Évente több száz gyermekbántalmazás-gyanús ügyet vizsgálnak a gyermekvédelemben, mégis előfordul, hogy bántalmazó nevelők éveken át a rendszerben maradnak. Az Átlátszó annak járt utána, hogy mit árulnak el a gyermekotthonokról a bántalmazási statisztikák és a személyes beszámolók, és hogyan kezelik a jelzéseket az intézmények.
   „Amikor 2 gyermek összekapott előttem egy gyermekotthon udvarán, akkor a nevelő türelmesen megvárta, míg befejezik. Amikor közbelépni próbáltam, akkor pedig rám kiáltott, hogy „ez nem az én dolgom”. Az egyik gyermek súlyosan vérzett, akit a vele foglalkozó „ügyeletes” beküldött az egyik szoba sarkába állni, hogy ezzel büntesse a gyermeket. A sebeit nem látta el. Természetesen nem csak ezt a helyzetet, de több tucatot is felsorolhatnék, ahol a gyermekek közti erőszakos magatartást egyáltalán nem reagálja le a felnőtt.”[1]
   „Néhány nagyobb gyerek rendszeresen veri a kisebbeket. A nevelő nem szól semmit, sőt, ha a kicsi odamegy elmondani, akkor még kap is egy sallert.”[2]
   „Még kiskorában (2-3. oszt) nagyon kellett wc- re menni és ki is állt az iskolai sorakozóból, szólni a nevelőnek, kikéredzkedni. Az nem, hogy nem engedte ki, hanem még fejbe is dobta a kulccsal, mire az vérezni kezdett.”[3]
   „Nevelő vert engem az intézetben úgy, hogy beszakadt a fejem”[4]
   „A verést már kapott gyerekek több mint kilencven százalékát (92,5%) verte már meg intézeti társ, s több mint felét (58,3%) pedig intézeti nevelő.”[5]
   A fenti idézetek – melyek 2009-ben jelentek meg – is jól mutatják, hogy a gyermekotthonok valóságának része az erőszak. Nem csak a kortárs bántalmazás, hanem az is, amikor a védelemre szoruló gyermekek ellen fordulnak nevelőik. Az értintettek probálják az erőszakot felszámolni, de ez szinte lehetetlen. Az, hogy ilyen történik, a külvilág számára sokszor láthatatlan, ezt jól mutatja a legutóbbi eset, amit a rendőrség tisztítótűzként kommunikált.
   Röviden: a KR NNI öt embert fogott el gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmények miatt, 14 helyen tartott kutatást. Elfogtak egy egykori nevelőt, aki a gyanú szerint nyolc gyermeket bántalmazott 2018 és 2023 között, majd határvadász lett. A férfi a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató egyik otthonában dolgozott. A rendőrök az állami, dévaványai otthonban is jártak.
A Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató 2016 óta működik országos gyermekvédelmi intézményfenntartóként. Fenntartója a Szeged–Csanádi Egyházmegye. Fő feladata az állami gondoskodásban élő gyermekek és fiatalok ellátása, nevelőszülői hálózatok, gyermek- és lakásotthonok működtetése.
   A rendőrség az Átlátszó kérdésére nem közölte, hogy mikor és hogyan indult az eljárás. A közvélemény a kegyelmi-ügy óta kiemelten figyeli a gyermekvédelemben történteket. Jogos a kérdés a mostani esetben is, hogy miként lehet, hogy bántalmazó nevelők a rendszerben dolgoznak. Hogyan lehet őket megtalálni, hiszen, „ki hisz egy intézetis gyereknek”. A rendőrségi akció valószínűleg csak egy kis szeletét fedte fel a problémának, hiszen az Átlátszó információi szerint ennél jóval több eset történt az elmúlt években.
   „Az elmúlt héten tudomásunkra jutott események tükrében a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató teljes felső vezetése együttérzését fejezi ki a sérelmet elszenvedőkkel, és bocsánatot kérünk tőlük azok helyett is, akik a sérelmet okozhatták vagy a jelzést elmulaszthatták. (…) erről korábban nem tudtunk, mi is a rendőrség közleménye és sajtótájékoztatója után értesültünk róla” – közölte a gyermekvédelmi szolgáltató az ügy kipattanása után.
    - Mit árulnak el a gyermekotthonokról a bántalmazási statisztikák és a személyes beszámolók?
    - Mit tudott meg az Átlátszó a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltatónál vizsgált 920 gyermekbántalmazás-gyanús esetről és a kirúgott nevelőkről?
    - Miért maradhatnak a rendszerben gyermekekkel szembeni bűncselekménnyel gyanúsított dolgozók?
    - Hogyan működik a jelzési rendszer, és mit tehet egy gyermekvédelmi intézmény bántalmazás gyanúja esetén?
    - Értesítik-e a hatóságok a gyermekvédelmi intézményeket a dolgozóik elleni büntetőeljárásokról, és milyen kockázatot jelent ez a gyermekekre?

Három év alatt 920 gyermekbántalmazás-gyanú csak a Szent Ágotánál
   „Az utóbbi három évben (2023–2025) összesen 920 gyermekbántalmazás-gyanús esetet észleltünk, jeleztünk és vizsgáltunk ki. A bántalmazásgyanús esetek észlelésének, jelzésének évről évre fokozódó tendenciáját tapasztaljuk. Emögött állhat a rendszerünk érzékenyebbé válása, az észlelés és jelzés fontosságának tudatosulása, valamint az is, hogy a gyermekek, fiatalok olyan bizalmi kapcsolatokkal rendelkeznek, amelyekben képesek megnyílni és jelezni. A jelzésre kerülő bántalmazásgyanús esetek közel 60%-a kortárs bántalmazás és 20%-ában más felnőtt (nem gyermekvédelmi szakember) a vélhető bántalmazó” – közölte az Átlátszó kérdésére a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató.
   Kiemelték, hogy „a felnőtt által elkövetett gyermekbántalmazás-gyanús esetek vonatkozásában az intézményi kivizsgálással párhuzamosan a rendőrség felé is történik feljelentés, a nevelésbe vett gyermek törvényes képviselőjének, gyermekvédelmi gyámjának bevonásával”.
   Az intézmény kommunikációs osztálya azt is közölte, a bántalmazás gyanúját bárki jelezheti: maga a gyermek vagy fiatal, a vele dolgozó szakemberek, a gyermekvédelmi gyám, a gyámhivatal, más gyermekvédelmi intézmények, sőt külső személyek is.
   „A bejelentéseket a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltatónál a szakmai vezető és a területi igazgató vizsgálja ki. Mivel az intézmény nem hatóság, a vizsgálat lehetőségei korlátozottak, de a rendelkezésre álló eszközöket minden esetben teljeskörűen alkalmazzák. Ha bűncselekmény gyanúja merül fel, a gyermek törvényes képviselője vagy a gyámhivatal tehet feljelentést, amely alapján a rendőrség indíthat nyomozást” – írták az Átlátszónak.
   A Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató alapítója és vezetője, Kothencz János gyermekvédelmi szakember, aki maga is állami gondozásban nőtt fel. A Szeged–Csanádi Egyházmegye gyermekvédelmi rendszerének meghatározó alakja: nevelőszülői hálózatok fejlesztésével foglalkozik, több gyermekvédelmi szakkönyv szerzője.
   A gyermekbántalmazások egy része a nevelőkhöz köthető. Az intézményben már nem elfogadott az „atyai pofon”, a fenyítésnek következményei vannak. Az Átlátszó erre irányuló kérdésére azt írták, „intézményünknél minden olyan munkavállaló munkaviszonyát, foglalkoztatási jogviszonyát azonnali hatállyal felmondjuk, akiknek az esetében igazolódik a gyermekbántalmazás. Azaz vagy már az intézményünknél alkalmazott kivizsgálás során elismeri a bántalmazást, vagy a szükséges hatósági erkölcsi bizonyítvánnyal nem rendelkezik, az számára nem adható ki (azaz hatósági eljárás szerint gyanúsított), vagy amennyiben bármilyen hatósági dokumentumból (pl. rendőrség felől érkező iratbekérés) kiderül az, hogy az illető alaposan gyanúsítható (de csak olyan esetekben, amikor az intézmény a feljelentő - a szerk.). Az elmúlt 5 évben közel 30 munkavállaló esetében foganatosítottuk ezt a munkáltatói intézkedést.”

Bujkáló pedofil, fura jogi helyzet miatt megnémuló hatóságok
   Információink szerint az egyik hazai gyermekvédelmi központban egy pedofília miatt elítélt férfi is megfordult. Felvették, mert letöltötte a rá évekkel korábban kiszabott büntetést, erkölcsi bizonyítványt is kapott. Amikor más úton kiderült korábbi tette, elbocsátották. A munkájával nem volt gond, nem került konfliktusba a gyerekkel, nem közeledett feléjük, mégsem hagyták a helyén.
   Az eset arra mutat rá, hogy a munkaadó nehezen tudja kiszűrni, ha valakit korábban gyermekekkel szemben elkövetett bűncselekmény miatt elítéltek.
   Másik példa erre korábbi cikkünk is, amiben megírtuk, A nagykanizsai javítóintézetbe egy lopás és közokirat-hamisítás miatt már többször elítélt bűnözőt vettek fel nevelőnek 2017-ben, holott az intézet saját szabályzata tiltotta az ilyesmit. A férfi – aki több korábbi munkahelyén is molesztálás gyanújába keveredett – így továbbra is gyerekekkel dolgozhatott Nagykanizsán. Igaz, csak három hónapig, mert miután több kamaszfiú is panaszt tett ellene, elbocsátották, és eljárást indítottak ellene.
   Még nehezebb a helyzet, ha az eljárásról akarna tudni a munkáltató. Az Átlátszó a rendőrségi akció után arra kereste a választ, hogy gyanú esetén, majd később vádemelésnél, jogerős bírósági ítéletnél az eljáró hatóságok értesítik-e a munkaadót arról, hogy a gyermekkel foglalkozó alkalmazottjukkal baj lehet. A kérdést az ügyészségnek, a rendőrségnek, az Igazságügyi Minisztériumnak is elküldtük.
   A rendőrség nevében a Belügyminisztérium válaszolt, azt írták, általánosságban elmondható, hogy a 18. életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását végző személyek jogállását és munkáltatóját kizárólag a munkaviszonyával kapcsolatos iratok beszerzésével állapíthatja meg a nyomozó hatóság.
   „Ugyanakkor a Be. szerint erre – mint bizonyítandó tény beszerzésére – csak akkor van mód, ha a bűncselekmény bizonyításával összefüggésben áll, nevesül a speciális alanyiság, vagy a bűncselekmény minősítése érdekében. Ebben az esetben a rendőrség az intézményhez vagy annak fenntartójához fordul a megkeresés szabályai szerint adatok közlése, rendelkezésre bocsátása érdekében. A munkáltatói jogkör gyakorlója ettől az időponttól kezdődően tudomást szerez az intézményben foglalkoztatott személy kapcsán arról, hogy büntetőeljárás van folyamatban. Amennyiben ebben az esetben a munkáltató megkereséssel él a rendőri szerv felé, az a Be.-ben meghatározott megkeresésre vonatkozó előírások betartásával a szükséges felvilágosítást írásban megadja. A nyomozás vizsgálati szakaszában ezt az ügyészség engedélyével teszi. Értesítésnek minősül az írásbeli tájékoztatáson kívül minden olyan eljárási cselekmény, amely alapján az érintett tudomással bírhat az eljárás megindításáról (pl. a sértett kihallgatásán gyámként, vagy törvényes képviselőként az intézmény nevelője jelen volt).”  – írják.
   Ugyanakkor a gyakorlat azt mutatja, hogy mivel a munkahely megadása nem kötelező adat, az jó ideig titokban maradhat.
   De továbbmegyünk, ha az egyik intézményben eljárás indul a nevelővel szemben, akkor arról a másik nem tudhat, hiszen a fent idézett rendőrségi válasz csak az esettel kapcsolatos intézményről szól. És itt még csak a gyanúnál tartunk. Ami akár hamis is lehet, az ügyészségi vádemelés viszont jobb esetben tényekkel, vallomásokkal már alaposan megtámogatott. Hogy mi történik ekkor?
   Azt írták, hogy „a büntetőeljárásról szóló törvény rendelkezik a jelzési kötelezettségről, azaz a szignalizációról. A szignalizáció akkor áll fenn, ha a szignalizáció tartalmának megfelelő eljárás lefolytatására hivatalból is van lehetőség, továbbá a szignalizáció csak olyan szervhez vagy személyhez intézhető, aki vagy amely hivatalból jogosult az eljárás kezdeményezésére. Ilyen lehet például a terhelt munkáltatója, amennyiben a terhelttel szemben egyébként kötelező munkáltatói intézkedés alkalmazásának van helye (például méltatlansági eljárás megindítása, hivatalvesztés, vagy fegyelmi büntetés kiszabása). A szignalizációra nem kerülhet sor, ha az a büntetőeljárás érdekeit sértené. A büntetőeljárás eredményes lefolytatásának érdeke ugyanis megelőzi a más eljárás lefolytatásának igényét, ilyenkor a szignalizáció a büntetőeljárás befejezését követően történik meg.”
   Majd hangsúlyozzák, „a bűnügyi személyes adatok ugyanis kiemelten védett különleges adatok, amelyek kezelése szigorú feltételekhez kötött. A szignalizáció a címzett szerv részéről a hivatalbóli eljárás megindításának vagy kezdeményezésének kötelezettségét nem jelenti. A törvény arról sem rendelkezik, hogy a szignalizáció címzettje köteles lenne a szignalizációval élőt tájékoztatni arról, hogy az eljárást megindította, vagy az eljárás megindítására vonatkozó kezdeményezésnek eleget tett. A szignalizáció elsődlegesen a büntetőeljárásban először fellépő nyomozó hatóság feladata.”
   Ugyanakkor, mint írták „az ügyészség a gyermekvédelmi tárgyú szignalizációk számáról külön informatikai adatgyűjtéssel nem rendelkezik.”

Hintalovon Alapítvány: a jogszabályok világosak, az információáram nem
   A vonatkozó jogszabályok rendezik azt a helyzetet, hogy ne foglalkoztassanak olyat, aki korábban gyerekeket érintő bűncselekményt követett el, vagy emiatt büntetőeljárás hatálya alatt áll, azonban az erre vonatkozó információk (jelző)rendszeren belüli áramlása nem teljesen világos” – így foglalta össze az Átlátszónak Rácz Dominika, a Hintalovon Alapítvány jogásza a jelenlegi helyzetet.
   Tőle is azt kérdeztük: jelzik-e a hatóságok, ha a gyermekvédelemben dolgozóval baj van.
   Kifejtette, „az alapítvány gyerekjogi tanácsadás programban hasonló ügyekkel kevéssé találkoztunk, azonban olyannal többször is, hogy egy bántalmazó személy a büntetőeljárás megindítása nélkül hosszan tud a rendszerben maradni. Például olyan ügyekben, ahol valamilyen határátlépésre, bántalmazásra fény derült, azonban az intézmény a probléma tényleges megoldása helyett gyors és az a legkisebb kárt okozó megoldásnak tűnő utat keresve közös megegyezéssel szünteti meg a jogviszonyt. Így például előfordulhat, hogy egy szexuális határátlépést, visszaélést rendszeresen, több gyerekkel megvalósító dolgozó évtizedekig a rendszerben maradhat. A Gyvt. 2024-es módosítása kapcsán a gyermekvédelmi intézményben foglalkoztatottak körében felmerült az előző munkáltató felkeresésének kötelezettsége (Gyvt. 10/I.§) azzal a céllal, hogy kiderüljön információ a jelentkező korábbi jogviszonyáról, az ott tanúsított magatartásáról, vele szemben esetlegesen indult eljárásokról. A gyerekeket ért bántalmazás esetek sokszor rejtve maradnak, és amikor fény derül rájuk, akkor sincsenek mindig megfelelően kezelve. A gyerekeket körülvevő szakemberek közötti együttműködési kötelezettség például lehetne mankó abban is, hogy az ilyen eseteket ki lehessen szűrni.”
   Rácz Dominika úgy véli, „gyerekjogi szempontból a leginkább biztonságos megoldás, ha a gyermekekkel foglalkozó szervezetek saját safeguarding rendszerrel rendelkeznek. Ez jelenti egyrészt az intézmények bántalmazás megelőzősére vonatkozó lépéseit, de jelenti azt is, hogy egy bántalmazás eset előfordulását milyen szabályok mentén kezeli (legyen az felnőtt és gyerek vagy gyerekek közötti esetek, de akár a felnőttek közötti helyzetek kezelése is). A gyerekek biztonságát nem lehet kizárólag alkalmassági vagy előéleti vizsgálatokkal garantálni. Ez a fajta megközelítés ezért nem elsősorban azt vizsgálja, hogy valaki „kifogástalan-e”, hanem azt, hogy egy szervezet képes-e megelőzni a bántalmazást, biztonságosan kezelni a jelzéseket és megfelelően reagálni a felmerülő aggályokra. A gyermekvédelmi rendszer célja nem a büntetés, hanem a gyerekek biztonságának megteremtése, ehhez kapcsolódóan a kockázatok felmérése, megelőzése és megfelelő kezelése.”
   A Hintalovon Alapítvány 2016-ban alakult független gyermekjogi szervezet, amely a gyermekek jogainak érvényesítéséért és a bántalmazás megelőzéséért dolgozik. Jogi tanácsadást nyújt, kutatásokat készít, szakmai ajánlásokat fogalmaz meg, valamint gyermekvédelmi intézmények számára safeguarding (gyermekvédelmi) rendszerek kialakítását segíti.

Hiába a jogi keret, az intézményeknek nem szólnak
   Adott a lehetőség, mégsem élnek vele, ez derül ki az intézményektől kapott válaszokból. A Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltatótól és a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságtól (SZGYF) is azt kérdeztük: a rendőrség, az ügyészség, vagy éppen a bíróság értesítette arról a gyermekvédelmi ellátórendszert, hogy gyermekvédelmi dolgozó ellen eljárás indult, vagy jogerős ítélet született vele szemben, a nevelőszülők kapcsán a gyermekvédelmi szakszolgálat kap-e a fent felsorolt hatóságoktól tájékoztatást arról, hogy a gyermekvédelemben résztvevőkkel szemben eljárás indult.
   Az SZGYF az Átlátszónak azt írta, részükre a rendőrség, az ügyészség vagy a bíróság nem küld értesítést arról, ha gyermekvédelmi dolgozóval szemben büntetőeljárás indul, illetve, ha vele szemben jogerős ítélet születik.
   „Amennyiben egy folyamatban lévő eljárásban a nyomozó hatóságnak az SZGYF kezelésében lévő adatra vagy iratra van szüksége, megkeresi a Főigazgatóságot és adatszolgáltatási kérelemmel él. Ezek a megkeresések azonban az adott hatósági eljárási cselekményhez kapcsolódónak, és nem jelentenek általános tájékoztatást az eljárás menetéről, annak eredményéről, következtetéseiről, vagy a későbbi bírósági döntésről. Nevelőszülőkkel kapcsolatban adatszolgáltatási kérelem sem érkezik, figyelemmel arra, hogy a nevelőszülő hálózatokat nem az SZGYF tartja fenn.”
   A Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató úgy reagált, a rendőrségi eljárás kimeneteléről az a legritkább esetben kapnak visszajelzést, azt is közvetett módon.
   „Külön, hivatalos értesítés eljárás indításáról, vádemelésről vagy jogerős ítéletről az említett hatóságok felől intézményünkhöz egyáltalán nem érkezett az elmúlt években. Néhány esetben a gyanúsításról, vádemelésről közvetetten, olyan végzésekből, határozatokból lehet következtetni, melynek során adat- vagy dokumentumbekérés történik a hatóság, jellemzően a rendőrség részéről (azokban az esetekben, amikor a Szent Ágota a feljelentő - a szerk.). Illetve egy-egy eljárás lezárásáról adott esetekben nem a hatóságtól, hanem maguktól az érintettektől (a legtöbb esetben volt munkatársunktól) kaptunk információt.” – írták.
   A Szent Ágota azt is hozzátette: „mind intézményi, mind fenntartói szinten szükséges nyilvántartást vezetni az intézményben bekövetkezett gyermekbántalmazási, vagy gyermekbántalmazás gyanús esetekről. Tájékoztatást kell adni az előző év összesített adatairól, az adatokból kiolvasható tendenciákról, a gyermekbántalmazás kezelésével, visszaszorításával, kivizsgálásával kapcsolatosan megtett, vagy megtenni kívánt fenntartói intézkedésekről, az ágazatirányító minisztérium, az Integrált Jogvédelmi Szolgálat és a Kormányhivatalok számára. Továbbá adatszolgáltatási kötelezettséget is kell teljesítenie a fenntartónak, melynek az ágazatirányító minisztérium által, a fenntartó számára megküldött adatszolgáltató táblázat kitöltésével kell eleget tenni. Intézményünk biztosítja ezeket az adatszolgáltatásokat.” 

Forrás: Átlátszó / Segesvári Csaba

[1] Kothencz János: Róluk… értük… I. – 2009 – 143. oldal
[2] Kothencz János: Róluk… értük… I. – 2009 – 485. oldal
[3] Kothencz János: Róluk… értük… I. – 2009 – 485. oldal
[4] Kothencz János: Róluk… értük… I. – 2009 – 472. oldal
[5] Kothencz János: Róluk… értük… I. – 2009 – 140. oldal