Ady Endre alig néhány napos személyes ismeretség után kérte feleségül Boncza Bertát, azt azonban nem tudta, hogy nem ő volt az első, aki eljegyezte a lányt.
1914. június 7-én Ady Endre vonattal érkezett Nagyváradról Csucsára. Ez volt második látogatása a Boncza-kastélyban – az első nem sikerült túl jól. A költő egy nagyváradi mulatozás után elaludt a vonaton, Bánffyhunyadról kellett visszafordulnia, s csak este kilenc óra tájban érkezett másnaposan és gyűrötten Csucsára, hogy találkozzon a húszéves Boncza Bertával.
„Nem rontja el soha szerelem” – Boncza Berta első eljegyzése
Bertuka nagyon várta a találkozást, de nem egészen így képzelte el, amikor a svájci internátusban ábrándozott. „Csalódás volt, öröm és szomorúság” – emlékezett vissza, s bár a csalódás csak pár percig tartott, a szomorúság megmaradt: a költő zilált állapotát betegségének tulajdonította. Ekkor még azt hitte, hogy „ezt a gyönyörű baráti érzést a halálig meg fogjuk őrizni, s nem rontja el soha szerelem."
A lány akkori hódolójának, Lám Bélának is eldicsekedett illusztris vendégével, aki megérezhette Adyban a vetélytársat, mert a következő hétvégén Csucsára sietett, két vékonyka aranygyűrűvel a zsebében. Május 10-én megkérte Boncza Berta kezét, aki igent mondott, s biztosította a fiatalembert arról, hogy „jó és szerető kicsi macskád leszek”.
Fotó: Wikimedia Commons
A Kalota partján
Az Adyval folytatott levelezésről mindazonáltal nem mondott le. „Kedves kicsi bátyám”-nak szólította Adyt, aki cserébe „egyetlen kicsi húgom”-nak nevezte őt. Az újabb találkozóra június 8-án került sor: Ady ezúttal, tanulva a kínosra sikeredett bemutatkozásból, előző este érkezett, megszállt a vasútállomással szemben lévő fogadóban, és másnap reggel kipihenten, frissen borotválkozva ment fel a Boncza-kastélyba. Szívélyesen fogadták, majd átkocsikáztak vele Kalotaszentkirályra, ahol a templomból kitóduló, népviseletbe öltözött helyiek és a fiatal Berta közelsége Adyt egyik legszebb verse, A Kalota partján megírására ihlette.
Ady menyasszonya
Másnap, június 8-án Csucsára érkezett a vőlegény, Lám Béla is. Bertuka expresszlevéllel hívta, hogy összeismertesse Adyval – hogy mi okból vagy mi célból, azt nem tudhatjuk, de kétségkívül volt érzéke a drámához. Arra, hogy mi történt a két férfi között, mindenki másképp számolt be. Ady életének túlzásokra hajlamos egyik krónikása, Révész Béla szerint kis híján jelenetre került sor közöttük.
Boncza Berta szerint Lám Béla „éretlenül viselkedett”, „jogokat formált”, de ők Adyval „helyre tették ezt a kis ficánkoló idegent”, majd „egymáshoz sodródtak”, és Lám Béla távozása után fél órával már Ady menyasszonya volt. Lám Béla beszámolója szerint viszont Bertuka már eleve zavartan fogadta, ő mindvégig felesleges harmadiknak érezte magát, s rövid időn belül távozott is.
„Útközben lehúztam a kis gyűrűt az ujjamról, ledobtam a földre és reátapostam. Csak el, csak el innen – minél előbb, feltűnés nélkül!…”
Csinszky és Csinszka
Akárhogy is történt, az „öreg legény” Ady még aznap megkérte Boncza Berta kezét a nagymamától, s még néhány napig a kastélyban maradt. Ebből az időszakból származik a Csinszka név, amely Boncza Berta visszaemlékezése szerint félig-meddig neki köszönhető: „»Talán lengyel is vagyok« – mondta Ady –, s én olyasmit feleltem, hogy ha lengyelnek érzi magát, akkor az is, s én egy szép lengyel nevet fogok keresni a lengyel érzésekhez. »Csacsinszky« – mondtam boldogan. »Azt nem – mondta Ady –, csúful jártam ugyan itt maguknál, de ilyenformán meg nem csúfolódom, ezt meg kell szépíteni, mert különben kompromittál.« Így lett a Csacsinszkyből Csinszky, s a Csacsinszkából Csinszka.”
Fotó: Wikimedia Commons
„Mindent passzíve, kicsim...”
Az első Csinszka-vers, a Minden nagy megújhodottságom 1914. július 1-jén jelent meg a Nyugatban. Addig azonban történt még egy s más: Ady például tanácsot kért egykori menyasszonyától, Dénes Zsófiától. Így vallotta meg kételyeit: „Kedvelek egy húszéves kislányt, aki nagyon dzsentri (…) Elhihetem, ha azt esküszi, mindig-mindig és jajgatva, hogy szeret? Szerethet engem egy húszéves leány? (Bevallom, hogy hitem szerint szerethet.) Esetleg szöktetnem kell, s büszke fejemet bármely járomba, mely tőle jön, behajtani.” Dénes Zsófia válaszában arra biztatta Adyt, vesse alá magát a lány akaratának:
„Ha meg akar ő szöktetni, szökj meg. Ha a feleséged akar lenni, vedd el. Mindent passzive, kicsim..."
Fotó: Wikimedia Commons
Szerelemben, háborúban
Június végén Ady ismét Csucsára látogatott, ezúttal öccse, Lajos társaságában. Levelet írt Csinszka apjának, Boncza Miklósnak, a válasz azonban késett. Három nap múlva a költő Nagyváradra utazott – ott, a Bémer tér egyik kávéházában hallotta meg trónörökös meggyilkolásának hírét. (Állítólag erre csak annyit mondott: „Itt a világháború.”)
Csinszkát inkább személyes sorsa alakulása érdekelte. Június 28-án írt, eksztatikus hangvételű leveléből azt sejthetjük, hogy talán a testi beteljesüléssel sem vártak a házasságkötésig: „Életem legszebb napja a tegnapi volt (…) Csinszkym, Adysom, Istenem! – milyen nagyon hosszan, milyen igazán éreztelek magam mellett az éjjel, és milyen jólesett elfáradva megsemmisülni, beleveszni a szépségedbe.”
„A fél ország tud róla”
Miközben Ady és Csinszka Boncza Miklós válaszát várták, majd annak hiányában az Árvaszékhez folyamodtak, a világpolitikai helyzet is fokozódott. A Monarchia hadat üzent Szerbiának, majd megkezdődött a mozgósítás. Az izgalmak megviselték Ady idegeit, s augusztusra már szinte meg is bánta a házassági ígéretet. „Ez a házasság ma még nincs meg, de úriságomra kötelező, hogy meglegyen, mert a fél ország tud róla. Azután pedig vagy 15 gr veronál, vagy megsegít az Isten” – írta az irodalomtörténetben Nyanyuci néven ismert barátnőjének. Később is elő-előkerül ez a kiábrándult hang: „Mindegy. Csak – túlessünk rajta. (…) Az én esetem ma már egy kis szexuális neuraszthénia és lovagias – meglesz. (…) Nekem sok szenvedést okozott ez az affér, de még több szabadulást, rejtőzést, narkózist és, mit tagadjam, illúziót is”
– írta öccsének 1915 februárjának közepén. Vészi Margitnak pedig arról panaszkodott, hogy nem tudja, meddig lehet hálás „egy mátkaságos, tarka évért”, de elhatározásában szerepet játszott, hogy „fölszedett asszonyok s leányok elől menekülni akart”.
Az esküvőre végül 1915. március 27-én került sor, egy szombati napon. Adyt és Boncza Bertát Bárczy István főpolgármester adta össze a pesti városházán – az a Bárczy István, akiért majd’ húsz évvel később Csinszka, már Márffy Ödön feleségeként, őrült szerelemre lobbant.
Forrás: https://divany.hu/offline/ady-endre-csinszka-eskuvoje-boncza-berta/
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
