„Ez egy olyan régóta betokosodott problémája a magyar közéletnek, hogy éppen itt volt az ideje, hogy megpróbáljuk kitisztítani ezt a sebet. Egy ilyen folyamat mindig fáj is, de lehet, hogy sokkal több kárt okozott a közéletnek, hogy ez eddig nem történt meg, mint amekkora fájdalmat most fog okozni” – mondta Cseh Gergő Bendegúz történész, levéltáros, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) főigazgatója az aktanyilvánosság jelentőségéről.

 

Cseh Gergő Bendegúz a Telex műsorában elmondta: a levéltár november 4-én három irattípust tesz közzé, a hálózati személyek beszervezési dossziéját pedig jövő februárban hozzák nyilvánosságra.

A most nyilvánosságra kerülő irattípusokról a műsorban elhangzott:

A mágnesszalagon rögzített „H” vagy hálózati adattár annak a kb. 55 ezer személynek a nevét és alapadatait (anyja neve, születési hely, foglalkoztatási kód, terület, beszervezésidosszié-szám, fedőnév) tartalmazza, akik valamilyen formában szerepeltek az állambiztonság hálózati nyilvántartásában. Bár ez az 1970-es évektől használt adattár elég hiányos, így is ez a legbővebb irategyüttes.

Az 1957 és 1962 között keletkezett beszervezési naplók kb. 25 ezer nevet tartalmaznak; a beszkennelt oldalon a beszervezett személy nevét lehet majd látni.

A főigazgató szerint a leginformatívabbak a hatos kartonok. Ezek első oldala az illető személyazonosító adatait és pár kiegészítő információt tartalmaz, a másik oldalon pedig azok az adatok szerepelnek, amik az illető tényleges állambiztonsági tevékenységét mutatják; kiderül például az, hogy az állambiztonság mennyi ideig tartotta a nyilvántartásában. Ezek az információk jó támpontul szolgálhatnak ahhoz, hogy érdemes-e tovább kutatni az adott személyről, vagy sem.

Cseh Gergő Bendegúz összességében úgy véli: ezentúl akár kutatóként, akár érintettként könnyebb lesz kutatni az állambiztonsági iratokat, amelyek esetében a törvény eddig szigorúbb adatvédelmi szabályokat írt elő. A főigazgató szerint november 4. után széles körű kutatói hozzáférést biztosít majd a levéltár, és az általános levéltári szabályoknál szabadabban kutathatók lesznek ezek az iratok.

A negyedik irattípust az ún. beszervezési dossziék jelentik, amelyeket 2027. február 25-ig hoznak nyilvánosságra. Ez a több mint 9000 darab, terjedelmét tekintve olykor több tíz vagy száz oldalas beszervezési dosszié sok mindent elárul majd arról, hogy valaki hogyan került az állambiztonság hálójába, ott milyen munkát végzett, milyen eszközökkel zsarolták meg, és hogyan végződött az állambiztonsági karrierje.

Nem minden irat lesz nyilvános

Arra a kérdésre, hogy miért nem egyszerre lesznek megismerhetők az irattípusok, a főigazgató azt válaszolta: a beszervezési dossziék összterjedelme közel egymillió oldal, ráadásul a törvény értelmében a megfigyelt személyek adatait törölni kell belőlük, ők ugyanis a rendszer áldozatai voltak, akiket nem szolgáltathatnak ki a nyilvánosságnak. Mint Cseh Gergő Bendegúz elmondta: a hálózati személyek adatai között is van egy olyan adatkör, ami védendő, így a szexuális szokásokkal, szexuális orientációval, egészségi állapottal, káros szenvedéllyel kapcsolatos információkat az ő esetükben sem szabad közzétenni.

Az ugyanakkor, hogy az ügynökök kiről mit jelentettek, később nem lesz nyilvános. Ezek a munkadossziék ugyanis a megfigyeltekről szólnak, az áldozatokról, őket védi a törvény. Ezeknek a dossziéknak a megismerésért a levéltárhoz lehet fordulni, oda fogják adni a jelentéseket, és a kérelmező teljes képet fog kapni arról, hogy a beszervezett ügynök vele szemben milyen munkát végzett.

A főigazgató szerint a levéltár eddig is nagy leterheltséggel dolgozott, és azt várja, hogy a november 4-i és a jövő februári nyilvánosságra hozatal után jelentősen megnő majd az állampolgári és a kutatói érdeklődés a levéltár iránt. „Eddig évente 4000 kérelem érkezett be. Biztos vagyok benne, hogy ez a szám jelentősen meg fog emelkedni. Sajnos ez azzal fog járni, hogy egy kicsit lelassul az az idő, ami alatt a levéltár adatot tud szolgáltatni. Arról csak találgatások vannak, hogy az adatbázist hányan fogják látogatni, biztosan nagyon sokan” – mondta a főigazgató, aki arra is kitért, hogy az iratokhoz a NISZ Zrt. fogja biztosítani az informatikai hátteret.

Cseh Gergő Bendegúz arról is beszélt a műsorban, hogy egyre több olyan személy jelentkezik, akik maguk is szerepelnek az iratokban. Nekik megvan a lehetőségük, hogy helyesbítést fűzzenek az iratokhoz, ezeket a helyesbítéseket a levéltár digitalizálja, és odateszi a karton mellé. A főigazgató hangsúlyozta: a levéltár nem nyomozó hatóság, az információk valóságtartalmát nem tudják vizsgálni, ők a hitelességet tudják garantálni.

„Nagyon bízom benne, hogy lesz megtisztító hatása. Le is zárhatunk egy korszakot, és megismerhetjük egy diktatúra belső működését” – mondta a főigazgató a várható társadalmi reakciókról, azt valószínűsítve, hogy a most nyilvánosságra kerülő iratok számos tisztázó beszélgetést generálnak majd családi és baráti körben. Ezek egy részéhez a levéltár is igyekszik majd segítséget nyújtani. A mostani számítások szerint 60 ezer nevet fognak közzétenni. Cseh Gergő Bendegúz szerint a mostani ötven-hatvan éves generáció az utolsó, akiknek lehetett esélyük, hogy beszervezzék őket, ezért alapvetően a szülők, nagyszülők érintettségével kapcsolatban fog sok minden kiderülni.

A főigazgató szerint a Rákosi- és Kádár-korszakban 150-160 ezer lehetett a hálózati személyek száma, a beszervezési dossziéknak ugyanakkor csak a tizede van meg. A legnagyobb iratvesztés 1956-ban volt, ezért a forradalom előtti iratanyag nagyon hiányos, de később is rendszeresen zajlottak iratmegsemmisítések, 1989–90-ben pedig tömegesen elkezdték eltüntetni a bizonyítékokat. „Sok beszervezési dosszié tűnt el, mindig bízunk abban, hogy előkerülnek újabbak” – mondta Cseh Gergő Bendegúz, aki azt is megemlítette, hogy az öt nemzetbiztonsági szolgálatnál kb. 300 folyóméternyi iratanyag lehetett az 1990 előtti időszakból. Ennek egyharmada már átkerült a levéltárba, így az összes szolgálatnál kb. 150-200 folyóméter maradt hátra. Ezek egy részét a szolgálatok továbbra is szeretnék maguknál tartani, és fenntartják a minősítésüket. Egy részüket egy civilekből is álló bizottság fogja megvizsgálni, és tesz majd javaslatot arról, hogy indokolt-e minősítésük. Végül a kormány dönt majd arról, hogy kinek van igaza.

Nem várhatók óriási atombombák

Az ÁBTL vezetője arról is beszélt, hogy a rendszerváltó elit pártjai mélyen át voltak járva az egykori hálózati személyekkel. Szerinte a mostani választás egy olyan politikai erőt segített győzelemre, amelyik már csak életkorából adódóan sem lehet nagyon érintett ezekben a kérdésekben. Arra a kérdésre, nem tart-e attól, hogy a most nyilvánosságra hozott iratokat politikai célokra használják fel, a főigazgató azt mondta: ez eddig is így volt, és biztos benne, hogy lesz ilyen hatása.

„Biztos, hogy el fognak kezdeni keresni politikusok, politikusok rokonaira vagy közéleti személyek felmenőire vonatkozó információkat. Nagyon bízom benne, hogy amit találni fognak, azt mi kellően el fogjuk tudni magyarázni, hogy az miért és hogyan született, és több lesz megtisztító ereje, mint a sárdobálás.”

Mindeközben arra is készülnek, hogy egyesek megpróbálják majd manipulálni az iratokat, amiket közzétesznek, például átírnak bennük neveket. Éppen ezért megpróbáltak olyan informatikai eszközöket beépíteni ezekbe a digitális iratokba, ami alapján meg tudják mondani, hogy egy digitális irat hamisítvány-e, vagy sem. „A hamisítványok esetében egyértelműen fel fogunk lépni. Ha valakik a nyilvánosság elé lépnek olyan dokumentumokkal, amikről azt állítják vagy sugallják, hogy a levéltárból származik, azt nekünk kötelességünk lesz megerősíteni vagy cáfolni.”

A főigazgató úgy véli: az igazán jelentős közéleti személyiségek állambiztonsági múltja már eddig is nyilvánosságra került volna vagy nyilvánosságra került. A mostani nyilvánosságra hozatal inkább arra lehet alkalmas, hogy valamelyest új fókuszba helyezze az egész korszakot és az állambiztonsági perspektíváját. „Óriási atombombák a közélet tekintetében kevéssé várhatók, de nyilván elő fog kerülni rengeteg olyan rokon, szülő, nagyszülő, akiről eddig nem tudtunk” – fogalmazott a főigazgató, aki szerencsés döntésnek tartja, hogy az eredetileg tervezett október 22. helyett november 4-re módosult az iratok nyilvánosságra hozatalának dátuma. „Október 23-a egy olyan nemzeti ünnep, ami valamilyen formában a nemzet egységéről szól. Lehet, hogy a nyilvánosságra hozatal éket vert volna a közös ünneplésbe, és átpolitizálta volna, vagy elterelte volna a fókuszt az ünnepről.”

A beszélgetés végén arról esett szó, hogy a többi volt szocialista országhoz képest mennyire széles körű a magyar aktanyilvánosság. „A legmesszebb megy a mostani törvény a Varsói Szerződés összes volt tagállama közül. Bőven túl vagyunk mindegyiken. Régi hiedelem, hogy ez Németországban megoldódott. Érdemes megnézni a tényeket. Németországban az égvilágon semmit nem hoztak nyilvánosságra, ott a legszigorúbbak az adatvédelmi szabályok, már csak azért is, mert ők a rendszerváltáshoz nagyon közel meghozták a maguk jogszabályait erre vonatkozóan, és sokkal élőbb volt a probléma, mint itt. [...] Csehországban és Szlovákiában történt hasonló, mint nálunk. [...] Ott az a szerencsés helyzet állt elő, hogy megmaradt az összes hiteles napló, megvan a teljes időszak összes nyilvántartási adata. [...] De a naplón túl tényleges iratokat, dossziékat ott sem hoztak nyilvánosságra” – mondta a Telex műsorában Cseh Gergő Bendegúz.