Országosan több mint 48 ezer ember szerepel az idősotthonok és gondozóházak várólistáján, miközben összesen alig 62 ezer férőhely van. Arról viszont a Szociális és Családügyi Minisztériumnak nincs adata, hogy közülük hányan várnak a kórházi ágyakon.
   Alig több mint egy hete egy olvasónk levele indította el ezt a történetet, aki arról számolt be, hogy a Péterfy Sándor utcai kórház szociális irodájától azt a tájékoztatást kapta, hogy a krónikus belgyógyászati osztályok nem vesznek fel új betegeket, és nem tartják tovább a bent fekvőket. Cikkünk megjelenése után más családoktól is érkeztek hasonló történetek.
   Az ügybe kerestük az Egészségügyi Minisztériumot, de a tárca cáfolta, hogy általános utasítást adott volna ki, és a szociális ellátórendszer kapacitáshiányát nevezte meg a gond egyik fő okaként. A Péterfy szintén cáfolt, válaszából azonban kiderült, hogy szeptember óta 52-vel kevesebb krónikus ágyon működik az ellátás, és vannak betegei, akiket évek óta ott ápolnak, mert nem jutnak be szociális intézménybe.
   A Szociális és Családügyi Minisztériumot is megkerestük, most megérkezett a válaszuk. A helyzet nehéz.

48 070 várakozó
   A minisztérium adatai szerint 2026 augusztusában 45 236 ember várt idősek otthonában, további 2834 pedig idősek gondozóházában történő elhelyezésre.
   Ez összesen 48 070 várakozó.
   Összehasonlításképp ez kicsivel több, mint Eger lakossága (47 921 – a KSH 2026. január 1-ei adatai alapján). Az idősek ápoló-gondozó otthonaiban és gondozóházaiban országosan 61 999 férőhely van, ebből 7803 fővárosi telephelyen, civil, egyházi, fővárosi és állami fenntartásban. A tárca hozzátette, hogy a budapestiek a fővároson kívüli intézményekbe is jelentkezhetnek.
   A várakozók száma így az összes férőhely mintegy 78 százalékának felel meg.
   A minisztérium szerint ugyanakkor ez a szám nem azt jelenti, hogy mindenki azonnal be akarna költözni. Mint írták, sokan egy későbbi igény miatt iratkoznak fel, és a legtöbben inkább saját otthonukban vagy időszakosan szeretnének ellátáshoz jutni.
   Az átlagos várakozási idő a tárca szerint egy év.
   Ez kedvezőbb annál, amiről olvasóink írtak, ők olyan intézményekben próbálkoztak, ahol 1–3 év a bejutási idő. Egy országos átlag ugyanakkor sok mindent elrejthet. Azt, hogy Budapesten hányan várnak, és meddig, a minisztérium nem írta meg.

Minden hónapban jön a friss adat
   A budapesti adatnak pedig elvileg léteznie kell. A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény szerint – amelyre a tárca a válaszában több ponton is hivatkozik – a fenntartók minden hónapban megküldik a kincstárnak a szolgáltatóiknál és intézményeiknél nyilvántartott kérelmezők adatait. A kincstár ezekből, az átfedések kiszűrésével, engedélyesenként, területileg és országosan is kiszámolja, hányan várnak az egyes szolgáltatásokra.
   A várakozókról vezetett nyilvántartás tartalmát a törvény felsorolja, de abban nem szerepel, hogy a várakozó éppen kórházban fekszik-e. Ez magyarázhatja, hogy erről a minisztériumnak nincs adata.
   A tárca fenntartására, hogy sokan csak egy későbbi igény miatt iratkoznak fel, a törvény is tartalmaz egy szabályt: ha egy területi ellátási kötelezettséggel rendelkező szolgáltató vagy intézmény vezetője kapacitás vagy férőhely hiányában nem teljesíti a szolgáltatásra vonatkozó igényt, a nyilvántartott igények teljesítésének indokoltságát évente vizsgálni kell.

Egyértelműen meg van határozva a törvényben, ki a felelős
   A minisztériumnál arról is érdeklődtünk, hogy ki felel jogilag egy önellátásra képtelen, család nélküli emberért, akit a kórház elbocsát, de nincs számára szociális férőhely, a minisztérium azt válaszolta: ha szociális szolgáltatási szükséglet van, annak mértékében a szociális törvényben meghatározott önkormányzat és/vagy az állam.
   A törvény ennél részletesebb sorrendet ad. Kiindulópontja, hogy mindenki felelős önmagáért. Aki önmagáról gondoskodni nem képes, azt a hozzátartozói segítik, képességeik és lehetőségeik szerint, a rokontartás szabályai szerinti sorrendben. Ha a hozzátartozók ezt nem teljesítik, a lakóhely szerinti települési önkormányzatnak, ha pedig az önkormányzat sem, akkor az államnak áll fenn gondoskodási kötelezettsége, mindkét esetben a jogszabályban meghatározott feltételek szerint. Emellett a települési önkormányzat hatáskörére és illetékességére tekintet nélkül köteles a rászorulónak rendkívüli települési támogatást, étkezést, illetve szállást biztosítani, ha ezek hiánya az életét vagy testi épségét veszélyezteti.
   Budapestre vonatkozóan a törvény kimondja, hogy a Fővárosi Önkormányzat köteles gondoskodni az idősek otthonának megszervezéséről és fenntartásáról, és az általa fenntartott ilyen intézmények ellátási területe az egész fővárosra kiterjed. Az időskorúak gondozóházát, vagyis az átmeneti elhelyezést azoknak a települési önkormányzatoknak kell biztosítaniuk, amelyek területén harmincezernél több állandó lakos él.
   A fővárosban a települési önkormányzatokra előírt szolgáltatásokat a kerületi önkormányzatok biztosítják. Az ellátási kötelezettségek teljesítését a szociális hatóság folyamatosan figyelemmel kíséri. Ha egy önkormányzat vagy az állam fenntartói feladatait ellátó szerv ezeknek nem tesz eleget, a hatóság megfelelő határidő kitűzésével felszólítja a teljesítésre.

Átmeneti elhelyezés: a minisztérium időt kért, megnéztük, mit mond a törvény
   Az átmeneti elhelyezésről szóló kérdésünkre a minisztérium egyelőre nem válaszolt, de azt ígérte, később tájékoztatást ad. A törvényben azonban két lehetőség is van.
   1. Időskorúak gondozóháza. Ide az idősek, valamint azok a 18. életévüket betöltött beteg személyek vehetők fel, akik betegségük miatt vagy más okból otthonukban időlegesen nem képesek gondoskodni magukról. Ideiglenes jelleggel legfeljebb egy évre nyújt teljes körű ellátást, ami különös méltánylást érdemlő esetben, az intézmény orvosának szakvéleményét figyelembe véve, egy alkalommal egy évvel meghosszabbítható. A minisztérium adatai szerint augusztusban 2834-en vártak gondozóházi elhelyezésre.
   2. Szakápolási központ. Szakápolást is nyújtó idősek otthona. Szakápolást annak a nagykorú személynek nyújthat, aki idősotthoni ellátásra gondozási szükséglettel rendelkezik, betegsége miatt szakápolást igényel, de akut kórházi ellátásra és állandó orvosi felügyeletre nem szorul, és akit kezelőorvosa (intézményi jogviszony esetén a szociális intézmény orvosa) oda beutalt. A szakápolás legfeljebb hat hónapig tart, de több alkalommal, egyszerre legfeljebb hat hónappal meghosszabbítható.
   A törvény viszont azt is lehetővé teszi, hogy az egészségügyért felelős miniszter rendeletében kijelölt állami kórházak ápolási ágyain végzett szakápolást a szociális ágazat vegye át, és szakápolási központok lássák el. A szakápolási központ soron kívül fogadja az átadással érintett kórházból, valamint a központ székhelye szerinti megye fekvőbeteg-osztályairól szakorvosi javaslatra érkező beteget.

Többletkapacitás
   Arról, hogy a tárca milyen konkrét intézkedésekről egyeztetett az Egészségügyi Minisztériummal, annyit közöltek, hogy "a közös folyamatok szabályozását és a férőhelyek és hr erőforrások elosztásáról" tárgyalnak. Arra nem tértek ki, biztosítottak-e soron kívüli vagy átmeneti férőhelyeket a kórházakban rekedt betegeknek. Az Egészségügyi Minisztérium korábban azt írta nekünk, hogy „többletkapacitásokról” gondoskodtak, de számokat ők sem közöltek.
   Pedig a törvény ad erre eszközt. A szociálpolitikáért felelős miniszter az államháztartásért felelős miniszter egyetértésével, indokolt esetben évente két alkalommal a szokásos befogadási szabályoktól eltérve is dönthet arról, hogy új férőhelyeket vonnak be az állami finanszírozási rendszerbe. 
   "Indokolt eset különösen a megszűnt intézmény ellátottairól való gondoskodás, a területileg hiányzó szolgáltatás pótlása, valamint a máshol nem ellátható személyek ellátásának biztosítása" – áll a törvényben. Arról, hogy a tárca él-e ezzel a lehetőséggel, a válasz nem szólt.

Nyolcmillió forintos felső határ
   Olvasóink közül többen is megemlítették, hogy a bentlakásos szociális intézmények belépési összege is igencsak magas. Volt, aki 2–4,5 millió forint közötti díjról írt. Ennek fényében a családokra nehezedő anyagi terhekről is kérdeztük a minisztériumot, válaszukban ismételten a szociális igazgatásról és ellátásokról szóló 1993. évi III. tv-re hivatkoztak. A törvény pedig úgy szól, hogy a tartós bentlakásos intézményben a fenntartó kijelölheti azokat a férőhelyeket, amelyek betöltéséhez belépési hozzájárulást kell fizetni. Egyházi és nem állami fenntartónál ezek aránya legfeljebb a férőhelyek fele lehet. 
   A belépési hozzájárulás legfeljebb nyolcmillió forint, összege évente egyszer változtatható meg. Ha a fenntartónak ellátási kötelezettsége van, nem tagadhatja meg az ellátást attól, aki a hozzájárulást nem tudja megfizetni.
Ha a gondozás a beköltözést követő három éven belül megszűnik, a hozzájárulás arányos részét vissza kell fizetni.
   Ezekben a nyolcmilliós felső határ nem érvényes.
   A többi intézményben a térítési díjon és a törvényben szabályozott hozzájárulásokon kívül más jogcímen nem kérhető pénz az ellátásért vagy az elhelyezésért. Ez alól kivétel, ha a tartós bentlakásos ellátásban részesülő személy maga kezdeményezi, hogy a jogszabályi előírásokat meghaladó igényeinek költségét szerződésben vállalják. Arról, hogy terveznek-e változtatást, a tárca nem írt.

2027-ben emelkedik az ápolási díj és a vezető gondozó bére
   A minisztérium szerint az otthon ápoló hozzátartozó ápolási díjat kaphat, amelynek összege 2027-ben emelkedik. A törvény szerint azonban felnőtt ápolt után alapesetben csak akkor jár, ha az ápolt súlyosan fogyatékos, például mozgásszervi károsodása miatt csak állandó segédeszközzel, vagy még azzal sem tud mozogni. A tartósan beteg kategória csak 18 év alattiakra vonatkozik, az időskori demencia pedig önmagában nem számít súlyos fogyatékosságnak. 
   Ilyenkor az ápoló legfeljebb települési támogatást kaphat az önkormányzattól, ha a helyi rendelet ezt lehetővé teszi.
   Nem jár ápolási díj annak, aki otthonán kívül napi négy óránál többet dolgozik, vagy akinek más rendszeres ellátása, például táppénze magasabb az ápolási díjnál.
   Arra, hogy elegendő-e a fővárosi kapacitás, a tárca nem válaszolt, de azt írta: "a házi segítségnyújtás növelése érdekében a vezető gondozó bérét a központi költségvetés által finanszírozni fogja 2027. évtől az állam, azért, hogy a kapacitás növekedni tudjon."
   A törvény szerint a házi segítségnyújtást minden települési önkormányzat köteles biztosítani annak, aki igényli, és akinek megállapították a gondozási szükségletét. Akinek III. fokozatú a gondozási szükséglete, az bentlakásos intézményi elhelyezéséig jogosult rá.
   A díja a rendszeres havi jövedelem legfeljebb negyede, étkezéssel együtt legfeljebb 30 százaléka.
   A minisztérium közölte azt is, hogy adatelemzésre és a folyamatok vizsgálatára építve tervezi a férőhelyek bővítését. Hogy hány férőhelyről, milyen ütemezésben és milyen forrásból, az nem derült ki.
   Összefoglalva tehát az Egészségügyi Minisztérium szerint a kórházi helyzet egyik meghatározó oka, hogy a szociális ellátórendszer kapacitáshiányai közvetlenül a kórházakban jelentkeznek. A Péterfy szerint krónikus osztályain vannak olyan betegek, akiket évek óta ott ápolnak, mert a szociális ellátórendszerben nem sikerült elhelyezni őket. A szociális tárcának viszont nincs adata arról, hogy az idősotthoni helyre várók közül hányan fekszenek kórházban. Így éppen azoknak a száma ismeretlen, akikről ez és korábbi cikkeink szólnak.

Forrás: Index / Molnár Szabina / Index - Belföld - Ijesztő számot közölt a minisztérium, 48 ezer magyar vár idősotthoni elhelyezésre