Kincsesné Salca Mária nyílt levélben reagált Hegedűs Lorántnak egy Petőfi Sándorral kapcsolatos kijelentésére.
Hegedűs Loránt református lelkipásztor sommásan a Petőfi-ügyről:
„A rögeszme még nem igazság, a vakmerőség nem bátorság, a mítoszrombolás soha sem hazafiság…”
Hogy pontos választ adjak, utánanéztem:
Pallas nagy lexikona:
„Rögeszme, téves eszme, mely kimutatható ok nélkül az öntudatban jelentkezik, és helyességéről az illető egyén erősen meg van győződve.”
Tisztelt Hegedűs Loránt Tiszteletes Úr!
 A rögeszme tehát nemcsak Ön szerint, hanem a Pallas nagy lexikona szerint sem igazság, hanem „téves eszme”. Vagyis, téved az, aki nem az igazsághoz, hanem „kimutatható ok nélkül” valamely „téves eszméhez” ragaszkodik. Aki viszont a sokszorosan kiderült, feltárt, bizonyított, fizikailag is ellenőrizhető igazsághoz ragaszkodik, egyáltalán nem nevezhető rögeszmésnek.
   Az sem egyéni rögeszme, hogy az egész magyarságra tartozó igazság újabban megismert és bizonyított részleteit ugyanúgy közismertté KELL tenni, – iskolákban tanítani, – ahogy az eddigi tananyagot.
   Aki ennek a természetes törekvésnek ellenáll, sőt, illetékes létére akadályozza, az vagy „kimutatható ok nélkül” rögeszmés (tévesen azt hiszi, hogy ez a dolga), – vagy tagadja az igazságot, – de ennek két oka is lehet: vagy tudatlanul téved, – vagy az igazság ismeretében hazudik.
   A hivatalosok – elfogadható ok nélkül – még mindig akadályozzák Petőfi teljes sorsának közismertetését. Ezért bátorság kell az igazság hirdetéséhez. (Hazatért hadifogoly-társát például börtönbe zárták, amiért beszélt arról, hogy Petőfi Szibériában „van”.)
   Jókai is tudott róla: – beleszőtte Baradlay Ödön történetébe, akinek orosz tiszt barátja segített hazajutnia.
   Arany János is tudott róla: – hallgatott erről, – mert (szerintem) védte a még élőnek tudott költő-barátját, nehogy a császár merénylőt küldjön utána.
   Na de amikor már a barguzini Petőfi-sír hírével tértek haza szemtanúk?! – Eleinte még ugyanaz a császár uralkodott... – Később a háború… - Később a Szovjetunió… – az elvtársak…
   Aztán a sikeres Morvai-expedíciót csúfolták, – pedig 1991 után már sem császár, sem Szovjetunió, sem elvtársak…?!
   Ki és mi állhat még mindig az igazság megismertetésének útjában? – Még mindig bátorság kell annak kimondásához, hogy zöld a fű, és kék az ég, – és így, a többi természetes igazság?!
…
   Mítoszrombolást pedig szinte mindenki átélt, – és mosolyogva gondolhatunk vissza: – milyen szép is volt, amikor nekünk még a Jézuska hozott ajándékot, és a Mikulás rakta meg (egyetlen) cipőnket az ablakban!
  Érdemes-e Illyés Gyula meséjét véresen komolyan venni, amikor a kiskőrösi evang. anyakönyv bejegyzéséből arra következtetett, hogy Petőfi Kiskőrösön született, – miközben a szabadszállásiak tudják, hogy Petrovicsék akkoriban köztük laktak, – és 201 éves hagyományuk őrzi: melyik család vitte át szekerén Kiskőrösre anyjával a gyenge újszülöttet, hogy megkereszteljék gyorsan, mielőtt esetleg meghal?
   Illyés Gyula mesélt Petőfiről, nem kutatott, nem kérdezett… Az eltűnéséről sem…
De megérdemli-e Illyés Gyula, hogy meséjét az azóta feltárt igazság helyett is komolyan vegyük?
Illyés Gyula is aláírta azt a petíciót, amelyben hazai írók arra kérték az ENSZ-t, hogy NE tűzze mapi-rendjére az ’56-os magyar forradalom vérbe-fojtását! (Csoóri Sándor is aláírta, két és félszáz… NEM „walesi bárd”!)
   Az igazsághoz akkor is bátornak kellett, – vagy kellett volna lenni.
Na de most még mindig?
Miért?
„Nemzeti” kormányunk van, már 14 éve! 

Tisztelettel:

Kincsesné Salca Mária