Teherán és Ankara kardcsörtetéssel reagált az iraki kurdok népszavazására. Most viszont a hazai honvédelmi vezetésnek kellene megszólalnia, hiszen a levegőben lóg egy regionális katonai konfliktus kitörése, a magyar kontingens pedig pont ott állomásozik. Katonáink nincsenek kellően felkészítve a harcra, csupán könnyű fegyverzettel, őrzési feladatra indultak.

 Nemzetközi intelmek ellenére hétfőn megrendezték a függetlenségről szóló referendumotaz iraki kurdok. Irán figyelmeztetésül lezárta az államhatárt, leállított minden repülőjáratot a régióba, valamint csapatokat mozgósított a határra.

A török miniszterelnök elítélte a népszavazást, egyben a török parlament meghosszabbította iraki hadműveleteinek mandátumát és még aznap újabb csapást mért a kurdisztáni területen lévő PKK állásokra. Emellett a török hadsereg megerősítette jelenlétét az iraki határon fekvő Habur átkelőhely térségében.

Első lépés a szankciók

A Bagdad és az iraki kurd főváros, Erbíl közötti feszültséget tovább szítja, hogy a népszavazást Kurdisztán parlamentjének határozata értelmében nem csak az autonóm régió hivatalos határain belül, hanem az olyan területeken is megtartották, amelyek a terrorizmus elleni háborúban elért kurd sikerek eredményeképpen gyakorlatilag a kurd hadsereg felügyelete alá került, lakossága vegyes, a kurdok mellett arabok és türkmének is lakják és Irak legnagyobb olajmezői találhatók itt. Mindenekelőtt Kirkukról és térségéről van szó, amelynek megszerzése létfontosságú a majdani független kurd állam gazdasági önállósága szempontjából, ám fölöttébb nagy csapás lenne az iraki gazdaságra nézve.

A környező, nagy számú kurd lakossággal rendelkező országokban, így Iránban és Törökországban attól tartanak, hogy az iraki kurdok függetlenedése az első lépés lehet az egységes kurd állam megalakulása felé, és saját területi integritásukért aggódnak. Peking és Moszkva pedig a precedens miatt aggódik, amit a kurdok egyoldalú kiválása okoz. Bagdad, Ankara és Teherán már bejelentette, amennyiben az iraki kurdok nem hajlandóak lemondani a függetlenségi törekvéseikről, abban az esetben szankciókat fognak bevezetni velük szemben.

Simicskónál pattog a labda

A népszavazás tehát lezajlott, az eredmény nem kétséges. Most viszont a hazai honvédelmi vezetésnek meg kellene szólalnia, hiszen a levegőben lóg egy regionális katonai konfliktus kitörése, a magyar kontingens pedig pont ott állomásozik.

A Magyar Honvédség (MH) 2015. júniusától az amerikai vezetésű nemzetközi katonai koalíció részeként teljesít szolgálatot Irakban.  Az MH Iraki Kiképzés-biztosító Kontingens a nemzetközi kiképzők tevékenységét biztosítja, és az iraki kurd harcosok, a pesmergák kiképzését végzi.

A nemzetközi koalíciós műveletek elősegítése érdekében, az Országgyűlés 2017. június 13-ai döntésével pedig magyar katonák Irak egész területén teljesíthetnek szolgálatot, részt vehetnek partnerképesség-építési, katonai segítségnyújtási, őrző-védő, csapatkísérő feladatokban, valamint törzs- és biztosító beosztásokat is elláthatnak. A kontingens törzse Erbílben állomásozik.

A parlament döntése nyáron ráadásul 200 főre növelte (váltási időszakban 400) az Irakban állomásozó magyar katonai egység létszámát. Simicskó István honvédelmi miniszter viszont a mai napig nem volt hajlandó a parlamenti ellenzéknek bemutatni azt hivatalos felkérő levelet Washingtonból, amely a magyar kontingens létszámának növelését kérte volna.

Könnyű fegyverzettel az első vonalban

Pedig legfőbb ideje lenne ezt is tisztázni, hiszen a magyar kontingens katonái nincsenek kellően felkészítve a harcra, csupán könnyű fegyverzettel, őrzési feladatra indultak. Alárendeltségben működnek, önálló erőt nem képviselnek, még a parancsnokuk is beosztott. Ha a körzetüket és / vagy körleteiket támadás éri, minden szempontból erősítésre szorulnak - inkább előbb, mint utóbb.

Mivel őrzés-védelmi feladatot látnak el, értelemszerűen a támadások első vonalába esnek adott esetben. Ennek újra az lehet a kimenetele, mint Afganisztánban, hogy külföldi erőknek kell megvédeni katonáinkat. Ha pedig az nem sikerül, akkor túszul eshetnek. Ha már nem tekinthetők máris azoknak, legalábbis egyelőre politikai értelemben.

Káncz Csaba jegyzete