MIÉRT PONT ÉN LETTEM KISZOLGÁLTATOTT?

Özönlenek hozzánk a levelek, a betegpanaszok. Egyik beteg esete kedélyborzolóbb, mint a másiké.

Mindegyik betegsors ugyanarról árulkodik: A betegek kiszolgáltatottságáról, a méltatlan emberi sorsokról. Folytatásos regényt lehetne írni belőlük, vagy dokumentumfilmet készíteni azért, hogy fennmaradhassanak az utókor számára is ezek a rémtörténetek. Ezek az esetek, örök mementónak maradhatnak fent arról árulkodva, hogyan tűnik el egy társadalmi csoport, a korhatár alatti rokkantak kb. 400 ezer fős tömege, a kegyetlen törvénykezés áldozataként a XXI. Században, egy EU tagállamában, Magyarországon úgy, hogy észre sem akarja venni senki az eltűnteket? Hol van a társadalmi felelősség? Hol van a társadalmi összefogás? Hol vannak az emberek, akik megakadályozhatnák azt, ami ezekre a betegekre vár? Most, csupán néhány szolidabb példa arra, hogyan élik meg a velük történteket a kisemmizett, súlyos betegek. A súlyos betegek nem értik, miért pont ők lettek kiszolgáltatottak? A betegeken kívül, az egész társadalom hallgat. Miért hallgat a társadalom? Ekkora a közöny az elesettek sorsa iránt? Ha ez így van, akkor beteg a nemzet is. Egy beteg nemzet, az „gyógyulásra szorul”. Ha nem gyógyítjuk meg, akkor elpusztulunk mindannyian! Ezt akarjátok? A hallgatás bűn, bűn a nemzet ellen, vagy bűn egy társadalmi csoport ellen, mint a rokkantak ellen, mert mi rokkantak is a társadalom része vagyunk!  Még élünk, még itt vagyunk! Íme, azok az emberi sorsok, melyek önmagukért beszélnek:

1.  Egy rokkant ápolónő kálváriája a munkaügyi bírósági procedúrán:

56 éves nő vagyok. 34 évet töltöttem az egészségügyben, különböző munkakörökben. Az utolsó 20 évet három műszakos szociális otthoni ápolónőként. 52 éves koromban kezdtek előjönni különböző egészségügyi problémáim. Miután a gerincsérveim és a szédülésem miatt nem tudtam ellátni az ápolónői feladataimat, kértem a munkahelyemen könnyebb munkát, amit nem tudtak biztosítani számomra. Nem volt más lehetőségem táppénzre mentem, majd miután kimerítettem a táppénzt, elindítottam a leszázalékolásomat. Első körben nem kaptam meg a rokkantsági fokot ahhoz, hogy rokkantnyugdíjra jogosult legyek, ezt megfellebbezve, 50 % összegészség károsodást állapítottak meg. Megkaptam az ellátást 7 hónapra, de hamarosan vissza kellett mennem ismét felülvizsgálatra. Ez alkalommal úgy ítélték meg, hogy „sokat javult" az állapotom, megvonták a rokkantnyugdíjamat, és havi 27.000 Ft-ra ítéltek, de abból levontak még havonta 3.500 Ft-ot, mert jogtalanul vettem fel 2 hónapon át a rokkantnyugdíjat, amíg folyt az eljárás az első és másodfok között. Egyedül élek 20 éve, ebből a havi összegből kellett volna lakást fenntartani, rezsit fizetni, sőt ebből kellett volna a CHF-es lakáshitelemet törleszteni.

Munkaügyi Bírósághoz fordultam. Közben eladtam a lakásomat, mert attól féltem, hogy belátható időn belül nem tudok egy fillért sem törleszteni, elárverezi a bank, és majd nem marad egyetlen fillérem sem. Állandóan az álláshirdetéseket bújtam, hetente minimum 3, de inkább 5 db pályázatot küldtem el különböző munkahelyekre, de már annak is örültem, ha nemleges válasz érkezett, mert abból azt gondoltam, hogy még emberszámba vesznek. A munkaügyi bíróság által kirendelt orvos szakértő nekem adott igazat, hogy rokkant vagyok. A tárgyaláson a Nyugdíjintézet képviselője közölte, hogy nem fogadja el, mert nem megfelelő, nem elég alapos. Küldje vissza a bíróság az anyagot a szakértőnek kiegészítésre.

Természetesen ezek között az események között hónapok teltek el, én addig albérletben, a hitelem kifizetése után megmaradt kevéske vagyonom felélésével, valamint a családom, barátaim támogatásával és kölcsönökkel, tartottam fent magam. Kitűzték az újabb tárgyalás időpontját, miután a javított orvosszakértői vélemény megérkezett. A Nyugdíjintézet ismételten megalapozatlannak értékelte a szakvéleményt, és újabb orvos szakértő kijelölését kérte, aki egy hónap elteltével válaszolt, hogy nem tudja elvállalni, mert annyira elfoglalt, hogy nem fér bele az idejébe belátható időn belül. Újabb egy hónap, újabb szakértő lett felkérve a vizsgálatra, újabb 6 hét mire időpontot kaptam. Elmentem, megvizsgált, 2 hónapra rá a véleménye ismeretében a bíróság kitűzte az újabb tárgyalásomat. A nyugdíjintézetnek ekkor már tudomásul kellett vennie, hogy ez a szakértő is rokkantnak talált. Közben eltelt két év, amely alatt az előző nyugdíj iránti igényem elvesztette a hatályát, hogy miért az a mai napig sem értem, hisz per alatt volt a dolog, ami a jogfolytonosságot tudomásom szerint biztosítja. Újabb igényt kellett benyújtanom, várni az újabb felülvizsgálatra, ahova behívtak és megállapították, hogy nem vagyok rokkant! Na, itt szakadt el nálam a cérna, teljesen kiborultam. Ez történt 2011 áprilisában, ekkor talán mégis felfogták, hogy nem bírálhatják felül a bíróság döntését.

A következő esemény az előző döntésük megsemmisítése, és a szakértői vélemény alapján megállapították az 52 % összegészség károsodásomat. Ezzel még nincs vége az ügynek, mert különféle hiánypótlások, és aláírás hiányosságokra hivatkozva a határozatot 2011. decemberében kaptam meg, majd rá 2 hétre a jócskán megcsorbított összegű járandóságaimat, februárig visszamenőleg. Nem is akarták kifizetni csak 6 hónapra visszamenően, hogy ők csak ennyit fizethetnek ki. Ismét kiborultam, és közöltem, hogy a végsőkig harcolni fogok az igazamért. Végül is, az erőszakosságomnak köszönhetően kifizették februárig visszamenőleg, kisebb-nagyobb számítási eltéréssel a járandóságaimat. Közben, én továbbra is kerestem a munkát, az ismerőseimet is mozgósítva, 2011. februártól diszpécserként dolgozom egy kórházban, napi 6 órában. A jövedelmemből és a rokkantsági ellátásomból mire kifizetem az albérletet, a rezsit, még mindig törlesztem a barátaimtól kölcsön kért összegeket, kiváltom a gyógyszereimet, addigra szinte semmi sem marad. Nagyon félek tőle, hogy ha visszahívnak, mivel „önként-kötelezően” kértem a felülvizsgálatomat, vagy nem kapok ismét semmit a felülvizsgáló orvosi bizottságtól ilyen előzményekkel, vagy ha rehabilitációs ellátást ítélnek meg nekem, akkor ott kell hagynom a munkahelyemet, mert amellett nem dolgozhatok. Akkor viszont mehetek a csillagos ég alá hajléktalannak, mert semmilyen megtakarításom nincs. Lehet így élni? Rettegéssel telnek a mindennapjaim. Elképzelni sem tudom, ki fogadna be? Egy idősotthoni váróhelyre is rengeteg pénzt kell fizetni, amit egy magamfajta sosem tudna előteremteni.

2.   Egy beteg elmélkedése a rokkantakat sújtó kiszolgáltatottságról:

Televíziós adásban hallottam, nagyon sok rokkantnak hiába állapították meg, hogy beteg, és rokkantsági- vagy rehabilitációs ellátás megilletné, mégsem kap hónapok óta egy fillért sem. Állítólag valamilyen számítógépes program nem készült el, ezért nem tudják folyósítani a járandóságokat. Megvonni tudják, csak a jogos ellátást folyósítani nem? Nem tudom, melyik nyugdíjassal lehetne ezt még megcsinálni a rokkantakon kívül, hogy szándékosan megcsorbítják az ellátásukat, amiért egy életen keresztül keményen megdolgoztak? Nem tudom, őket el lehetne-e hülyíteni, hogy miért nem kapják meg a jogos járandóságukat? Nem tudom elhinnék-e, hogy egy számítógép program probléma miatt, hónapokig nincs ellátásuk? Be kellene perelni minden öntudatos rokkantnak a késedelmes ügymenetért a hivatalokat, mert ilyen a világon nincs, hogy valakit hátrányos, helyzetbe hozhatnak minden elfogadható indok nélkül. Az ugyanis nem indok, hogy valaki azért nem kap határozatot, vagy pénzbeli ellátást, hogy „valami nem működik”, vagy nem jól működik a számítógépes programokkal? Ki látott már ilyet? Ezzel, kárt okoznak azoknak, akiknek nincs anyagi tartalékuk. Kárt okoznak azzal, akik az ellátásuk hiányában nem, vagy késedelemmel tudják csak kiegyenlíteni a közüzemi díjaikat, emiatt késedelmi kamatot is kell fizetniük, vagy kikapcsolják a közműveket, amiknek a visszakapcsolási díja horribilis összeg egy segélyszerű ellátásból élő rokkant számára! Mindezt a kárt az állam, az állami hivatalok szándékos károkozással követi el a kiszolgáltatott betegekkel szemben? Ugyanis ezt, egyetlen öregségi nyugdíjassal nem merik megcsinálni! A védtelen és kiszolgáltatott rokkantakkal szemben minden bűnt el lehet követni?

Miből éljünk, miből vegyünk gyógyszert, miből fizessük a rezsit? Ha nem váltom ki a gyógyszerem, akkor szenvedek. Ráadásul még azt is rám fogják, hogy nem vagyok együttműködő, ezért majd kedvezmény nélkül kellene kiváltanom, miközben ezt a kárt is mások okozzák nekem? Felháborító! Én sem kaptam meg, sem korábbi rokkantsági összeget, sem az új ellátást 3 hónapig. Ráadásul a kettő közötti időt, különbséget vissza kell fizetni, ha az ember nem ír méltányossági alapon kérelmet, hogy engedjék el azt, ami amúgy is jár! Nekem 37.000,- Ft-ra csökkentették, majdnem felére az ellátásom, pedig rehabilitációm nem javasolt. Eddig sem tudtam megélni normálisan, most már sehogy sem fogok, ráadásul önhibámon kívül. Járadék, és tisztességes jövedelem híján, nem tudtam befizetni kommunális adót, ezért havonta levonás 10 ezer Ft lett, így marad 27 ezer Ft egész hónapra, minden kiadásra. Miből fizetem a fűtést, a villanyt, a gyógyszereket és a kaját egyedülállóként? Hiába keresek itthon végezhető munkát, vagy 4 órásat, nem találok. Ezután étlen-szomjan dideregve élhetek csak, amíg el nem veszítem a lakásom? Azután menjek a csillagos ég alá? Legyek hajléktalan? De hát úgy, nem lehet élni súlyos betegen? Egy élet munkája után, annyi ellátást sem kap egy rokkant, hogy a lakását megtarthassa? Kinek kell a lakása annyira, amiért egész életében robotolt? Az államnak? Gyalázatos!

Én régi beteg vagyok, nem új kérelmező voltam, és még sokan, akiknek most drasztikusan lecsökkentik az ellátását, mert „új jelentkezőnek” titulálják! Az állapotom nekem sem javult, sőt, mint általában mindenkinek, az évek múlásával egyre romlott. Sok olyan rokkantat ismerek, akik nagyon betegek, de eddig a rengeteg ember közül csak egyetlen egy kapta vissza az előző járandóságát, az unokatestvérem. Azonban ő is, csak a II. fokú bizottságon, ahol olyan rosszul lett, hogy már mentőt is akartak hívni hozzá! „Szerencséje volt” szerintünk, ő is csak azért kapta vissza 56 évesen a 60 ezer Ft ellátását, mert ott majdnem infarktust kapott. Gondolták, hogy ne ők legyenek a felelősek, ha belehal az ellátása elvételébe, inkább meghagyták az ellátását? Ha ez így volt, akkor ez ritka, mint a fehér holló.

Végtag nélküli emberek, egyedülállóként, soknak csak 27.000,- Ft/fő/hó a járandóságuk. Ez több mint szomorú. Ez megalázó és felháborító! Egyetlen EU tagállamban ilyen gyalázatos módon nem bánnak el a rokkantakkal, mint hazánkban! Mindenütt van tisztességes rokkantnyugdíj, amiből emberi módon élhetnek a társadalombiztosítási kockázatra épülő ellátásaikból a rokkantak! A törvény, viszont hadat üzent a súlyos betegeknek és valóságos „rokkant-háború” van, mert minden eszközzel azon van a kormány, hogy ellehetetlenítse a súlyos betegek életesélyeit! Ennyire útban vagyunk? Amikor lerobbantunk, már feleslegessé váltunk? El kell minket sürgősen takarítani az útból, ki se bírják várni, hogy felforduljunk?

3. Műtét előtt, műtét után, hónapokig ellátatlan voltam:

Már 8 éve rokkant vagyok, és 2 éve rehabilitálhatónak nyilvánítottak. Nem fellebbeztem, mert addig ellátatlan lettem volna! Rendszeresen jártam a munkaügyi központba. Már az elején megmondták, hogy ilyen betegségekkel, nem fognak tudni állást ajánlani. Egy évben 2-szer megyek 3-4 hétre rehabilitációs kórházba, érszűkületi és mozgásszervi betegségeim végett.

2012. februárban beadtam a papírokat a felülvizsgálatra. Előbb nem fogadta el a NYUFIG, mert azt mondták, még ellátott vagyok. Május 10-én megtörtént az I. fokú vizsgálat. A szakvélemény kézhezvételekor sírógörcsöt kaptam. Hogy miért? Újból rehabilitálhatónak ítéltek, pedig, sokkal több betegségem volt már, mint az előző felülvizsgálatkor. A fele betegségemet „elfelejtették" figyelembe venni! Természetesen a súlyos betegségeket hagyták ki! Ez nemcsak nálam fordul elő, a betegek kivétel nélkül erre panaszkodnak! Ez, bevett módszer a felülvizsgálatkor. A határozatot, amikor megkapja a beteg, akkor szembesül ezzel, amit ekkor már kizárólag csak fellebbezéssel reklamálhat meg. A szakvéleményen nem az én háziorvosom neve szerepelt. Most akkor, én kinek a papírjait kaptam meg?

Azonnal fellebbeztem, és panasszal éltem a minisztériumba. Ismételten megkaptam a „behívómat" II. fokra! A vizsgálat után 2 héttel érdeklődtem telefonon, és azt mondták, hogy megkaptam a rokkantságit, de azt, hogy az összeg mennyi, azt nem tudják, mert már össze vannak pakolva és átadják a Kormányhivatalnak.

A rehabilitációs járadékom 73.270,- Ft volt. Ezt kaptam január és február hónapban. Márciusban, áprilisban semmi ellátást nem kaptam. Mindenhol azt nyilatkozzák az illetékesek, hogy nem változtak az ellátások összegei, csak a neve változott meg. Tudom bizonyítani, hogy ez nem igaz, mert nekem felülvizsgálat után, csak 37.000.- Ft lett a rehabilitációs ellátásom.

Augusztus 7-én lejárt az a bizonyos 60 napos határidő és még mindig nem kaptam meg a II. fokú határozatot. Még mindig a 37 ezres rehabilitációs ellátást kapom. Eladósodtam, már kapom a végrehajtói leveleket. Úgy hiszem, nem az én hibámból kerültem ebbe a helyzetbe! Egyedül élek, ha ezt egyáltalán életnek lehet nevezni? Súlyos betegen, műtét előtt, műtét után és újabb műtét előtt. Most, már szeretném tudni a sok meghurcoltatás után, hogy mi a szándéka a kormánynak velem, velünk, betegekkel? A sok stressztől, idegeskedéstől, csak egyre romlik az állapotom. Félő, hogy amire műtétre kerül a sor, megint elhalasztják azt, a szívem rossz állapota végett. Néha úgy érzem, ezt már nem lehet tovább bírni, amit a súlyos beteg, megrokkant emberekkel művel a kormány. Mindenhol keresztbe tesznek nekünk, ahol csak tudnak, mintha az elvetemült gonoszság, kifejezetten élvezetet okozna nekik. A bűnözőkkel különbül bánnak, mint a betegekkel!

Ahol csak lehet, igyekeznek mindenben megrövidíteni minket. Az ellátásainkról nem határoznak időben, a hivatalok egymásra mutogatnak. Nem adnak megfelelő felvilágosítást, szándékosan hátráltatják az ügymenetet. Most akkor én is napi kamatokkal kapom az elmaradt ellátásomat? Vagy ennyi lesz a végleges ellátásom? Ennyiből kell élnem betegen? Ennyiből, még egy egészséges ember sem tud megélni. Annak, aki rendszeres gyógyszerszedő a krónikus betegségei miatt, egy vagyont kell havonta a patikában költeni, de könyörgöm, mondja már meg valaki, hogy miből? Valaki igazán megmutathatná, hogyan kell 37 ezer Ft-ból megélni a rengeteg gyógyszerkiadással? A 37 ezer Ft/hó ellátási összeg egy garzonlakás rezsiköltségére sem elég. Hol van a rengeteg gyógyszerkiadás, az élelem, a minimális létszükséglethez az anyagi forrás? Igen, akik úgy látják, hogy a betegek erre képesek, mutassák meg nekünk, hogyan csináljuk, hogy a havi segélyszerű ellátásainkból, minden költséget fedezni tudjunk!

Két éve 62 ezer forint volt a rokkant nyugdíjam. Volt utazási kedvezményem, amitől szintén megfosztottak. Az évek során megtanultam, hogyan kell együtt élni a betegségeimmel. Megtanultam, nagyon spórolni, belenyugodtam az akkori helyzetembe. A mostaniba viszont nem tudok, mert egyre betegebben, egyre kiszolgáltatottabb lettem! Nem tudok belenyugodni, mert elszabadultak az élelmiszerárak, a gyógyszerárak a közüzemi díjak, miközben, az ellátásom összege lefeleződött! Ez borzasztó! Egy valamivel nem tudok együtt élni, az állandó rettegéssel, hogy elveszítem a lakásom! Nem tudok belenyugodni abba, hogy egy élet munkája után, súlyos betegségekkel az utcára kerülök, a csillagos ég alatt kell álomra hajtani a fejem, hogy megfagyok, vagy éhen halok! Ez egy gondolkodó emberi lény számára felfoghatatlan! Ledolgoztam 31 évet, csak azért, mert le mertem betegedni, megbüntetnek, megaláznak, elveszik az élettől is a kedvemet. Éhezésre, nyomorra ítélnek egy élet munkája után? Arra hoznak törvényeket, hogy hogyan foszthatják meg mindenüktől a rokkantakat, még az életüktől is? Milyen keresztényi lelkiismeret lakozik a döntéshozókban? Ennyire szükségük van a lakásainkra, a fillérjeinkre, mert a milliomos törvénykezőknek még az is kell?

Valakitől végre választ szeretnék kapni arra, hogy hová lettek a ledolgozott éveim? Hol van a II. fokú végzésem? Miért nem adnak telefonon felvilágosítást? Arra utasítják a hatóságokat, a hivatalokat, a felülvizsgáló orvosokat, hogy mindenki ártson a rokkantaknak, ahol csak tud? Az előző szakvéleményen az áll, a következő felülvizsgálat időpontja 2012. május hóban esedékes. Akkor miért szüntették be a rehabilitációs járadék kifizetését már februárban? Mit vétettünk, hogy ilyen betegellenes törvényt hoztak ellenünk, ami a népirtásra született? Ha nem állítják vissza a rokkantsági nyugdíjrendszert, senki sem fog közülünk életben maradni, ezt szeretnék elérni? Valószínű, hogy ezzel a törvénnyel ez volt a cél, mert, aki éhezésre kényszeríti az embereket, az népirtást követ el. Márpedig, a rokkantak esetében ez egyértelműen bizonyítható! Sok választása nincs a súlyos beteg, megrokkant embernek, vagy eszik, vagy megfagy, vagy hajléktalan lesz, vagy az életmentő gyógyszerét nem tudja kiváltani, mert egyszerre mindezt nem tudja biztosítani a havi segélyes pénzekből élethosszig! Márpedig, aki régebb óta megrokkant, az még öregségi nyugdíjra sem lesz jogosult a törvény szerint!   Így az állítás igaz lehet, hogy a rokkantak életére törő törvényt alkotott a kereszténydemokrata értékrendekre hivatkozó kormány! Már, csak az a kérdés, a sok halottal, hogyan fog elszámolni Magyarország kormánya saját lelkiismerete és az társadalom előtt?

4. A betegség nem életkor szerint válogat:

1999-ben (28 évesen) „szereztem" egy autoimmun betegséget. Ez a betegség köztudott, hogy nem életkorfüggő, komoly betegségnek számít. Én, 2007-ig kisebb-nagyobb megszakításokkal dolgoztam, de azután már tarthatatlan lett a sok táppénz, és elindítottam a rokkantnyugdíjazásomat. Az akkori besorolás szerint III. csoportú, 67 % mértékű rokkant lettem. Két év múlva kellet mennem felülvizsgálatra, előtte vezették be a rehabilitációs járadékot. Engem is áttettek ide, azzal az indoklással, hogy fiatal vagyok még a rokkantsághoz (38 éves voltam akkor). Az új minősítés szerint 52 % egészségkárosodott lettem, de mivel a pénzem nem változott, nem foglalkoztam azzal, hogy mi is az ellátás megnevezése. A munkaügyi központban közölték, nem tudnak munkát, vagy tanfolyamot ajánlani. Időközben, 2012. januárban lejárt a két év, és jelentkeztem a soros felülvizsgálatra. Itt állapotrosszabbodást állapítottak meg, 54 % mértékű egészségkárosodást, és nem rehabilitálható státuszt. Na, ezután jött a hidegzuhany, mikor megküldték a rokkantsági ellátás összegét, 55.800,- Ft-ot, a korábbi 115.800,- Ft helyett. A számítás alapja, a minimálbér, mert „új igénylő”vagyok!

Kérdezem én, hogyan is lehetnék én új igénylő, amikor, több mint 10 éve folyamatos betegként, egyre csak rosszabbodik az állapotom. Ráadásul, az orvosi papírokból is kitűnik, hogy nekem egy gyógyíthatatlan betegségem van, ami az évek folyamán sosem javul, csak rosszabbodik, és rengeteg szerzett betegség csatlakozott már idáig is hozzá, mert ez a betegség a létfontosságú szerveket is megtámadja! Így, utólag feltenném a szakembereknek a kérdést, milyen indoklás az, hogy a beteg a fiatal kora miatt rehabilitálható? Tudtommal, a betegség nem válogat, sem kor, sem vallás, sem bőrszín szerint, stb. Az életkor nem jelent kizáró okot az alól, hogy valaki súlyos, gyógyíthatatlan beteg legyen. Sőt, lehet, hogy valaki fiatal kora ellenére már félholt, míg egy idősebb beteg még jobb egészségnek örvend. Elfogadhatatlan, hogy ezt tegyék a súlyos beteg emberekkel. A korábbi ellátásom összegét az előzőleg befizetett járulékaim, és a ledolgozott éveim, illetve betegségem mértékének figyelembe vételével állapították meg. Csak a betegségem mértékénél, és a rehabilitálhatóságnál történt változás, ott is negatív irányba. Nem csökkent a befizetett járulékom összege, nem csökkent a ledolgozott éveim száma, a betegségeim viszont súlyosbodtak. Akkor, miért, milyen indokkal csökkentették le 60.000 Ft-tal az ellátásom? Mitől lettem én új igénylő? Mi ez az elképesztő rosszindulat, gonoszság, ami vezérli ezeket a gazdag kormánytagokat? Nem elég még az összeharácsolt vagyon? Kellenek még a rokkantak utolsó fillérjei is? Kell még az életünk is? Vagy mi kell még? Könyörgöm, mondják meg egyenesen, a súlyos betegek elé állva, színt vallva az igazságról? Miért kell elvenni még az életünket is? Tessék erre választ adni a súlyos betegeknek! Nincs magyarázat arra, amit a kormány cselekszik, és nincs bocsánat sem! Kereszténydemokrata értékrendű kormány ilyet sose tehetne! Kik Önök, és mit akarnak? Erre nem kaptak sem a néptől, sem Istentől felhatalmazást! Nem én mondom ezt egyedül, hanem minden beteg, akivel csak találkozom, és beszélek. Mi ez, ha nem népirtás? Ennyi pénzből, nem tudom betartani a drága diétámat, nem tudom kiváltani a gyógyszereimet. Fel fog gyorsulni az állapotom romlása, rövid időn belül elveszítem az életem. Ez lenne a cél? A betegek számára egyre világosabb, hogy a kormány célja, ennek a társadalmi csoportnak a likvidálása.

VÉGSZÓ:

A rokkantak levéláradatai szerint, a felülvizsgálatok mindössze néhány percesek, az eredmény nagyon sok esetben a visszaminősítés. Ha nem történik visszaminősítés, találnak rá ezer más módot, hogy az ellátás összegét mégis felére, harmadára csökkentsék. Nagy gondot jelent a jogorvoslati lehetőség valódi igénybevétele, mert a betegek szempontjából hátrányosan változott az is. A régi rendszer szerint, azok a betegek, akik ma munkaügyi per alatt állnak, ők is retteghetnek. Ugyanis, amikor ők nekiindultak a pernek, a „volt rokkantnyugdíjuk” visszaszerzéséért indították el a pert. Azonban őket is hidegzuhanyként érte a jogszabályi változás, a megváltozott munkaképességűek ellátórendszerének a drasztikus és rendkívül hátrányos átalakítása. Váratlan meglepetést okoz majd számukra, hogy pernyertesként is, új belépőként fogják őket „regisztrálni”. A segélyes ellátásokat fogják csak kapni, ami a per tárgyát képező régi pénzbeli ellátásaiknak, csak a töredéke lesz, annak a felére, harmadára zsugorítva!

Az új törvény szerinti pereskedők még rosszabbul járnak, hiszen számukra, ha el akarják őket távolítani az ellátórendszerből, akkor, nincs pénzbeli ellátás a per időtartamára. Így, a 3 évig is elhúzódó per számos veszéllyel leselkedik a súlyos betegekre, mert az, egzisztenciálisan is tönkreteszi őket. Fő problémák: egyrészt, hogy a per idejére nem folyósítanak az érintett felperes rokkant részére pénzbeli ellátást, másrészt pernyertesként is csak rosszul jöhet ki az ügyből, ugyanis a végén, csak az eredetileg perelt ellátási összeget is csökkentetten kapja, folyamatos (régi) rokkantként is. Mindössze, csak az eredeti perelt összegnek a felét, vagy harmadát. Ennek az egész „ingyen cirkusznak” az a célja, hogy továbbra sem érezze magát biztonságban a rokkant. A súlyos beteg kiszolgáltatott helyzetét mutatja, mintha csak madzagon rángatnák, mert a pernyerés után, rövid időn belül újabb felülvizsgálatra behívják. Ha valaki folyamatosan 20 éve gyógyíthatatlan, vagy genetikai betegségben szenved, pereskedni kell az ellátásáért? Hát, mi ez, ha nem a pszichikai hadviselés része? Munkaügyi perrel lehet csak elérni azt, amit már per nélkül, az I. fokon meg kellett volna kapnia a betegnek? Addig megy a beteggel a packázás, amíg fel nem adja végleg, teljes anyagi és az erkölcsi megsemmisüléssel?

Mi az, ami még botrányos a megváltozott munkaképességűeket érintő törvényben? Az, hogy a munkaügyi perek 3 évig is elhúzódnak. Azzal szórakoztatják a betegek idegeit, hogy hogyan húzzák el a pert, mint rétes-tésztát, minél tovább? Kedvenc időtöltésük, az újabb és újabb szakértők kirendelése, hogy teljen az idő? Sőt, menet közben előszeretettel javasolják azt is a betegnek, hogy jobb, ha saját érdekében visszalép a pertől, mert így is, úgy is, ő húzza a rövidebbet? A beteg, ha a per várakozása közben eltelik a 3 év, netán elveszíti a pert, ellátásra nem jogosult, de azt követően súlyos közlekedési baleset éri, vagy súlyos kór keríti hatalmába, akkor a törvény szerint semmilyen ellátásra sem jogosult. Nem lesz jogosult, mert akinek az utolsó 5 éven belül nincs legalább 3 évi = 1095 nap biztosítási jogviszonya, az semmilyen rokkantellátást nem kaphat! Ez vonatkozik az olyan esetekre is, ha pl. az érintettnek 36 év munkaviszonya van, de az utolsó 4 évben munkanélküli volt, most pedig súlyos balesetet szenved, vagy rákos lett, akkor, ha jelenleg pl. 56-58 éves, egyetlen fillér ellátásra sem lesz jogosult, bármennyire súlyossá válik az állapota, mert az utolsó 5 éven belül nem rendelkezik 3 éves munkaviszonnyal! Előtte hiába dolgozott egy életen át 36 évet egyfolytában, semmit sem kap! Egyetlen fillért sem kap mindaddig, amíg a folyton emelkedő öregségi nyugdíjkorhatárt el nem éri! Ez maga a „pokoljárás”, ha valakit ilyen szituációban ér megrokkanás! Ez döbbenetes! Hogyan lehetett ép ésszel ezt a törvényt meghozni és megszavazni?

Mindezek okán, a helyzet tarthatatlansága miatt, a 2011. évi CXCI. törvény és az új komplex minősítő rendszer azonnali visszavonását követeljük!

Magyarország, 2012.09.17.

MSZF Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoport