A magyar televíziónézők sokkolása a műanyagzsákba rejtett hulla, (Reisz Péter), akit egy „magyar” üzlettárs David Moshe – lánykori nevén Német Gábor – gyilkolt meg különös kegyetlenséggel a messzi Thaiföldön. Ott, ahol egyébként egyes hihető állítások szerint, komoly befektetései vannak a Gyurcsány-Apró klánnak! Remélem az a csúnya Jobbik nem fog nemzetbiztonsági kockázatról beszélni akkor, ha majd kiderül (vagy nem derül ki?), hogy ott csupán két izraeli állampolgár konfliktusáról van szó, akik egyébként magyar állampolgárok is. Azt persze nehezen szokja meg a gondolkodó ember, hogy ha bűnöző: úgy magyar, de ha Nobel díjas: akkor zsidó származású egy ember.

Tehát ha valaki bűnöző Magyarországon, annak lehet szökni is a 8 év börtön elől, sőt valószínű, még megbízást is kap egy miniszterelnöktől az ottani befektetésének az ellenőrzésére, vagy elkendőzésére?

Furcsa világ ez, s ráadásul nekünk megszokhatatlanul hamis, hazug és aljas. Tóth Gy. László írja ezt: „A népszerűtlenné vált, megbukott baloldal számára az erkölcsi legitimizáció visszaszerzésének legkézenfekvőbb taktikai eszköze feszültséget szítani a magyar zsidóság és a többségi társadalom között, majd ezt követően látványosan kiállni a zsidóság mellett, hangsúlyozva, hogy a zsidóság mindig számíthat a baloldalra. Mondanivaló hiányában a baloldal mindig az antiszemitizmus elleni harcba kezd. A háborúhoz antiszemitákra nincs is szükség”

Sajnos egyet kell értenem e mondatokkal, sőt mintha már előre látta volna a Gyöngyösi Márton körül sűrűsödő – mondvacsinált – eseményeket. A kérdés alaposabb megértéséhez komolyabb elemzés kell majd, de most, ismét a szerzőt idézem: „Sajnálatos tény, hogy a rendszerváltás óta a magyarországi zsidóság képviseletét kisajátította egy politikailag rendkívül aktív és agresszív baloldali és liberális értelmiségi csoport.”

Ez a csoport próbálja hazánkat lejáratni a világban, s nem tisztességes zsidók hazudoznak a nyugati sajtónak, hanem a politikai-köztörvényes bűnözés gátlástalan figurái. De mit várhatunk egy párttitkár-pufajkás Zoltai Gusztáv vezette szervezettől, ha a vallásos zsidók sem ítélik el az igen gyanús előélete miatt, és azon meghatározása okán, hogy nem faj a zsidóság, nem vallás, nem etnikum, hanem életforma. Ha ehhez azt is hozzátesszük, amit egy másik zsidó fantaszta mondott, akkor az agresszív beolvasztó-politika nyílt vállalását is felismerhetjük végre! (Bacher Iván: Magyarországon minden becsületes embernek előbb-utóbb muszáj lesz zsidónak lennie.)  

Ha ennek a fényében vizsgáljuk meg Gyöngyösi Márton mondatát, amelyre azonnal riasztották a nyugati elvbarátokat a baloldaliak, s a médiavilág véleménydiktatúrájának összes lakájmédiumát, akkor tökéletesen érthető az, amit az egykori kémelhárító tiszt (Kozenkay Jenő) a Demokratának nyilatkozott jó pár évvel ezelőtt: „Az izraeli titkosszolgálat keresztbe-kasul átszövi a magyar közigazgatást, a tömegtájékoztatást, a hatalmi szerveket, beleértve a titkosszolgálato-kat is. Olyanok vagyunk, mint egy lyukaktól hemzsegő ementáli sajt. Tény, hogy a magyar nemzetbiztonság aláásása nem magyar, hanem idegen érdek. A mélységes hallgatás bizonyítja, hogy telibe találtam. Legfőképp két ember hallgatott, akiknek meg kellett volna szólalni ebben az ügyben. Az egyik Lamperth Mónika belügyminiszter asszony, a titokgazda, a másik Gyurcsány Ferenc, aki amúgy mindenhez hozzászól. Ebben az ügyben azonban még véletlenül sem hallatta a hangját. Azok, akik ebben a szakmában, ebben a titkosszolgálati közegben dolgoztak vagy dolgoznak, tudják, hogy nem csak arra kell figyelni, hogy ki mit mond, hanem arra is, hogy ki mit nem mond, vagy ki az, aki hallgat. Gyakran kell a sorok között olvasni.”

Mivel Gyöngyösi Márton féle mondat lényege a „nemzetbiztonsági kockázat” kifejezés volt, így nekem olyan érzésem van, hogy csupán azért dagadt ekkorára a hisztéria, mert e kifejezést szerették volna elfedni azok, akik nagyon is találva érezték magukat. (Hiszen akinek nem inge, ne vegye magára!) Ezen érzést erősíti meg a Magyarok Szövetségének anyaga, amire a következő részben fogok hivatkozni.

„Sajnálatos tény, hogy a rendszerváltás óta a magyarországi zsidóság képviseletét kisajátította egy politikailag rendkívül aktív és agresszív baloldali és liberális értelmiségi csoport.” Tóth Gy. L.

Ez a kisajátítás azonban egyre erőteljesebb, s egyre gátlástalanabb, pedig a hazai zsidóságnak nem a konfrontáció az érdeke a többségi társadalommal, hanem éppen a nyugodt légkör és higgadt kibeszélése az esetleg felmerülő problémáknak. Azonban sem egyik, sem másik nem következhet be akkor, ha mesterségesen szítják az ellenséges légkört a vezetők, akiknek éppen beígért valamit a bankárkaszt, vagy úgy beleestek már a gyűlölködés mocsarába, hogy képtelenek abból kikecmeregni!

A Fidesz vezérkarhoz közelálló Tóth Gy. Lászlónak a „Kik támadják Magyarországot és miért?” című könyve, 59.-ik oldalán olvasható fogalmazása ad képet az antiszemita kártya előhúzásának valóságos okairól: „A népszerűtlenné vált, megbukott baloldaliak számára az erkölcsi legitimizáció visszaszerzésének legkézenfekvőbb taktikai eszköze feszültséget szítani a magyar zsidóság és a többségi (magyar) társadalom között, majd ezt követően látványosan kiállni a zsidóság mellett, hangsúlyozva, hogy a zsidóság mindig számíthat a baloldalra. Mondanivaló hiányában a baloldal mindig az antiszemitizmus elleni harcba kezd. E háborúhoz antiszemitákra nincs is szükség.” 

Ehhez már csak azt kell hozzátenni, hogy ez a bukott garnitúra juttatta el a nyugati lakájmédiához az adatokat arról, hogy micsoda „antiszemita” kijelentések hangzanak el a magyar Országgyűlésben! Ne feledjük, hogy a „listázó ügy" így kezdődött: 2012. november 26-án Gyöngyösi Márton, képviselő e kérdésére várt választ a miniszterelnöktől: mikor várható már, hogy a magyar kormány kiáll a szenvedő palesztinok mellett?

Mert Izrael különös kegyetlenséggel visel hadat a szinte fegyvertelen civil őslakosság ellen, s a palesztinok földjén létrehozott Izraelben folyamatos faji megkülönböztetésnek és jogfosztásnak vannak kitéve, s nem csak a szabadságharcosok, hanem az ártatlan gyermekek és a polgári lakosság is! Németh Zsolt reagált e felvetésre és kifejtette: A magyar kormány a két nép közös érdekeit akarja képviselni, mivel kb. kétszázezer magyar ajkú él Izraelben, de itt Magyarországon is kétszázezer körüli zsidó lakik, sőt élnek itt palesztinok is, több ezren. Ezért hazánk a tűzszünetben érdekelt, s szerinte csak a két különálló állam létrehozásának van esélye és az hozhat csak békés megoldást a régóta háborús térségben. Gyöngyösi Márton erre válaszolt azzal, hogy tudja nagyjából hány izraeli zsidó él Magyarországon, és szerinte itt lenne az ideje felmérni, hogy a magyar Országgyűlésben és kormányban hány olyan zsidó származású ember van, akik esetleg nemzetbiztonsági kockázatot jelenthetnek hazánk számára a kettős izraeli-magyar állampolgárságuk kapcsán.

Aki nem hiszi katt ide: http://www.youtube.com/watch?v=QAdQHUcFlu4                   

Szerintem az ezt követő hisztériával a legfőbb gond a kiváltott reakció kiszámíthatósága, hiszen azt mindenki tudja, hogy most még a bölcs, a művelt, és a leginkább toleráns hazai polgár rétegnél is sikerült végül túlfeszíteni a húrt, nemcsak a nemzeti radikálisoknál. Pedig a magyar polgár már nagyon régen tolerálja ezeket a kellemetlen intellektuális visítozókat, miközben a tisztességes zsidók itt élnek velünk és dolgoznak, alkotnak, s nem a konfrontációra törekednek. Épp ezért akarja az antiszemitizmust gerjesztő arcátlan horda, hogy a magyarság fakadjon ki a zsidók ellen. Hiszen csak úgy tudná a teljes zsidóközösséget maga mellé felsorakoztatni, ha elhiteti velük, hogy félniük kell, mert listázás következik…..A magyar pedig megtanulta az elmúlt évszázadok alatt a higgadt türelmet felmutatni, s inkább csak mosolyogni, nem ugrani a saját népük ellen is vad utálatot provokálni akarók ormótlan hisztériakeltésén, illetve átlátszó érzékenységén és kiválasztottsági mítoszának rettenetes avultságán. Mert az általuk sűrűn alkalmazott kettősmérce, már oly sokszor lepleződött le, hogy már szinte unalmas is emlegetni ezt.

De nézzük most rá a valódi listakészítők munkájára!

A Tilos rádióban tényszerűen elhangzott kereszténygyilkosság vágya által régóta hajtott értelmiségi réteg a HVG-ben, nemrégközzétett egy listát. Igen: egy LISTÁT!

Azon például tankerületi igazgatók nevei olvashatók, s mellettük –az újság megfogalmazásában – a nyilvános felekezeti kötődésük is szerepel. Az ember esze megáll, hogy éppen a liberális-baloldali hisztériázók azok, akik kimentek tüntetni az általuk Parlamentnek nevezett Országház elé, s ott a keresztényeket listázók vérlázító módon dohogtak az ellen, amit maguk csinálnak. (s közben létrejött az általuk olyannyira vágyott „nagykoalíció”is ),  

A Fideszes Bayer Zsolt erről így ír: „… amennyiben az a felekezeti kötődés nem zsidó felekezeti kötődés, úgy az adott személy alkalmatlan feladata ellátására (?). Nyilvános keresztény felekezeti kötődéssel nem lehet az ember tankerületi igazgató, s ha tagja valamilyen keresztény énekkarnak, abban az esetben még nyilván tanár sem lehet(ne).” 

A HVG kereszténylistázására Stágel Bence az IKSz elnöke is reagált. Szerinte ma is folyik a világban a keresztényüldözés, hiszen az elmúlt 10 évben az áldozatok száma meghaladta a tíz milliót, ami napi 270 keresztény ember vértanúságát jelenti. A vallása miatt meggyilkoltak 75 százaléka még ma is keresztény és nem muszlim, de nem is zsidó! Ezek tehát tények és mivel manapság történtek/történnek, így nem kellene állandóan megfeledkezni róluk, hanem éppen erről kellene beszélni hazánkban, s nem csak a holokauszt egykori történéseiről.

Ugyanígy beszélhetnénk Spíró György „Jönnek” c. vérlázítóan   magyargyalázó verséről, esetleg Landeszmann György főrabbinak a döbbenetes „bőgatyás” kijelentéseiről, vagy a hasonló gyűlölködők fröcsögéseiről. Viszont a Fekete György által is emlegetett művész - Konrád György - egy nyilatkozata is megérne egy misét, hisz azt állította, hogy: „..erősen emlékezteti 1933-ra (a mai magyar helyzet?), amikor az NSDAP(Nemzetiszocialista Német Munkáspárt)  látszólag (nem vicces!)demokratikus feltételek között, választási többséggel hatalomra jutott.”  

Konrád tehát konkrétan lenácizta azt a pártot és kormányt, melyet 2/3-ad választott meg hazánkban, s melynek a képviselője most ott szónokolt velük a hazánkban nemlétező fasizmus és nácizmus ellen! Csak azt nem értem, hogy miért nem vette észre Rogán Antal, hogy csapdába csalta egy gátlástalan, bal-liberális bűnbanda? S most, Konrád György  irracionalitása helyett a  nagyon is reális Tóth Gy. Lászlót idézem: „Magyarország elemi érdeke az Európai Unióhoz való tartozás, hiszen hosszú távon…ez a szervezet lesz a fehér ember által létrehozott, és a keresztény értékrenden alapuló Nyugat mentsvára. Ugyanakkor Magyarországnak változtatnia kell atlantista-cionista elköteleződésén.”  

Szerintem Tóth Gy. Fején találta a szöget, mert pontosan erre lenne szükségünk és nem az elvtelen kiszolgálás és behódolás maximális teljesítésére, aminek semmi haszna, csak belénk törlik a lábukat olyanok, akiknek semmi joguk itt bármiféle hatalmi törekvéseket kisajátítani, megszerezni.

Az atlantista-cionista köteléken való lazításhoz pedig az alábbi állásfoglalást tudnám javasolni a magyarországi pártpolitikai elitnek:

*Magyarok Szövetségének állásfoglalása a népámító hisztéria ellen:*              

1./ Elítéljük az antiszemitizmus gerjesztőit.

2./ Szerintünk azzal, hogy nem tisztázta a nemzetbiztonsági kockázat helyzetét az Alsóház, szőnyeg alá söpörte a vélt vagy valós problémát.

3./ Az antiszemita kártya előhúzása blokkolja  a magyar társadalom tisztánlátását és lejáratja  a magyar népet.

A 2011. évi CXII. Tv. 19. §-a szerint " Az érintettnek …jogait törvény korlátozhatja az állam külső és belső biztonsága, így a honvédelem, a nemzetbiztonság .... érdekében "

Szeged-Budapest, 2012-12-08                  

Bene Gábor