Washington politikája a Közel-Keleten Rijádot arra késztette, hogy végrehajtsa a maga keleti nyitását. A szaúdiak most abban reménykednek, hogy Moszkva nyomást gyakorolhat Teheránra. A Kreml a maga részéről szaúdi befektetések fellendülésében reménykedik, de az alacsony olajárak, Rijád elszálló költségvetési hiánya és a jemeni katonai hadjárat a szaúdi királyság pénzügyi mozgásterét jelentősen leszűkítette.

 Holnap érkezik hivatalos látogatásra Moszkvába Szalmán ibn Abdul-Azíz, Szaúd-Arábia 81 éves királya. A látogatás történelminek tekinthető, hiszen első alkalommal látogat szaúdi uralkodó Oroszországba. Bár Moszkva és Rijád egy hajóban evez a globális olajpiacokon, a Közel-Keleten ellentétes oldalon állnak, többek között Szíria és Jemen kérdéskörében. Rijád stratégiai szövetségese Washingtonnak a közel-keleti térségben és legfőbb riválisa Iránnak, amellyel viszont a Kreml ápol szoros szövetséget.

Irán az egyik fő téma

A szaúdi-amerikai szövetséget azonban az utóbbi években megviselte Obama elnök régiós ténykedése – amely Rijád szerint gyengekezű volt -, másrészről Trump kapkodása. A szaúdiak ezért végrehajtották a maguk ’keleti nyitását’, amelynek keretében Peking lehetőséget kapott arra, hogy katonai drón-gyárat építhessen a sivatagi királyságban. A király az év elején Kínát látogatta meg és a két fél csupán az elmúlt fél évben 130 milliárd dollár értékben írt alá együttműködési megállapodásokat.

Eközben Moszkva sikeres katonai kampánya Szíriában átrendezte az erőviszonyokat a térségben, és Washington gyakorlatilag kiszorult a szír rendezési folyamatból, amelyet már Moszkva, Ankara és Teherán koordinál. Bár Rijád mostanra látszólag beletörődött abba, hogy az Asszad rezsimje hatalmon marad Damaszkuszban, a szaúdi uralkodó ház számára napjainkban az igazi fejfájás az ősellenség Irán növekvő regionális súlya. Rijád most abban reménykedik, hogy Moszkva nyomást gyakorolhat Teheránra, de hogy Putyin ezt tényleg megteszi, az bizony nyitott kérdés. Moszkva mindenesetre számíthat arra, 

hogy a Trump-kormányzat egyre élesebb álláspontja Teheránnal szemben Iránt még inkább ráutalttá teszi Moszkvára.

De ha a szaúdi uralkodóház most tényleg azon meggyőződéstől hajtva akarja javítani orosz kapcsolatait, hogy az majd visszafogja a perzsákat Szíriában és Jemenben, akkor egy moszkvai elhatárolódás ebben a kérdésben könnyen a szaúdi-orosz kapcsolatok újabb megreccsenését vonná maga után. Moszkva a maga részéről szaúdi befektetések fellendülésében reménykedik, de az alacsony olajárak, Rijád elszálló költségvetési hiánya és a jemeni katonai hadjárat a szaúdi királyság pénzügyi mozgásterét jelentősen leszűkítette. A két ország geopolitikai és gazdasági érdekeinek harmonizációja tehát messze nem egyszerű feladat.

Az amerikai palaolaj kísértete

Minden bizonnyal az olajár kérdése is napirendre kerül Moszkvában, hiszen egy hónap múlva újra ülésezik az OPEC. A Kőolaj-exportáló Országok Szervezete tavaly novemberben állapodott meg a termelés visszafogásáról az olajárak drasztikus csökkenése miatt. Az egyezmény 2017 első hat hónapjára szólt, majd újabb 9 hónappal hosszabbították meg. A megállapodáshoz csatlakozott a nem OPEC-tag Oroszország is. A kőolaj árának feljebb srófolása mindkét országnak létfontosságú, hiszen gazdaságuk a fosszilis energiahordozókra épül.

Rijád és Moszkva együttműködését az olaj ügyében kölcsönös frusztrációjuk fűti, amelyet az amerikai palaolaj termelés felfutása okozott mindkét fővárosban. Egyezményük a termelés visszafogásáról a 22-es csapdája, hiszen az emelkedő árak csak még több amerikai palaolaj termelőt csalnak a piacra. Idén, amikor a orosz költségvetés a GDP 1 százalékának megfelelő hiánnyal szembesül, Rijád pedig 7.7 százalékos hiánnyal (!), akkor bizony borús kilátás lehet számukra a növekvő amerikai konkurencia.

Szaúd-Arábia a deficitet részben a nemzetközi és hazai piacon felvett hitelekből, részben tartalékaiból fedezte.
Ha a gyászos számok nem javulnak, a szaúdi gazdaság teljesítménye a 2008-ban kirobbant pénzügyi világválság óta először idén csökkenni fog.

Káncz Csaba jegyzete.