Építettünk magunknak, másnak

- Aki egyszer rendes ember vót, háza, csűre, külön istállója, nyári konyhája, disznópajtája, kemencéje, mindene vót. Sok helyütt úgy vót, hogy itt vót egy ház építve, s akkor vele szembe egy nyári konyha. S akkor mellette vót ez a kemenceféle. Az én időmbe - mit mondjak - az országúttól olyan 20-25 méterre bent vótak a házak, még 30-ra es, osztán akkor kezdtek az út felé költözködni. Az udvar bement, egy keskeny udvar ment be, a többi kert vót, veteményes kert. Osztán hátul, az istállónál, csűrnél, ott mán rendes udvar vót.

- Szanaszét, csak itt-amott vótak a házak. Olyan gyenge házak. Még amire én emlékszem is, csak egy ablak vót az út felől.

- Szalmafedeles kis házak vótak, nem vót akkor cserepes ház. Az utcák göröngyösek vótak, sár vót, a kerítések tövisből vótak csinálva, nem vótak úgy, mint most, kőkertek.

- A házakat mindig úgy csinálták, pláne ódalas helyeken, hogy a hátulja a háznak kívül-belül földbe vót. ha vesszőből fonták meg, betapasztották sárral, csak osztán nedves vót. S a ház mellé, hogy melegebb legyen, csináltak egy tőtést. A tőtés mellé fontak kerítést, vesszőből. Olyan karókat ütöttek, métereseket. Majdnem az ablaknak egy irányával. S akkor a kertet mikor megfonták, akkor a ház és a kerítés között lehetett olyan 50-60 centi, még méter is lehetett. Akkor hordtak oda fődet, amíg hordták, az egyik mindig tapodta vagy döngölte, egészen addig, amíg majdnem az ablakkal egyirányban kereken megvót a tőtés. S akkor amikor ez megvót, még vettek egy kis burjánt, fűmagot oda, begyepesedett osztán odakapartak a tyúkok. Mind kapartak, s mentek oda fürödni... A tőtés az ablakig vót, de benn lejjebb vótunk. Osztán olyan jó meleg vót, me nem hült ki a ház, nem fútta a szél, a nagy szalmafedél eresz úgy le vót engedve, hogy majdnem az ablakig vótak a szarufák. Sokhelyt, ahol fennébb vót a szoba, panaszkodtak, hogy jaj be hideg van, befagyott a vedrükbe vagy csebrükbe a víz. A nagyszüleimnél ez nem történt meg, mert a ház olyan meleg vót, főddel vót.

- Bé vót egyrésze fedve nádval, a többi drányicával (zsendellyel). Szikárok vótak a tőtészek. Moszt hol látni ulliant? Nem vótak cserdákok, nem vótak nagy ablakok, hogy egy macska alig fért kirisztül. Szötét vót, mikor a napocska szitött, azon a morzsalékon bé, akkor vót világ.

- Vót egy nagyon öreg ház, bizony nem is padlós, csak vályogos az alja is. Körbe tornác vót. Vót négy hatalmas fenyőfa körülötte. Elöl a kerítés deckából vót, rendes falusi utcaajtóval. Annyi vót a felirat rajta: ISTEN HOZOTT. Utána hosszú tornác, csapott fedéllel vót egy konyha, vót egy szekérszín, utána vót az istálló, csűrrel, egybe, csűrfiával. A házzal szembe alól-felöl vót a gabonás. Akkor a házzal szembe vót még kút, s a kútnak a szélességibe vót egy nagy gyümölcsöskert.

Azt úgy fontuk vesszőbül

- Közel száz éves vagyon ez a ház. Apámnak az apja, az öregapóm e csinálta. Ő meg van halva 1920 óta. Nem vót elgazdálva mán régebb ideje, moszt essz belül, tetejin bé. Immá moszt a tetekin ki van hegyülve, nem tartsza ott felül...

- Még én emlékszem, nyolcvan éves vagyok, hogy vótak házak a fődbe. A fődbe, s bészegve főddel. Azok osztán régiek vótak. A fődbe béástak annyit, hogy falakat csinált, osztán csinált ajtót neki. de nem nagyon csináltak ablakdeszkát nékie, egy szemet csak, valamilyent, nem is négyszögletű vót. Tapasztották oda főddel. A belső falak, azok mind a fődbe vót az egész, csak az ajtó mellett vót egy kis ablak, hogy látott ki rajta. Egy olyan ódalasabb részbe csinálta, bement a házba, osztán ott bent vót a ház a fődbe. Itt nálunk domb van, itt efelől is mindig az ódalba csinálták azokat a házakat. Az elejét vályogból megvályogolták.

- A pitvarnak, ahogy volt az ablaka, nem volt rámája. Egy üvegszemet odatapasztottak sárga főddel, azt megfestették kotlóstojással, s mundrával. Kész vót az ablak. Büdös vót egy kicsit, aztán elment a szagja.

- Akkar az ablak is, az ablaküveg ilyen juhírhából vót. Úgy csinálták, hogy megszárasztották a bendőt, a juhírha bendőjét, megszárasztották a napon, lesimították, s kiszegezték úgy az ablakra. Akkor nem vót nyílója, csak úgy össze vót izélve, mást nem lehetett nyitani, csak az ajtót. Ha két réteg lett vóna, nem láttunk vóna be. Kicsi ablakok vótak, 20-25 centisek, azokon bederengett.

- Hogy olyan kicsi vót a ház, s olyan kicsi az ablak, a nagyapám testvériéket egyszer megviccelték a szomszédak. Eccaka jól meggyúrták szalmával, s tettek rá valami rangyat. Jól befillungozták! Dél vót már, s még mind várták az öregek: "mé nem virrad? mé nem virrad?" Nem világított fel a nap. Délig aludtak, s mind lesték a szomszédak, mikor jőnek má ki!

- A mi szülői házunk úgy vót csinálva, hogy ágasokat állítottak fel, nagy, vastag cserefákat, s béfonták sövénnyel. S aztot rakták meg főddel, ilyen szalmás vályoggal. Akkor még betapasztották, három-négyszer sikárolták le, s tapasztották bé lóganyés agyaggal.

- A mi házunk három szobás vót, egy első ház, egy pitar, s egy hátulsó ház. S az sövényház vót. Édesapám meghalt 26 éves korába, s akkor az úgy maradt. A ház végibe egész milyen hosszú vót a ház, vót egy ilyen tőtés. Úgy esténként, mikor gyermekek vótunk, ültünk oda rea. Annak a végibe vót egy nagy csűr, vót egy pajta, s a fedele nád vót. Úgy emlékszem rájuk! Náddal vót a csűr s pajta fedve. A csűr ódala deckából vót, a pajta pedig olyan vályogból, mint a ház. Abba az utcába, ahol laktunk, mind ilyen házak vótak akkoriba. nem vótak még téglaházak.

- Olyan sárga fődbe csinálták a szivályt, s osztán tettek belé vejegy kis polyvát. A sárga fődnek mondjuk itt nálunk: szivály. No osztán aztot meggyúrták jól, kézzel mind verték oda, verték a falra.

- Kertelés fanadékat, olyan karókat tettek, osztán bévályogolták. Mindenki magának.

- Pattagatatt falú háznak mandtuk. Ilyen pattagatatt fával béfonják a fák közit, s akkar beverik sárral, lesikálják.

- Azt úgy fonott vesszőből csinálták mind. A háznak az alapja fa, olyan, mint a gerendák. Azok össze vannak állítva, s kiviszik, s ilyen oszlopokat tesznek abba a magasságba, amilyen magas kell legyen a ház. Az oszlopok ritkábban vannak. Mit mondjak, vagy két méterre egyik a másiktól, bevésve abba a talpba. S akkor az oszlopok ki vannak fúrva itt is, ott is, s oda ilyen fákot tesznek, mint a laskanyújtó, keresztbe. Egyik oszloptól a másik. osztán vesznek olyan vékony fát, ujjnyi vastagságút, se befonják mind, mind, s mikor má bé van kertelve, akkar aztán csinálnak egy polyvás sárt, s veszik a kezekkel, aztán odavágják a kertelésbe. Belül is odatapasszák, elegyengetik egyenesre, s kész a ház.

- A szegény embernek a csűrek is fonadékból vót. S a fonadékkal födték le a pajtákat. Fonadékfallal csinálták az istállót.

- Nem vót deszka, mint most, azért készítették a fonatot. Beállítottak tölgysasfákat, mert a tölgyfa nem rothadt el a fődbe, hogyha vőgyfa. Van eg yfehér koszorúja, az lerohad hamar, de a vőgye olyan feketés. Minél öregebb a fa, annál nagyobb a vőgye. Ezeket aztán kifaragták négyszögletre, beállították a fődbe, bedöngölték, közbe még tettek más fákat is, kivésték, kifurták. Vittünk fustékat 50-60 centire egymástól felfelé. Akkor hozták a tölgyfavesszőt, amelyik jól hajlott, odaállították, az aljához, megjelölték, elvágták, s kezdték aztán fonni. Kereken fonták, az ajtónál meghagyták, akkor hagytak egy kicsi ablakot is, de olyan kicsit. Mikor megvót, hoztak agyagot, osztán polyvával vagy apró szalmával összekeverték, osztán mentek öt-tízen is, könnyűlábú emberek, elterítették egy kicsit azt az agyagot, s felhintették a polyvát, osztán kezdték dagasztani a lábukkal. Addig, amíg az úgy kikészült, hogy nem ragadt az agyag a lábukhoz. Osztán vót az ember, amelyik tapasztott. Olyan sajtformában csináltak neki gömböket, osztán hamar ment, mert mindegyik tudta ezt csinálgatni. Odaverték, még csattant, mikor odaverték. Azért vágták oda, hogy az agyag menjen be a vesszők közé, s ne hulljon le. Akkor azt úgy csinálták, hogy mind a két részt, mind a két felit tapasztották egyszerre, me hanem mikor jöttek másodszor, előbb, amit vágtak lehányta a fal. Ezt úgy osztották be, mindig szembe ütötték. Sikárolták meg, s mikor kereken tapasztották, tettek egy kártyába, facseberbe vizet, s elsimították.

- Olyan agyagfődből tapasztottuk az ódalát. Ez már vékonyabbra, folyékonyabbra vót csinálva, bevakoltál éppen úgy, mint a téglaházat. Vót a vakolókanál, azzal.

- Mikor ez megvót, akkor na, le kellett fedni. Gerendák vótak, téve keresztbe. Koszorúgerenda. felülre is fontak egy rend lészát. Inkább, mind tölgyfából csinálták. Agyaggal letapasztották aztat is, lesimították, jó vastagra csinálták azt a tapaszt, úgy, hogy a meleg nem ment ki belőle. Mikor megvót, lesikárolták.

Kertelésből fonták a cserényt is

- A cserényt? Azt is úgy csinálták. Kémény nem vót, abba az időbe, me a szalmás vagy nádfedeles házakhoz kéményt nem csináltak. Régebben nem is tudták, mi az a kémény. Téglaházaknál sem. Akkor nemigen vót három szobás ház, csak a nagy-nagy családoknál. Vót egy szoba, s a pitar. Ki vót vezetve a füst innet, ki vót vezetve a falon. csináltak egy nagy kertelésből fonott cserényt, mint egy kosár, aztot megtapasztották kívül, belül is, akkor a füsttel, ha esetleg ment szikra is, a nem hagyta, hogy közeledjék a szikra a szalmához, hogy gyúljon meg a ház. Az olyan vót, mint a kóboros szekér, amelyikkel jártak a fazekasok. Az a pitart födte. Osztán szivárgott vissza megint a füst a cserényen, de akkor a füst ki vót hülve, akkor már semmi szikra nem vót benne. S osztán felszivárgott a füst a hiuba. Ott nem vót mennyezet, semmi csak a cserény egyedül. Mindenki csinált, oda nem kellett mester, azt meg tudta csinálni mindenki. Amikor én kellett, hogy csináljam a házat, akkor a cserénydivat má kiment. Most cseréppel van fedve a hajazás, nem szalmával s náddal.

Fecskerakás

- Először megfogadtam azt a pallért, azt a mestert, aki ért a csináláshoz, ért a falakhoz. Idevaló vót. Osztán azontúl fogadtam hat erős férfit, amelyik a fődet kiásta, megdolgozta, s feladta a falra, annak a mesternek, amelyik a a villával osztán rakta bé a helyire. Mikor eljött a pallér, kimérte a háznak az alapját, a fundamentumot, akkor kiástuk. Ilyen széles sáncot ástunk, milyen széles a fal, s beraktunk tizennégy köbméter követ az alapba. osztán arra raktuk a sárt. A sárt meg kellett dagasztani marhákkal, szalmát hinteni reá, s vizet addig, ameddig jó vót. Persze járattuk a marhákat rajta, én vittem a kötéltül kereken, arra-erre, arra-erre, addig, amíg megtapodta a fődet, mint a tészta, olyan vót. Akkor ezek az emberek kapákkal felvágták, akkor megint letapostuk. Megint felvágták. S megint letapostuk. A harmadik tapadás után már olyan vót a sár, mint a tészta. Akkor a kapával vágatt egy annyit, hogy bírja a villával, a vasvillával feladni a falra, a pallérnak, s az tette, s a lábával nyomta oda, míg 50 centi magasságot rakott a falra. Azt megtaposta jól, s azután kellett 14-15 nap, ameddig megszáradt. S aztán kezdtük megint. kezdtük megint kidobni a földet a szalmával, s a vizet, s megint 50 centit. Ez úgy ment, öt rendet raktunk, amíg kész volt a ház. Mikor elérte azt a magaságot kereken, az ablakokat, ajtókat kijegyezte, a helyet meghagyta. Mikor felért olyan magasra, fákat tett, hogy amit feljebb rak, ne essék be az ablakba. S jöttek az ácsok, megcsinálták a hajazást. Nagyon szép fal csinálódott fecskerakással a szalmás sárból. Nem hasadt meg, erős vót, s nagyon meleg.

Úgy vertük ezt a falat

- Fődből csináltam ezt a házat. A cigányok megtapodták azt a sárt, feláztattam, megtapodták, osztán mikor jól megvót dolgozva, akkor behengerítették polyvába, s akkor úgy vertük a falat. Nincs ebbe sasfa, nincs egy darab fa se. Kerítés sincs. Nem tettünk semmit a világon. vertünk egyet ide, egyet oda. Ástam egy kicsit, kb. jó 15 cm mélyre, s akkor osztán nekifogtunk, a vályogot belévertük. Odahoztuk a polyvát, meghengergettük benne.

- Akkor mikor bé vót gyúrva az agyag, akkor egy jó kapával kiszakított abból a rakásból, egy külön, kenyérformányit, akkor polyvába belehengerítette, s azt oda bécsapta.

- Az olyan göngyölegforma vót. Körülbelül öt-hat kilós forma. Gömbnagyság. Azt ahogy verte, úgy tapadta széjjel ott. Egyet ütett ide, egyet a másik szélire, s egyet középre. S akkor megtapadta jól, s az úgy összement. Így mentünk felfele egy darabig, aztán elhagytuk, hogy száradjon vagy három hétig. Amikor megszáradatt, aztán még egy métert rá. Két-három rendből vettük a házat.

- Nálunk be vót téve a sasfa.

- Az olyan széles sasfa vót, akkor vertek hozzá lécet, ahogy vót ez a léc itt, ez meg itt, a ház ki vót mérve, hogy legyenek a falak, s úgy vótak beállítva a sasfák. S akkor beverték oda azt a sárga, polyvába göngyölgetett sárt. Vizesen csapták be oda, hogy az odaragadt. S akkor hozták a másikot, s a másik reája, s a többi reája, mindaddig, addig, míg a fal emelkedett. Vót egy késük, amelyikkel megegyengették a falat. Ami léc között kijött, aztat szépen levágták, s elhagyták száradni.

- Azt nem kellett döngölni semmivel, mert amikor bécsapták oda, vizesen úgy csapták oda bé, hogy az összetapadt. Mikor megszáradatt, akkor megtapasztatták, s akkor ismét elhagyták, hogy száradjon.

- Osztán van a falan végig egy-egy jó gerenda, aztán ezek jöttek arra rea keresztbe. Aztán lepadaltuk. A padlás is le van vájkolva. Vékanyan, mert azan nem szükség. Olyan szűk arasz vastag. Mikor megkeményedtek a falak, lenyesték ásóval. Az ajtónak, ablakoknak olyan sasformák vannak beleverve a falba.

- Utólagosan, mikor má meg vót tapasztva, akkor bemeszelték fehérrel. Jöttek a szarufák, belécezték, s akkor szalmával fedték. Nem vót kamránk, gabonásunk, egy szobánk vót, vagy kettő, s mindent, amije vót egy szegén asszonynak, egy kis fuszujka vagy hagyma, mindent a padlásra vitt fel. Egész télen úgy feltört a járástól, s akkor tapasztotta. Ha vót kémény, a hagymát oda tettük melléje, egy rossz ronggyal letakartuk, de még milyen jó vót, nem csípett. Megcsípte a hideg.

- Melegebb sokszor ez a vályogház, mint a téglaház. Menj, ontsd széjjel, nem tudad szétverni. olyan, mint a tégla.

- Vót minden háznál egy nagyház, egy pitar, a pitar után vót építve egy olyan gabonás. Abba tették a búzát, ott tartották a szalonnát is. Jó, hűvös hely vót.

Vertfalú házakat csináltunk

- A falakat sárból csinálták, összeverték. Oszlop vót állítva, osztán mind a két felöl deszka vót téve. Olyan öt méter hosszú deszkák, fél suknyi vastagon. Így mérték régen. A hüvelykujjakat kitartották, a két öklüket összenyomták, s azt mondták, az egy suk. Fél ököl kitartott hüvelykujjal az fél suk. Azt a deszkát, háromszor beterítették földdel. Aztán beverték szépen. Lapáttal hányták fel a földet, s furkóval verték. A furkó az mondjuk olyan két araszos fa, abban van egy nyél, s osztán azzal verték.

- Öt-tíz centi föld közé tettek gallyakat, egy réteg föld, gallyak, megint föld, megint gallyak. Itt erdőség volt köröskörül, így tudták könnyen megalkotni az otthonukat.

- Vót a butykón kívül egy kisebb fa is, azzal ott a deszka mellett verték. Ahogy beverték szépen, a deszkát mindig emelték fel kötéllel. Hozzá vót kötve, de mind a két felől vót, erről is, arról is, hogy haladt felfelé, mindig össze vót kötve az a két deszka, osztán úgy verték azt a falat. Ágat is töttek be, de nem olyan sokat. De az olyan szép vót, amikor készön vót. Akkor vágtak egy kar hosszúságú nádat, s megpróbálták átnyomni rajta. ha átment, akkor azt mondták, jó. Amikor kiszikkadt, kiszáradt, az olyan kemény vót, mikor vágta az ember a fejszével, az úgy szikrázott. Pedig közönséges főd vót. Esetleg még ha görbe is vót a fal, nem vót egyenös, akkor vótak olyan kis ékek, az oszlopoknál dirigálták. Vertek oda az oszlopokhoz egy kis éket. ezt a házat megtudta csinálni mindönki. Azt a tulsó faluvéget - két utca van arra - 1920 után építötték. Összejártak az embörök. Én is mentem segíteni annak, akiét csináltuk, meg a másik is, meg a harmadik is, osztán akkor az enyémöt is megcsináltuk, úgy sorba. Nem tartott két hétig, a fal már fel vót verve. Akkor gyorsan rakták a tetejit, s möntek a másikot csinálni...

forrás: Gazda József: Mindennek mestere (1993, Püski Kiadó)
http://valyog.uw.hu/gazda1.htm