Nagy Attila Dr. med., PhD (Debrecen, 1949) orvos, közíró, képeslapgyűjtő. Jelenleg (nyugdíjasként) is aktív dolgozó, a Vasútegészségügy (MÁV-rendelő) urológus főorvosa, Debreceni várostörténeti és képeslapos könyvek, múltidéző összeállítások és saját fényképei alapján az utóbbi három évtized debreceni képeslapjainak kiadója. Gyűjteményét kiállításokon mutatja be, előadást tart világjáró klubokban.
  Az egyetem alapítási éve, 1912, a monarchia korába nyúlik vissza. Hibás lenne úgy fogalmazni, hogy egy Habsburg-alapítású intézményről lenne szó. Nagyon is magyar, protestáns gyökerekre vezethető vissza, az egyetemért való küzdelem kimagasló alakjai a korabeli parlamentben emeltek szót a megvalósításáért. Közülük emelkedik ki gr. Tisza István alakja, akinek nevét később az egyetem is viselte. Hányatott sorsú szobra előbb a mai orvostudományi rész, az akkori felvételi épület előtt állt, a II. világháború utáni rendszerváltás idején eltávolítva, majd méltatlan helyen az egyetem kerítése mellé került visszaállításra, és végül elfoglalhatta helyét a főépület előtt. Ide került még gr. Klebelsberg Kuno szobra, akinek nevéhez a két világháború közötti, a kultúrát, oktatást és tudományt szolgáló nagy építkezések fűződnek.
   A Fortepan dokumentumképe 1930-ból származik, amikor már nemcsak a Korb Flóris tervezte főépület állt, hanem kialakításra került az a történelmi tér, amely karakterét a mai napig meg tudta őrizni. Ennek legszebb szerkezeti képe látható az ismert helytörténész, Papp József: Debrecen a jövő városa (Városkép történeti háttérrel) című, 2024-ben megjelent könyvének 111. oldalán. A Fortepan képe fekete-fehérben (értsd tisztán és világosan) mutatja a hangsúlyos főépületet, a szökőkút tavát és a park szerkezetét. Az egyetemmel szinte együtt született tér franciakertje nem hivalkodik, tengelyszimmetrikus, harmónikusan illeszkedik az épület tömbjéhez, mintegy kiemeli azt (Kertész K. Róbert terve). „Szegélysövényében az egyetem elődjének tekintett Református Kollégium szellemi örökségét és a magyar reformáció nagyjait idézve négy szoboremlék helyét alakították ki (Méliusz Juhász Péter, Huszár Gál, Szenci Molnár Albert, és Komáromi Csipkés György, neves szobrászok alkotásai.) Egy újabb, nem igazán értékteremtő korszakban a szökőkút köré „fürdőszobrok” kerültek, melyeket Papp József sem tartott említésre méltónak. A fürdőszobrok mondandója könnyen terelhető erotikus irányba, amit számos fénykép (köztük egy másik Fortepan dokumentum is) bizonyít, változatos szobortesti tájakkal.
  Az eredeti, csaknem 100 éves kép egyszerűséget, nyugalmat sugároz, méltóságteljes. Az előtérben a hagyományos gyöngykavics.  Ez 100 éven keresztül jól szolgált, igaz, évente cserélték, nem „ráterítéssel” újították fel. Az egyetemi előteret mára lepusztulni hagyták, mintegy előkészítve azt egy tömegeket meggyőző átépítésre. A teret pedig nem átépíteni kellene, hanem történelmi szépségében felújítani. Ugyanígy hiba ehhez lakossági véleményeket kérni és gyűjteni, ebben csak szakembereknek lehetne nyilatkozni.
  Az egyetem tér gondolatköréhez kell kapcsolni a közelmúlt debreceni tervezéseinek tanulságait. A főtér 2001-es átépítésében a Kossuth szobor köré félkörívben szoborpark került volna. Sikerült meggyőzni az illetékeseket, hogy egy jelkép értékű, monumentális, többalakos szoborcsoport köré nem való senkinek (még Széchenyinek sem) a mellszobra. Az egyetem téri új elképzelésekben pedig Nobel-díjasok szobrai szerepelnek, akiknek semmi közük az egyetemhez, de Debrecenhez sem. Másik tanulság a Déri tér közelmúltja, egy történeti tér, melynek terve egyidős a múzeum épületével. Ide is a gyöngykavics helyére műkő került volna, éppenséggel egy kőbe álmodott életfával.
  Mire tanít a történelem? A Debreceni Egyetem főépülete elé nem illik pl. Ferenc József szobra (szerencsére ez nem vetődött fel), de a Nobel-díjasok szobra sem. Ugyanígy nem kell ide sem játszótér, sem pancsoló – de állatsimogató vagy kutya WC sem (Vigyázat: az előbbiek már szóba kerültek! ).

Képszám:  187577
Fotó adományozó  Hirschler Károly