje alapjaiban rendül meg. A felesleges táplálék terheli a szervezetet, és kóros, vérbő állapotot idéz elő. Aránytalanul sok vér áramlik a gyomorba, és ez a végtagok gyors lehűlését okozza. Amikor az így súlyosan megterhelt emésztőszervek elvégzik feladatukat, az ember gyengének vagy bágyadtnak érzi magát. Egyesek, akik folytonosan agyoneszik magukat, ezt a gyengeségérzetet éhségnek nevezik; holott ezt csak az emésztőszervek túldolgoztatása okozza. Olykor az agy eltompul, és idegenkedik bármiféle szellemi vagy fizikai erőfeszítéstől. Ezek a kellemetlen tünetek azért lépnek fel, mert a szervezet - életerejének pocsékolásával látva el feladatát - teljesen kimerült. A gyomor ezt mondja: "Hadd pihenjek!" Sokan azonban e gyengeségből arra következtetnek, hogy még több táplálékra van szükségük; így ahelyett, hogy gyomrukat pihentetnék, még jobban megterhelik. Ez nem egyszer az emésztőszervek elhasználódásával jár; pedig szükség volna arra, hogy jó munkát végezzenek.

  Ne készítsünk szombatra dúsabb és változatosabb táplálékot, mint egyéb napokra! Együnk szombaton kevesebbet és egyszerűbb ételeket, hogy tiszta és friss aggyal jobban megértsük a lelki dolgokat! Megterhelt gyomor megterhelt agyat jelent. Hallhatjuk a legértékesebb tanításokat, de nem fogjuk fel őket, mert gondolkodásunkat összezavarja a helytelen étrend. Sokan nem gondolják, hogy a szombati lakmározással milyen alkalmatlanná teszik magukat e nap szent alkalmainak kihasználására. A szombati főzést mellőzni kell, de azért nem szükséges hideg ételt enni. Hideg idő esetén az előző napon készített ételt kell megmelegíteni. Legyenek az ételek, ha egyszerűek is, ízletesek és étvágygerjesztőek! Különösen a gyermekes családokban kell szombatra valami olyanról gondoskodni, amit a család nem mindennap kap meg.

 Ahol rossz étkezési szokásokat alakítottak ki, ott nem szabad a reformot halogatni. Amikor a helytelen táplálkozás emésztési zavarokat okoz, akkor igyekezni kell a még megmaradt életerőt minden fölösleges teher eltávolításával megőrizni. Lehet, hogy hosszan tartó helytelen táplálkozás után a gyomor sohasem nyeri vissza teljes egészségét, de a helyes étrend megelőzi a további gyengülést, és sokan többé-kevésbé meg is gyógyulnak. Nem könnyű minden helyzetre érvényes szabályokat előírni; de a helyes elvekre figyelve sokat javíthatunk étkezési szokásainkon, és a szakácsnak nem kell mindig ínycsiklandozó ételek készítésén fáradoznia.

  A mértékletes táplálkozás jutalma: szellemi frissesség és erkölcsi erő; a szenvedélyeket is segít megfékezni. Különösen a lomha embereknek árt a falánkság; nekik szűkösen kellene táplálkozniuk és sokat mozogniuk. Sok kiváló képességű férfi és nő felét sem valósítja meg annak, amire képes lenne, ha önuralmat gyakorolva uralkodnék az étvágyán. Sok író és szónok hibázik e dologban. Teleeszik magukat, és azután ülő foglalatosságot keresnek; olvasnak, tanulnak vagy írnak, és nem fordítanak időt a mozgásra. Ezért gondolkodásuk és beszédük lelassul. Írásukba és beszédükbe nem tudnak szíveket megérintő erőt vinni. Munkájuk erőtlen, terméketlen. A súlyos felelősségek hordozóinak, mindenekelőtt a lelki természetű dolgok őreinek, mély érzésű, gyors felfogású embereknek kell lenniük. Mértékletességet kell gyakorolniuk az evésben, jobban, mint másnak. Nehéz ételeknek és ínyencségeknek nincs helyük asztalukon. Felelős állású embereknek nap-nap után súlyos következményekkel járó döntéseket kell hozniuk. Sokszor gyorsan kell valamit átgondolniuk, és erre csak az igazán mértékletes emberek képesek. Szellemi képességeink fokozódnak, ha helyesen bánunk testi és szellemi erőnkkel. Ha a megterhelés nem túl feszített, új erő fakad minden igénybevétel nyomán. Sokszor azonban azokat, akiknek fontos terveket kell mérlegelniük, és fontos döntéseket kell hozniuk, a helytelen étrend rossz irányba befolyásolja. Az elrontott gyomor zavaros, bizonytalan lelkiállapotot idéz elő; sokszor ingerlékennyé, kíméletlenné vagy igazságtalanná tesz. Helytelen étkezési szokásokból eredő kóros állapotok hatására sok olyan tervet elvetettek, amelyek áldásul szolgáltak volna a világnak, és sok olyan intézkedést foganatosítottak, amelyek igazságtalanok, zsarnokiak, sőt kegyetlenek voltak.

  Íme egy tanács ülő foglalkozásúak számára; vagy akiknek a munkájuk főként az agyat veszi igénybe. Próbálják ki azok, akiknek elég erkölcsi bátorságuk és önuralmuk van: minden étkezésnél csak két-háromféle egyszerű ételt egyenek, és csak annyit, amennyire éhségük csillapítására szükség van; mindennap aktívan mozogjanak! Figyeljék meg, hogy nem szolgál-e ez javunkra! Erős fizikumú, kétkezi munkát végző embereknek nem kell annyira figyelniük táplálékuk mennyiségére és minőségére, mint az ülő foglalkozásúaknak, de az evésben és ivásban való önuralom őket is egészségesebbé tenné.

  Egyesek szeretnének pontos étrendi szabályokat kapni. Teleeszik magukat, azután megbánják, és egyre csak az evésen és iváson jár az eszük. Nem erre van szükség. Az egyik ember nem fektethet le pontos szabályt a másik számára: használja mindenki a józan eszét, gyakoroljon önuralmat és cselekedjék elvből! Testünk Krisztus tulajdona. Megvásárolta. Nincs jogunk úgy bánni vele, ahogy nekünk tetszik. Mindazoknak, akik értik az egészség törvényeit, azt is tudniuk kell, hogy engedelmességgel tartoznak azoknak a törvényeknek, amelyeket Isten lényükbe plántált. Az egészség törvényeinek való engedelmesség személy szerinti kötelességünk. A törvény áthágásának következményeit is nekünk kell szenvednünk. Egyénileg kell Isten előtt szokásainkért és életmódunkért felelnünk. Ne ezt kérdezzük hát: "Mit csinál a világ?", hanem: "Hogyan bánjak személy szerint én a testemmel, amit Istentől kaptam?!"

Eddig az írása, a műveiből itt csemegézhettek, a fotó is onnan való:
http://adventista.hu/egwhite/honlap/nol/toc.htm

A nem istenhívők is sokat meríthetnek az írásaiból, én sem tartozom semmilyen felekezethez sem, bár hiszek egy meg nem személyesített felsőbbrendű intelligenciában a magam módján.

forrás: http://biokert-es-lelek.blogspot.co.uk/search/label/eg%C3%A9sz-s%C3%A9g