A Balfour-nyilatkozat a világ legtartósabb geopolitikai válságát indította el 100 éve ezen a napon. Az akkori brit külügyminiszter már örökké hős lesz a cionisták számára és egy gazember az arabok számára. London nem kér bocsánatot, mert az feltépné a birodalmi múlt olyan fekélyes geopolitikai sebeit, mint Ciprus és Kasmír.

 Az izraeli miniszterelnök ma egy nagyszabású vacsorán vesz részt Londonban, 150 VIP vendég társaságában – egy egyelőre titokban tartott helyszínen. Az Egyesült Királyság és Izrael vezetői arra emlékeznek, hogy 100 éve ezen a napon a brit külügyminiszter, Arthur Balfour nyilatkozatot adott ki, amelyben a britek támogatásukról biztosították a cionistákat egy zsidó "nemzeti otthon" létrehozásában Palesztinában, azzal a kikötéssel, hogy ez nem jár együtt a területen élő más népek önrendelkezési jogainak csorbulásával. A Balfour-nyilatkozatot később bejegyezték a Törökországgal kötött párizsi békeszerződésbe és a palesztinai brit mandátumot létrehozó dokumentumba.

Az angol politika is megosztott

A nyilatkozat volt az első világhatalmi támogató lépés a cionista célok megvalósítására, amely a zsidó állam megalapításának egy jogi alapköve lett. Theresa May brit miniszterelnök kijelentette, hogy az eseményre „büszkeséggel” fog emlékezni, amely vihart váltott ki a palesztinok körében, akik a mai napig hivatalos bocsánatkérést követelnek Londontól a nyilatkozat miatt. Riad Malki, a Palesztin Hatóság külügyminisztere szerint a nyilatkozat „egy gyarmati, rasszista mentalitás testamentuma."

Jeremy Corbyn, az ellenzéki brit Munkapárt vezetője – és egyben prominens támogatója a palesztin ügynek – tüntetőleg nem vesz részt a vacsorán, ahol Arthur Balfour és Walter Rorthschild leszármazottai lesznek a vendéglátók. Emily Thornberry, a brit ellenzék szóvivője szerint a kormánynak azzal kellene megemlékeznie a nyilatkozatról, hogy elismeri a palesztin államot.

Külön konferenciák Jeruzsálemben

Az 1917-es brit ígéret elvezetett Izrael 1948-as megalapításhoz, számos háborúhoz és a palesztin lakosság több hullámban történt kitelepítéséhez. 100 év elteltével a két fél még mindig élet-halál harcot folytat a múlt narratívája felett.  Ma Jeruzsálemben külön rendeznek egy palesztin- és egy zsidó Balfour-konferenciát a város keleti és nyugati felében, amelyet az izraeli kormány az ország „egységes” fővárosának tart.

Arthur Balfour a jelek szerint már örökké hős lesz a cionisták számára és egy aljas gazember az arabok számára. Abban mindkét fél egyetért, hogy a Balfour-nyilatkozat a világ legtartósabb geopolitikai válságát indította el 100 éve. Az arabok szerint a nyilatkozat jól visszatükrözi az európai fehér ember gyarmati gondolkodását, amellyel megpróbálták átrendezni a világot kényük-kedvükre, földet osztogattak és államokat hoztak létre.

A brit birodalmi múlt fekélyei

 Ezzel ellentétben a zsidók és támogatóik számára a nyilatkozat egy nagylelkű brit gesztus volt egy üldözött nép számára. A nyilatkozatot mindenesetre a legemlékezetesebben egy magyar származású zsidó író, Arthur Koestler foglalta össze, aki szerint a Balfour-deklarációval „egy nemzet ünnepélyesen odaígérte egy másiknak a harmadik országát”. Egy évszázada az volt a legfontosabb brit geopolitikai motiváció a nyilatkozat mögött, hogy túljárjanak a franciák eszén a Kelet-Mediterrán térségben és kihasználják Palesztina stratégiai pozícióját, rálátással Egyiptomra, a Szuezi-csatornára és az Indiába vezető utakra.

Tavaly a brit kormányzat hosszas konzultáció után úgy döntött, hogy nem fogja megünnepelni Balfour nyilatkozatát, csupán megemlékezik róla – mivel az annak idején a zsidókhoz hasonlóan nem támogatta az ottlakó arabok jogait. De London nem fogbocsánatot kérni. Ahogyan a brit kormányzat informálisan jelezte a palesztin nagykövetnek, egy bocsánatkérés feltépné a birodalmi múlt olyan fekélyes geopolitikai sebeit, mint Ciprus és Kasmír.

Káncz Csaba jegyzete