A kérdés természetesen nem csak a hétköznapi embereknek szól, hanem pl. az iparnak, a mezőgazdaságnak, a hadseregnek, stb., hisz ma társadalmunk (sajnos) szinte kizárólag az olajra épül. Úgy is nevezhetnénk magunkat, mint „civilizált” társadalmakat, hogy olajalapúak vagyunk, egész kultúránk a fekete aranyra hagyatkozik. Azt használjuk energiaként, abból készülnek hétköznapi tárgyaink, csomagolóanyagaink, kozmetikai szereink és még a rágógumink is többek között. (Hogy mik is alkothatók a kőolajból, arról itt lehet bővebben olvasni: http://hvg.hu/Tudomany/20081010_olaj_ar_emelkedes_valsag_benzin_termek)

Már ebből is sejthető, mekkora a függőségünk az olajtól, így nem nehéz következtetésekbe bocsátkozni, mi lesz az a termék, amitől az átlagembernek meg kell válnia, ha elfogy a fekete arany. Így pl. a mosóportól biztos el kell búcsúzni, de pl. egyes fogkrémektől is, ugyanakkor jó hír, hogy ezek már ma is kiválthatók természetes alapanyagokkal.

Mi is akkor a probléma?

Azon felül, hogy a modern hadseregek képtelenek ma még megtalálni repülőgépeik, anyahajóik üzemanyag-helyettesítőjét, - és így veszíthetnek pl. Afganisztánban az egyébként középkori harcmodort is felvonultató tálib harcosokkal szemben -, akad egy jóval nagyobb probléma. Mégpedig a nagyüzemi, gépesített mezőgazdasági kultúrától való elválás.

Sokan nem tudják, de az intenzív mezőgazdaság összeomlására már volt példa a történelemben. A Szovjetunió széthullásával elszakadt az a köldökzsinór is, mely Kubát táplálta, így megszűnt az az olajutánpótlás, mely alapján felépült a karib-szigeteki agrárium. Nem csak a gépek nem működtek többet a földeken, de nem volt pl. műtrágya sem a továbbiakban, így a nagy látifundiumokon egyszerűen képtelenség volt növénykultúrákat megtelepíteni és gondozni, valamint onnan üzemanyag hiányában a városba bármit is beszállítani, ha jött volna az aratás.

Bár erről kevés beszámoló akad, hányan haltak meg éhhalálban vagy az éhezés miatt kialakult betegségekben, nyilvánvaló, hogy a hatás sokkszerű volt, hisz nem csak az olajra épülő mezőgazdaság omlott össze heteken belül, hanem bezárt a gyárak jelentős hányada is, sok munkást elbocsátottak, megszűnt a tömegközlekedés, a szigetország elveszítette exportja 80 %-át, stb. Úgy is jellemezhetnénk Kubát, hogy az országban szinte megállt az élet.

Radikális változás kellett, mely elsősorban a mezőgazdaságot érintette!

Jobb híján a kubaiak házaik között voltak kénytelenek megtelepíteni növénykultúráikat, és áttérni tulajdonképpen a bio zöldség és gyümölcstermesztésre. Veteményeseik így a házaik köré fonódtak, ahogy ez megfigyelhető volt korábban a városiasodás kialakulását megelőzően bármely civilizált országban, így Magyarországon is. A régi értelemben vett parasztgazdaságokban ugyanis csak ki kellett menni a házból, és máris a konyhakerthez ért az ember. Kuba azonban nem annyira a hagyományok tiszteletéből adódóan volt kénytelen kialakítani saját önfenntartását, hanem azért, mert erre az országot tizedelő élelmezési problémák miatt szükség mutatkozott. A szükség pedig, mint tudjuk, nagy úr!

Kuba ma ott tart, hogy zöldségekből és gyümölcsökből önellátó, húst azonban alig tud termelni, hisz a hústermeléshez rengeteg olajra (és vízre) van szükség. Mivel a szigetország nem rendelkezik jelentős valuta tartalékokkal, állati fehérjeforrást sem tud vásárolni a térségben, ami ugyan egyértelmű jele a szocialista társadalmakat végigkísérő hiánygazdaságnak, mégsem okoz akkora problémát, melyet a társadalom ne tudna túlélni.

Minden rosszban van valami jó?

Környezetvédelmi szempontból Kuba termőföldjei nem pusztultak tovább, mint a fejlett nyugati vagy észak- és dél-amerikai társadalmakban, a vegyszermentes táplálkozás következményeként pedig egy kubai átlagpolgár jóval soványabb és egészségesebb, mint a hivatkozott országokban.

A válságból való kilábalásról film is készült, mely szükségszerű megoldást jelentett az élelmezési problémákra. (A film itt érhető el: http://www.youtube.com/watch?v=IG24F2LQdjc)

Mi a tanulság számunkra a történelmi példából?

Mivel az olaj ára fokozatosan emelkedik, folyamatosan, évről-évre nő az élelmiszerek ára is. Szinte nincs olyan hét, amikor a sajtó ne adna hírt élelmiszer-áremelkedésről, inflációról, éhséglázadásokról a világon. (http://utajovobe.eu/hirek/elelmezes/1572-elelmiszerinflacio-elelmiszerhi...)

30-40 éven belül, egyes becslések szerint jóval hamarabb át kell térni a hazai lakosság önellátásának kialakítására, a kertművelés és a kertkultúra újbóli „rendszeresítésére”. Erre nem csupán azért mutatkozik szükség, mert elfogy az olaj, és emiatt éppúgy összeomlik az intenzív agrárium, hanem azért is, mert egyes jóslatok szerint a világ termőföld készlete akár már 50-60 év múlva is kimerülhet, megszüntetve ezzel az addigra már amúgy is horrorisztikus áron történő mezőgazdasági termelést.

Újra hódít majd a vidék?

Bizony, a manapság tapasztalt falu kiürülésekhez képest újra hódítani fog a vidék, mert a vidéken történő önfenntartás jóval olcsóbb lesz, mint az addigra megapoliszokra duzzadt településeken a túlburjánzó élelmiszerdrágulás miatt ott élni. Már most is cél egyébként sok család számára az olcsóbb és minőségibb életvitel kialakítása egy-egy város közeli faluban, így akinek egy kis esze van, mondhatnánk, vagy vidékre költözik, vagy kétlaki életmódot folytatva, élelmezését és önfenntartását a vidéken kezdi kialakítani, vagy nagyobbrészt oda helyezi át azt.

A vidék rendszerbe állításával legalább az alapvető élelmiszer alapanyagokból nem keletkezik hiány majd Magyarországon, ugyanakkor igaz az is, hogy az önfenntartást kiterjesztőleg kell értelmezni, hisz egy jól működő „parasztgazdaság” sok minden egyebet is meg tud termelni, mint zöldséget és gyümölcsöt, így pl. fogkrémet. Az is biztos, hogy egy korszerűen és helyesen táplálkozó személynek nem lesz szüksége (annyi) gyógyszerre, mint a városlakónak, ezért bizton állítható, hogy a vidéki élet előnyökkel jár, mégpedig az egyén számára is levetíthető gazdasági előnnyel, elsősorban az olcsósággal. Hogy mindez hogy működött korábban, arról ez a cikk ad tájékoztatást, vagyis őseink jó 100-150 évvel ezelőtt csak petróért és sóért jártak a boltba, minden mást megtermeltek, hulladékot pedig alig termeltek. (http://utajovobe.eu/hirek/elelmezes/910-eleink-onfenntarto-parasztgazdas...)

És mindenkinek „mezőgazdászkodnia” kell majd, tehetnénk fel a kérdést. Nem feltétlenül. Akad olyan termesztési mód a konyhakertben, mely nem olyan időigényes és fárasztó, mint ahogy sokan gondolnák. Aki veszi a fáradtságot, akár végig is nézheti azt a filmet, mely e páratlan növénytermesztésről szól. (http://www.youtube.com/watch?v=1u2Sa9NIsxA)

Természetesen azzal, hogy megoldódott a modern elemekkel vegyített, de hagyományos értelemben vett élelmiszertermelésre való átállás, minden probléma nem oldódik meg a jövőben. 2100-ra a legoptimistább becslések szerint is 100 millió klímamenekült áraszthatja el Európát, mely embercsoportból, kérdés, hogy mennyi „jut” az akkor még vagy létező, vagy már rég megszűnt EU-ból Magyarországra.

Kérdés az is, hogy olaj nélkül hogy tudja majd megvédeni az országot a magyar hadsereg, mert az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy a klímamenekültek problematikája mindenhol jelentős krízist, szociális feszültséget okozott már akkor is, ha csak néhány ezer menekült érte el Európát. Mi lesz akkor, ha milliószámra érkeznek?

A legújabb statisztikák szerint a szerencsétlen földönfutók száma a legutóbbi áradatot elindító arab tavasz óta nem változott, ez évben újra megindult, bár alig írt róla a sajtó. (http://utajovobe.eu/hirek/klimavaltozas/1426-novekvo-szamu-klimamenekult)

Kuba példája alapján még számtalan kérdés tehető fel, mi várható a jövőben, illetve a problémakör más aspektusokból is vizsgálható, mi lesz, ha elfogy az olaj. Aki nem bocsátkozna különösebb okfejtésekbe, annak érdemes az olduvai elméletként elhíresült teóriára gondolnia, illetve rátekintenie az annak talaján született, egyszerűen szemléltető ábrára, mivel is kell szembenéznie a modern embernek, ha elfogy a fekete arany.

forrás: utajovobe.eu
Kép forrása: http://paradoomer.blogspot.hu/2010/11/richard-c-duncan-az-olduvai-elmele...