A szemem sarkából mindig megdöbbenve figyelem ezt a rendre előforduló melegrohamot, a kisebbségi parádét. Azért ebből a kameraállásból lesem, mert többet nem érdemelnek. Zöld-sárga, fekete, piros, kék sárga színekkel kifestett azonos nemű furcsa figurák ugrálnak, csókolóznak, vonaglanak s ki tudja még miféle álinger-hányinger mozgással igyekeznek magukra felhívni a figyelmet. Megfizetettek ők, nem ingyen igyekszenek fertőzni a gyengébb lelkületű magyar gyerekeket, fiatalokat. Látom, az egyiknek sárga füldujójába adják valahonnan a titkos vezérlőből az utasításokat, a helyzetjelentést: például azt, milyen tüntető csoportosulásokra lehet számítani. Hogy melyik országból érkezhettek, nem tudom.

Gondolom innen, a kedves Európai Unió tagállamaiból haknizzák végig a környező államokat. Nos azt állítani, hogy e sorok írója Amerika-ellenes lenne, elég nagy impertinencia lenne. Bizonyíték erre az is, hogy a legutóbbi tudósítói vízumom meghosszabbításakor azt kérdezte a sajtóattasé, tudom-e hány alkalommal jártam azz Államokban? - Nem - feleltem kissé meglepetten. Mi tudjuk, vágtra rá: száztizennyolcszor! Valóban, nagyon sokat utaztam. Bejártam azt a csodálatosan szép kontinensnyi országot, annak harmincöt államát. Hónapokig éltem Los Angelesben, Bostonban, New Jerseyben, amíg fiam az Amerikai Egyesült Államok állampolgáraként tuományos fokozatán dolgozott ottani egyetemeken. Mélyen megismertem lelküket. Nagyon sok dokumentumfilmet készítettem, ott voltam Oklahoma Cytíben, amikor felrobbantották a kormányépületet, a helyszínről tudósítva a Magyar Rádiót. Átéltem a tőlünk nyolc méföldre lévő ikertorony összedölését, felrobbanását, a repülőtámadást.

A tetején lévő adótorony lezuhanását, amely éppen nekünk adta a televíziós műsort, addig. Szóval láttam örvendezni és sírni a jóravaló, derék, nem a világ dolgai felől nem éppen sokat tudó amerikai népet. Sírni és zokogni láttam az amerikaiakat. Mély megrendüléssel és együtztérzéssel. Mit tettek velük?! Most, hírek szerint, egyneműek forgatagában is megdöbbentem, no nem annyira, mint a toronyomláskor. Egy piros fejű alak, nem derült ki, nő vagy férfiú ugrált két izomember előtt, csókolgatva egy másik alakot. Ő vékony, törékeny, személyes találkozásunk okán tudom:kedves hölgy, Eleni Tsakopoulos Kounalakis, az Amerikai Egyesült Államok Budapesten akkreditált rendkívüli és meghatalmazott nagykövete.

Eleni Tsakopoulos Kounalakis rendkívüli és meghatalmazott nagykövet

Szinte eufórikus hanulatban, lila, világoskékék, fekete, sárga és piros zászlócskákat lobogtatva sodródik a hömpölygő masszával, a leszbikusokkal és a homokosokkal. Óh jó uram, mit látok- jól látok? Jól látok! A világ - máig, legalábbis - leggazdagabb s általam oly annyira szeretett, csodálatosan szép államának törékeny nagykövete, az amerikai állam elnökének meghosszabbított keze, deviáns riszálással azonosul ezekkel a minden jel szerint beteg emberekkel! Vajon mit szólnak a Fehér Házban? Jó néven veszik-e a kedves misszióvezető hölgy vonaglását?! Nem gondolják-e, bizony, lejáratja az USA amúgy is megtépázott tekintélyét? Egyeztetett-e Obama elnök úrral, vagy csak önállóan döntve csapódott e furcsa, lélekfertőző tömegbe? Nem tudni...Egy bizonyos, a jó érzésű, kezüket szájuk elé tartó magyar emberek döbbenten tapasztalják, hogy hölgy nem mást, mint a dolgos és szegény népünket antiszemita vádakkal illető Eleni Tsakopoulos Kounalakis a tömegben, farmernadrágban, fekete ingben, világoskék síppal a nyakában a magyarokat elképesztő pimaszsággal provokáló tömeggel azonosulva vonul a magyar aszfalton. Ez méltatlan Önhöz, exellenciádhoz. Ez az ország,kedves Eleni Tsakopoulos Kounalakis asszony (gondolom), nem ezt érdemli. Ez az ország, a magyarság sokat szenvedett a kommunizmus diktatúrájában, sokat szenved most is, a nemzetközi pénzvilág, az IMF diktámumai, nemzetromboló politikája miatt. Az Ön országa, eltérően az eddigi példás gyakorlattól beavatkozik a magyar belpolitikai életbe, diktál, feltételeket szab, tudatlanul, nem ismerve oly mélyen a magyarországi viszonyokat. Ez az ország tiszteletet és méltó szeretetet érdemel. Azt, amit mi, magyarok is megadunk az Amerikai Egyesült Államoknak, gyanútlan népeinek!

M.Szabó Imre publicista, dokumentumfilmes,
Az Október 23. Bizottság Alapítvány az Ember Jogaiért elnöke
m.sz.i.1@t-online.hu
www.mszaboimre.hu