Napi hét fő… Két mai magyar család, hiszen  manapság egy, maximálisan kettő gyermeket vállalnak Magyarországon a fiatalok. A létbizonytalanság, a munkanélküliség, a gazdasági megszorítások oly mértékben csapódnak a családokon, amely évszázadokra meghatározza e sokat szenvedett kis ország sorsát.

Valamikor 1995- tájékán írtam egy cikket, amelyben a jelenlegihez hasonló megszorító intézkedések miatt fejeztem ki aggódásomat. A családellenes intézkedések miatt nyilvánvaló volt, hogy a születési szám csökkenni fog, hiszen a felelősen gondolkodó családok a semmire, a létbizonytalanságra, a munkanélküliségre, a tisztes megélhetést sem biztosító munkabérek, és a 14-16 órás napi munka mellett joggal nem vállalnak gyermeket.

Vállalnak helyettük mások, akiket meg nekünk kell eltartani a kevésből, a nincsből saját gyermekeink helyett. Nem önként és dalolva, hiszen köteleznek bennünket erre.

1995-ben írásomat azzal zártam: Az ezredfordulóra 10 millió alá csökken Magyarország lakossága. Vajon mennyien lesznek Magyarok 2200-ban? Lesz még Magyarország???

„A pszichiátriai egészségügyi ellátás feltételei a betegek szempontjából is kedvezőtlenül változtak. Éves szinten az európai lakosság több mint egyharmada, 38,2 százaléka, összesen 164 millió ember szenved a vizsgált 27 mentális zavar legalább egyikében (ebben a személyiségzavarok is benne vannak.  A pszichiátriai ellátás egyik legmarkánsabb mutatója az öngyilkosságok, illetve öngyilkossági kísérletek alakulása. 2006 óta az öngyilkosságok száma emelkedik. Naponta átlagosan hét ember vet véget önkezűen életének. Ezzel párhuzamosan az öngyilkossági kísérletek száma is nőtt. 2010. évre az öngyilkossági kísérletek száma 16,8 ezer főre nőtt. „ (Idézet: Házipatika.com)

Napi hét ember vet véget életének. Ez éves szinten 2555 fő. Emellett még ott van a természetes halálozás, és a zaklatott, kimerítő életmód miatt ideje korán, életük teljében szívinfarktusban, agyvérzésben, rákban meghalt emberek. Vajon a regnáló kormány tagjainak eszébe jut-e, hogy a gyalázatos, népnyúzó intézkedéseik miatt ennyi embert gyilkolnak meg?!

Vagy csupán az a lényeg, hogy millióikkal, milliárdjaikkal ők jól éljenek?

Talán nem kellene elfeledkezni arról, hogy a nép egyszer majd ítél! Minden politikust és annak munkáját mérlegen tartja, még ha most hallgat is.

Gy.Zs.

Petőfi Sándor:  A Nép nevében

„Még kér a nép, most adjatok neki!
 Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz; ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!

S a nép hajdan csak eledelt kivánt,
Mivelhogy akkor még állat vala;
De az állatból végre ember lett,
S emberhez illik, hogy legyen joga.
Jogot tehát, emberjogot a népnek!
Mert jogtalanság a legrútabb bélyeg
Isten teremtményén, s ki rásüti:
Isten kezét el nem kerűlheti.

S miért vagytok ti kiváltságosok?
Miért a jog csupán tinálatok?
Apáitok megszerzék a hazát,
De rája a nép-izzadás csorog.
Mit ér, csak ekkép szólni: itt a bánya!
Kéz is kell még, mely a földet kihányja,
Amíg föltűnik az arany ere...
S e kéznek nincsen semmi érdeme?

S ti, kik valljátok olyan gőgösen:
Mienk a haza és mienk a jog!
Hazátokkal mit tennétek vajon,
Ha az ellenség ütne rajtatok?...
De ezt kérdeznem! engedelmet kérek,
Majd elfeledtem győri vitézségtek.
Mikor emeltek már emlékszobort
A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?

Jogot a népnek, az emberiség
Nagy szent nevében, adjatok jogot,
S a hon nevében egyszersmind, amely
Eldől, ha nem nyer új védoszlopot.
Az alkotmány rózsája a tiétek,
Tövíseit a nép közé vetétek;
Ide a rózsa néhány levelét
S vegyétek vissza a tövis felét!

Még kér a nép, most adjatok neki;
Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz... ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!

(Pest, 1847. március.)