Láttam már karón varjút - ez egyike azon közmondásoknak, amelyet lehet, csak a magyar ember ért, senki más!

E bevezetővel jelzem, a több, mint ezerháromszáz napos Kossuth téri, és annak közelében "teljesített" (MNB 2006-os) tüntetésünk után a fülkések már bármit mondhatnak nekem, ugyanúgy a többi hasonszőrűnek.

Mindenesetre igencsak feltűnő - kellene legyen - a tény, hogy az egyik hétvégén "emezek" visznek ki százezernyi tömeget az utcára, a másikon meg "amazok", akik egyelőre csak eltérő ideológiai szempontok miatt állnak egymással szemben.   (Ld. még: "farkasszemet néznek")
De még, s egyelőre - fegyver nélkül!
Dehát, az emezek, és az amazok egyaránt magyar emberek!!!

A rendszer elváltozás óta közel 23 esztendő telt el.. Megállapítható, hogy hazánk folyamatosan, egyfajta technológia alkalmazásával épül le, azaz  építik le. Az elmúlt években fellelhető különbség csupán a technológiai utasításban van, amelyet az állandóság elkerülése végett rendre módosítgatnak.   (Ld. még: parlament)

OV "odáig van" a több, mint húszéves magyar, és nemzetközi politikai tapasztalatával. Igen, igen, neki (és instruktorainak) ennyi időre volt szüksége, hogy a megkezdett Nagy Munkát sikerrel tudja befejezni. Nem leszek meglepődve, csak elkeseredve, ha nem oly sokára kiderül: OV a főszereplő e magyar drámában!

Most légy okos, Domokos! - mondhatná bárki, hiszen OV újabb szelet fújt a vitorlába, amellyel egyrészt ismét "forradalmi" tettet hajtott végre, másrészt igen nagy és tehetetlen tömeget mozgatott meg, harmadrészt "az unión kívül is van élet" c. egyfelvonásosát újította fel friss szereposztással.

Egy biztos.

OV egy olyan útra lépett rá, amelyen kénytelen tovább mennie - nem úgy, mint Sólyom László a komáromi hídon.  
OV tipródhat egy kicsikét, hátra nem léphet, amivel kockáztatná a népe (egy részének) támogatását. (itt nem taglalom az egyéb kockázatokat, mint pl. ólommérgezés, esetleg más ismeretlen eredetű halálok fennforgását)
A sugárúton masírozó tömeg, amelynek átlagéletkora közelít a hatvanhoz - amennyiben OV az unióellenességét nem fejleszti tovább -, még egyszer nem fog kiállni mellette. OV ígéreteivel tele az EU butykosa, a nemzetközi-, s már hazánk médiája is. Érvényesülni látszik a ne vegyék komolyan, amit máshol mondok(!) – szállóige. A stabilitási paktum aláírásának ígérete ugyanebbe a hazugságsorozatba illik bele. (tisztában van-e már a nyájas olvasó, mi az, amit eddig igazságként mondtak neki és hazugság volt?)
Tudjuk, mindezek a politikusi - néha írói - munkásságnak részei. Mint ahogyan a nép megvezetéséi!

Tehát, a kormánypárt megkapta az ukázt, szavazni fog, kötelezettségszegési eljárások és megszorítások sora jönnek, de csak azért, hogy a Ceausescu-féle adósságszolgálat teljesítést keresztül verjék a lakosságon.

Ellenpont: a masírozó tömeg szombaton még áhítattal skandálta OV keresztnevét. Még hitte a miniszterelnökét, képességét az EU döntések befolyásolására. Mára ez elveszett, mára a szőnyeg széle maradt, a harc nélküli fegyverletétel. A félmilliós tömeg még nem érti, mi történt?Az önrendelkezésünk kivívása felé vezető út helyett a megalkuvás választódott. Pedig, segítségül szolgálhatna a mottó: a magyar, ha belép egy szövetségbe, egészen bizonyosan bomlasztja, szétveri azt.

Akkor hát, Éljen Magyarország!
(később, Magyar Királyság)

Arthur