Na jó, most aztán tényleg dühös lettem!
   Napi szinten olvasom, hogy nyugdíjkatasztrófa közeleg, mert az állampolgárok nagy többsége nem gondol a jövőre, nem tesznek félre nyugdíjas éveikre némi pénzt.
   A „felső tízezert” kivéve nincs olyan társadalmi réteg, aki ezt könnyű szerrel meg tudja tenni! Akinek nem derogál a pórnép közé vegyülve körülnézni, az tökéletesen átlátja mindezt! Nézzük, mi is a valós helyzet!
   A kasztrendszer legmagasabb fokán állnak a (brahminok) politikusok, és sleppjeik, baráti-rokoni kapcsolataik révén. Az ő fizetésük az eget verdesi, hiszen saját béremeléseikről – más szférákban dolgozóktól eltérően - soha nem feledkeznek meg. Így az évek során lassan milliárdossá váltak-válnak. Ők azok, akik már azt sem tudják, mennyibe kerül egy kiló kenyér, egy liter tej, vagy egy kiló krumpli, ami hajdanán a szegény emberek étke volt. Nekik nem gond félretenni abból a pénzből, amit a szerencsétlen, végsőkig kizsigerelt dolgozó emberek verejtékes munkájából szakasztanak maguknak. Ingyen pénzekkel tömködik bukszájukat: jogtalanul felvett utazási költségek és lakásbérleti díjak, különböző bizottsági tisztségek után kapott külön juttatások… nem sorolom tovább. Persze mindezért közülük még egyetlen személyt sem vontak felelősségre. (Remélhetőleg ami késik, nem múlik, mert ne feledjük: „Habár felül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr!” ) Tenné ezt egy egyszerű állampolgár ezred annyi pénzzel, mindjárt „sitre” is vágnák érte!
    Ugyanezen kasztrendszerben találjuk az említett „sleppet”, akik a politikai kapcsolatok révén váltak-válnak milliárdossá, nem a valós munkájuk árán. Mert ki a jó fene hiszi el, hogy például egy egyszerű gázszerelő egyik napról a másikra tisztességes munkával sokmilliárdossá válik!
   Vannak becsületes emberek, akiket még a tanító sem dorgált meg az iskolában, felnőttként pedig Isten 10 parancsolatát is szigorúan betartották életük végéig, (nem loptak-csaltak-hazudtak) mégsem lettek milliomosok… (Vagy pont ezért nem.)
   Folytatva a kaszt-rendszert, a legfelső szinthez tartoznak még a politikusok családtagjai, akik egyetlen ujjukat sem mozdítják, mégis számukra már csecsemő kortól svájci bankszámlára megy a pénz. Gyerek fejjel luxus házak birtokosai, különböző cégek vezetői, bár senki nem tudja, mikor-hol-mivel dolgoztak meg mindezért. Vagyonuk furcsa módon nem jelenik meg politikus hozzátartozóik kötelezően és precízen benyújtandó vagyon nyilatkozataiban. Ha netán e feledékenységük mégis napvilágra kerül, a hatóságok minden esetben félrenéznek.
   Egyszóval: a felső kasztrendszerhez tartozóknak nincs gondja a nyugdíjtakarékosságra, hiszen a napi bevételük is többszöröse annak, amiért tisztességes dolgozók akár egy egész évig robotolnak. Őket nem érdekli az „előtakarékosság.” Pénzük pedig nem a honi, hanem a külföldi bankszámlákat gyarapítják.
   A második kaszthoz (ksatriják) tartoznak a középrétegnek is nevezett, többnyire becsületes dolgozók, úgymint: pedagógusok, orvosok, mérnökök, nővérek, hivatalnokok és egyéb effajta tevékenységet űző egyének. Ők már rájöttek arra, hogy a közismert szólás-mondás - "kívül tágasabb" - hasznosabb ígélretekkel kecsegtet. Ennek okán többségük inkább szűk Hazáján kívül keresi kenyerét, és mivel az bőségesebb, és talán még jobb ízű is az otthoninál, - mert ki szereti a keserű kenyeret - nem is szándékoznak hazatérni. Számukra fölösleges előtakarékoskodni, hiszen annak gyümölcsét nem ők szüretelnék le. 
  A harmadik kasztrendszerbe (vaisják) a kétkezi dolgozó nép tagjait sorolhatjuk, akik kiszolgálják a felsőbb kasztrendszer urait. E réteg egyre lentebb csúszik egy képzeletbeli létrán, amin felfelé létrafok nincs, csak lefelé. Napi 14-16 órás munka után (amelyért a munkáltatók 6-8 óra bérét fizetik ki, ha kifizetik egyáltalán, mert ez utóbbi elég gyakran előfordul!) a szerencsétlenek 2-3 munkakört is ellátnak egy személyben. A robot munkáért megalázó fizetést kapnak, ami arra sem elegendő, hogy az egekbe kúszó rezsit, - amely fordított arányban a naponta szájbarágott rezsicsökkentéssel, szinte havonta emelkedik – ki tudják fizetni és még a  családot is eltartsák belőle. Igaz, ők legalább törődnek azzal, hogy ne fogyjon el teljesen hazájának népe, és ezért vállalják a nyomorgás mellett a 2., ritkább esetben a 3. gyermek megszületését. Ők alkotják a társadalom nagyobb rétegét, legalábbis jelenleg még. Megnézve a napi halálozási statisztikát (vettem hozzá a fáradságot), megdöbbenve tapasztatam, hogy közülük alig akad, aki megéri a nyugdíjas korhatárt! A napi gyászjelentések 70 %-a 30-és 62 kor között elhunytakról szól, bár erről egyetlen sajtó orgánum sem írt még egyetlen sort sem! Pedig az okát érdemes lenne boncolgatni! Ők ugyan miből is takarékoskodnának, hiszen a megélhetésükre sem elegendő a jövedelmük?!
  A kasztrendszer alsó szintje (sudrák), ahová a nyugdíjasok nagy része, a rokkantak, a közfoglalkoztatottak (más szóval rabszolgák) tartoznak. Megélhetésüket egyetlen szóba tudom tömöríteni: vegetálnak…Ők megtakarítást azzal tudnak teremteni, ha igyekeznek átsétálni mielőbb a túlvilágra, mert úgy nem okoznak gondot a legfelső kasztrendszerben lévőknek. Ennek érdekében segítséget is kapnak: lásd az egészségügy helyzetét!  
  Hja… majdnem elfelejtettem a legeslegalsó szintet, a kaszton kívülieket, (dalitok) vagyis az érinthetetleneket, akik nem dolgoznak, nem is akarnak dolgozni, a tisztességes embereknek kell őket eltartani. A középrétegnek, akiknek a saját családjuk eltartása is óriási megerőltetésbe kerül! Ők, az érinthetetlenek pedig vannak, mégpedig egyre többen… Mivel dolgozni nem dolgoznak, megtakarítani sem fognak soha...
   Egyszóval: kik azok, akiknek a nyakába lehet varrni azt, hogy nem takarékoskodnak a nyugdíjas éveikre?!
Nekem csupán egyetlen kérdésem lenne VALAKIKHEZ!
   Hosszú éveken keresztül miért nem gazdálkodtak jobban a rájuk bízott pénzekkel, az állam vagyonával, a Magyar nép pénzével!?   Miért csak a maguk meggazdagodása volt a cél? Mert ennyit lopni még az átkosban sem mertek a politikusok! Lásd a (mód)rendszerváltáskor meglévő államadósságot és a mostanit! A szabadrablásra ennél nagyobb, és hitelesebb bizonyíték nem kell! Ha valóban az ország sorsa érdekelte volna őket, akkor most senkinek nem fájna a feje, hogy miből lesz nyugdíja sok-sok ezer vétlen, munkába megrokkant, idős embernek!

Gy.Zs